„A legfontosabb: dolgozni, mindegy mit és hol. A relaxálás soha nem volt nem túl gyakran használt szó családunkban” – vallotta a 95 éve született Brubeck Dave Grammy-díjas amerikai jazz zongorista és zeneszerző, a világhírű Take Five című szám első előadója.
David Warren „Dave” Brubeck 1920. december 6-án született a Kalifornia állambeli Concordban. Édesanyjától tanult klasszikus zongora képzést kapott, négy éves korától tanította őt zongorázni, bár Dave sokáig nem tanult meg kottát olvasni. Elég korán, tizenhárom éves korában jazz-zenekarokban játszott. A kaliforniai College of Pacificon folytatta tanulmányait 1938-tól, közben alapított egy tizenkét tagú együttest.
Két bátyjával ellentétben ő nem készült zenésznek: az volt a terve, hogy szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó édesapjának fog segíteni, ezért állatorvosi egyetemre ment. Tanárai javaslatára azonban aztán zenetanulással folytatta. Zeneszerzést és elméletet tanult a Mills College-ban Darius Milhaudtól, tanára volt Arnold Schönberg is. A klasszikus zenéből számos elemet beépített jazzmuzsikájába, így az atonalitást, a fúgát és az ellenpontot. Művészetére nagy hatással volt Bach, Beethoven és Chopin, a jazz óriásai közül pedig Duke Ellingtont, Art Tatumot és Errol Garnert tekintette példaképének.
A világháború alatt katona volt, hazatérve megalapította nyolctagú együttesét, a Jazz Workshop Ensemble-t, de első lemezük csak három év múlva jelent meg Dave Brubeck Octett címmel. 1944-ben ismerkedett meg Paul Desmond altszaxofonossal és zeneszerzővel, akinek leghíresebb számát, a Take Five-ot köszönhette. A Downbeat című jazz szaklap népszerűségi listáján 1953-ban első lett. Három évvel később Paul Desmond altszaxofonossal, Gene Wright bőgőssel és Joe Morello dobossal megalakította híres kvartettjét, a Dave Brubeck Quartettet, amely több mint tíz évig működött.
Újabb kvartettjében Gerry Mulligan szaxofonozott, Jack Six bőgőn játszott, Alan Dawson dobolt. Három fiával együtt többször családi zenekart is alakított. 1954-ben a Time magazin címlapjára került. 1959-ben a Time Out című albumából egymillió példányt adtak el, a Take Five című szerzemény a poplistákra is felkerült. A világhírű zenész legemlékezetesebb lemeze az 1959-ben kvartettjével készített Time Out volt, rajta olyan sikerekkel, mint Take Five vagy a Blue Rondo A La Turk. Az In Your Own Sweet Way, a Duke és más klasszikus darabok szerzője a múlt hónapban jelentette meg Indian Summer című vadonatúj albumát.
A rock and roll nagy csapást jelentett a jazzre. Brubeck mindig keserűen emlékezett vissza arra, hogy kiadója, a Columbia – amelynek Time Out című lemezét, minden idők egyik legkelendőbb lemezét köszönhette – 1971-ben hagyta, hogy szerződése szép csendesen „kimúljon”. A művész mindig fájlalta, hogy olyan emberek, akik segítették létrehozni a kiadót, egyszer csak ejtették őt, és egy szó magyarázatot sem adtak. „Nem hiszem, hogy van valami, ami annyira fontos lehet a kultúra, a világ számára, mint a dzsessz – elmélkedett interjúja végén a 86 éves korában Dave Brubeck.
Kétszáznál több jazz-számot szerzett, de balettzene, vallásos darabok, hosszabb, kantáták, tévé- és filmzenék is szerepelnek művei között. Louis Armstrongnak The Real Ambassadors (Az igazi nagykövetek) címmel írt musicalt. 2000-ben feleségével létrehozta a Brubeck Intézetet tehetséges muzsikusok támogatására.
Megszámlálhatatlan koncertet adott: 1964-ben és 1981-ben a Fehér Házban, 1988-ban pedig Mihail Gorbacsov tiszteletére lépett fel Moszkvában. Budapesten 1997-ben, majd 2003-ban adott koncertet.
2008-ban kitüntette az amerikai külügyminisztérium a jazz-zongoristát, mert „zenei nagykövetként” az amerikai kultúrát terjesztette Lengyelországtól Irakig. „Minden országban van egy csoport fiatal – vagy idős -, akiben él a szabadság vágya” – magyarázta a művész azt a veszélyt, amelyet rajongói vállaltak a volt szocialista országokban, ahol néha kockázatos volt jazzt játszani. „Akiket elkaptak, azoknak elvették a személyijét, nem kaphattak többé jó munkát, nem térhettek vissza az iskolába, az egyetemre, csak mert szerették a jazzt. Miért? Mert ez a szabadság, amelyet ezekben az országokban meg akartak fékezni, a jazz pedig a szabadság hangja volt, és ma is az.”
Egy olyan szakmában, amelyben a kábítószer olyan zenészlegendákat fertőzött meg, mint Charlie Parker, Brubeck mindig tiszta tudott maradni. Hat gyermeke született, négyen közülük ma is zenélnek. A hatvanas és hetvenes években apjuknál „vadabbra vették a fazont” és Brubeck hagyta, hogy hosszú hajat növesszenek és virágos pólókat viseljenek. „Ahogy nézem ezeket a képeket (a gyerekekét), komolyan utálom, ahogyan én magam kinézek” – emlékezett vissza egy interjúban.
Hosszú pályája során rengeteg díjjal, elismeréssel jutalmazták. 1996-ban Grammy-életműdíjat, 2007-ben a BBC Jazz-életműdíját kapott, 2009-ben pedig a Kennedy Center elismerését (Kennedy Center Honors) vehette át. 2012. december 5-én a hartfordi Norfolk Kórházban halt meg szívelégtelenségben.
