“A világ sakktábla; a figurák a természeti tünemények; a játékszabályok azok, amiket mi a természet törvényeinek nevezünk.” Thomas Henry Huxley angol természettudós, egyetemi tanár, Darwin harcostársa, a 19. század második felének kiemelkedő anatómusa 120 éve halt meg.
Thomas Henry Huxley 1895. június 29-én halt meg a délkelet-angliai Eastbourne-ben.1825. május 4-én született a Londonhoz közeli Ealingben, középosztálybeli családban, apja matematikatanár volt. Autodidakta módon tanult, tizenkét éves korában már geológiát és logikát olvasott, önálló kísérleteket folytatott. Egy gyakorló orvos mellett volt segéd, majd ösztöndíjjal bekerült a London központjában lévő Charing Cross Kórház orvosi iskolájába.
Még diákkorában megjelent első tudományos közleménye. 1845-ben a híres skót szemész, Wharton Jones vezetésével készítette el szakdolgozatát, amelyben közzétette felfedezéseit a haj egy addig nem ismert rétegéről, melyet ma Huxley-rétegként ismerünk. Első baccalaureus vizsgáját húszévesen tette le a Londoni Egyetemen orvostudományból, elnyerve ezzel az anatómia és az élettan aranymedálját. Mivel a második baccalaureus vizsgát már nem abszolválta, egyetemi diplomát nem kapott, de gyakornoksága idején szerzett tapasztalatai és vizsgaeredményei elegendőek voltak ahhoz, hogy felvegyék a Királyi Haditengerészethez.
„A világ sakktábla; a figurák a természeti tünemények; a játékszabályok azok, amiket mi a természet törvényeinek nevezünk. Aki a túlsó oldalon játszik, rejtve van előttünk. Tudjuk, hogy becsületesen játszik, igazságos és türelmes. De azt is tudjuk, a magunk kárán okulva, hogy sohasem nézi el a hibát, s legkevésbé sem veszi tekintetbe a tudatlanságot.”
Huszonegy évesen sebészasszisztens lett egy hadihajón, és négy éven át a gerinctelen tengeri állatokat tanulmányozta. Felfedezéseiről adatokat küldött Angliába, cikkeit vezető tudományos folyóiratok közölték. Hazatértekor, huszonhat évesen tagja lett a Royal Societynek, tengerbiológiai munkásságát a The Oceanic Hydrozoa című művében összegezte.
1854 júliusában kinevezték a Royal School of Mines természetrajz professzorává. Az itt eltöltött harmincegy év alatt a gerincesek paleontológiáján dolgozott, az állatok egyediségéről, a lábasfejűekről, az őslénytan módszereiről, az idegek szerkezetéről és szerepéről, a gerincesek koponyájáról értekezett. 1855-58 és 1865-67 között a Royal Institution, 1863-69 között a Királyi Sebészeti Főiskola professzora, 1869-70-ben Brit Társaság a Tudományos Fejlődésért elnöke is volt. Az 1870-es években a londoni iskolatanács tagjaként szerepet vállalt az alapfokú oktatási rendszer kialakításában, részt vett a felsőoktatás újjászervezésében. Könyveket, lexikoncikkeket írt, a Royal Society titkáraként, 1883-1885 között annak elnökeként is tevékenykedett.
Egyike volt azoknak, akiket Charles Darwin felkért korszakos könyve, A fajok eredete (1859) előzetes véleményezésére. Darwin egyik legfőbb támogatójaként lépett fel a nyilvánosság előtt, önmagát „Darwin buldogjának” nevezte, mert Darwin élete második felében már távol tartotta magát az elméletéről folytatott vitáktól, amelyeken Huxley helyettesítette. A természettudós Darwin és az anatómus Huxley eltérő szempontból vizsgálták az evolúciós elméletet: amíg az előbbi számára a természetes kiválasztódás megmagyarázott számos természetrajzi tényt és megfigyelést, az utóbbi empirikus hozzáállása folytán csak azt hitte el, amit a tapasztalat is alátámaszt. Huxley ezért sohasem merészkedett olyan messzire, hogy azt állítsa: Darwinnak igaza volt. Álláspontja – ahogyan ő nevezte – agnosztikus volt, bár nem fogadott el semmilyen más tudományos magyarázatot Darwinén kívül, kétségeinek is hangot adott. Kételkedésének alapja az volt, hogy az összehasonlító anatómia ugyan meg tudta magyarázni a leszármazást, de nem magát a mechanizmust, amely szerint működik.
Huxley 1885-ben vonult vissza, depresszió gyötörte, melynek tünetei 1884-ben jelentkeztek nála. 1890-ben Londonból a délkelet-angliai Eastburne-be költözött, és sajtó alá rendezte esszéit, amelyek 9 kötetben jelentek meg. Filozófiai írásokat is közreadott: David Hume-ról, George Berkeleyről és René Descartes-ról szóló munkái ma is haszonnal forgathatók.
