1920. december 6-án született Dave Brubeck Grammy-díjas amerikai zongorista, zeneszerző, a dzsessz történetének kimagasló alakja, a cool jazz felvirágoztatója, akinek neve elválaszthatatlanul összefonódott a Take Five című örökzölddel.
Dave Brubeck neve ma is egyet jelent a dzsessz határok nélküliségével, ritmikai bátorságával és a műfaj egyik legismertebb darabjával, a Take Five-val. A világhírű zongorista és zeneszerző 1920. december 6-án született, és olyan pályát futott be, amelyben háborús frontok, zenetörténeti áttörések és ikonikus együttműködések egyaránt helyet kaptak. Öt+egy érdekesség következik arról a művészről, aki teljesen új ritmust adott a 20. századi dzsessznek.
A „cowboy-életből” vezetett útja a zongorához
Brubeck Kaliforniában nőtt fel, apja marhatenyésztő volt, így gyerekkorának egy részét farmon töltötte. Bár édesanyja Angliában tanult zongoraművész volt, Dave csak négyévesen kezdett el nála tanulni – majd tizenkét éves korában egy ideig abba is hagyta, mert a család vidékre költözött, és ő maga is belekóstolt a cowboy-mindennapokba. Felsőfokú tanulmányait még állatorvosként kezdte, a tandíjat pedig éjszakai bárokban játszott zenéléssel teremtette elő.
Koncerttermi méretű tehetsége ellenére Brubeck a konzervatóriumban komoly nehézségekbe ütközött: nem tudott kottából elsőre játszani. Professzorai azonban kivételes muzikalitását látva engedélyezték, hogy diplomát szerezzen – egyetlen feltétellel: soha nem taníthat zongorát.
A második világháború során Brubecket besorozták, egysége pedig részt vett a normandiai partraszállásban. Ő azonban alig néhány nappal korábban kikerült az alakulatából: egy tábornok figyelt fel játékára, és egy katonazenekarba vezényelte. A front borzalmaitól így menekült meg; később Németország felszabadításában már részt vett.
A háború után Brubeck a Mills College-ban tanult, ahol a legendás Darius Milhaud tanítványa lett, és néhány órát Arnold Schönbergnél is vett. Bach, Beethoven és Chopin gazdag harmóniavilágát könnyed eleganciával építette bele a dzsesszbe, egyedi stílust teremtve. 1947-ben saját oktettjét alapította, amely később trióvá alakult.
A Take Five sikere új korszakot nyitott a dzsesszben
1951-es balesete után Brubeck kvartettet alapított, amelyben újra csatlakozott hozzá régi zenésztársa, Paul Desmond. A négyes olyan legendákkal játszott együtt, mint Ella Fitzgerald, Duke Ellington, Dizzy Gillespie vagy Charlie Parker. A Desmond által komponált Take Five világsiker lett, és az első dzsesszszámok egyike, amely a poplisták élére került. Brubeck 1954-ben felkerült a Time magazin címlapjára – Louis Armstrong után másodikként a dzsessz művészei közül.
1958-as világturnéjuk során – amelyet az amerikai külügyminisztérium támogatott – Brubeck olyan országok zenéjével is találkozott, mint India, Törökország vagy Afganisztán. A poliritmikus népzene mély hatással volt rá, és ebből született meg legendás Time Out című albuma, rajta a Blue Rondo à la Turk-kal és a Take Five-val. Ez volt az első dzsesszlemez, amely elérte az egymillió eladott példányt.
Brubeck több mint hat évtizeden át koncertezett, száz feletti lemezt adott ki, komponált balettet, musicalt, oratóriumot, zenekari és kamaradarabokat, és zenélt amerikai elnököknek is.
Számos díjat kapott, köztük 1994-ben a legmagasabb amerikai művészeti kitüntetésnek számító National Medal of Arts elismeréssel, 1996-ban Grammy-életműdíjjal tüntették ki, 2009-ben átvehette a Kennedy Központ-díját, csillaga díszíti a hollywoodi hírességek sétányát, s egy aszteroidát is elneveztek róla. 2000-ben feleségével létrehozta a Brubeck Intézetet tehetséges muzsikusok támogatására, 2010-ben életéről dokumentumfilmet forgattak, amelynek egyik producere a dzsesszrajongó Clint Eastwood volt.
Dave Brubeck 2012. december 5-én halt meg, egy nappal 92. születésnapja előtt. Születésének centenáriuma alkalmából adták ki utolsó szólófelvételeit, a Lullabies című albumon gyermekdalok, népszerű klasszikus darabok – mint például a Summertime, az Over The Rainbow, a Danny Boy és Brahms Bölcsődala – meghitt feldolgozásai hallhatók.
