Szabadság és elnyomás, hatalom és jog, hűség és árulás, bosszú és helytállás jellemzi a Belgrádi Nemzeti Színház által bemutatott Meša Selimović-Egon Savin Dervis és a halál című darabot, amit az Új Színházban tekinthetünk meg csütörtökön.
„Nem az egész földet foglaljuk el, hanem csak egy lábnyomnyit, nem a hegyet csak képét a szemünkben, nem a tengert csak mozgékony erejét és felszínének tükröződéseit. Semmi nem a miénk, csak a látszat, ezért ragaszkodunk hozzá oly erősen.”
A Belgrádi Nemzeti Színház vendégjátékaként a társulat Mesa Selimovic és Egon Savin Dervis és a halál című darabját adja elő az Új Színházban. Mesa Selimovic (1910-1982) boszniai születésű író egyik legfontosabb novellájából készült a darab, amelyben a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a begubódzás az öregedés igazi kezdete. Selimovic művét Egon Savin rendező adaptálta színpadra. „Az embernek nem szabad az ellenkezőjére fordulnia, mert minden, ami az emberben értékes, az sebezhető is.”
„Az ember nem fa és éppen ezért a kötöttsége a szerencsétlensége is, elveszti a bátorságát és csökkenti a biztonságát. Kötődve egy helyhez az ember annak minden feltételét elfogadja, még a kellemetleneket is, önmagát ijeszti a bizonytalansággal, ami reá vár. A változás számára egyfajta feladás, a befektetett energia elvesztése. Valaki más foglalja el majd a helyét, és neki újra kell kezdenie. Ez a begubódzás az öregedés igazi kezdete, mert az ember addig fiatal, amíg nem fél az újtól, az újrakezdéstől. Maradva az ember tűr vagy támad. Változtatáskor megtartja szabadságát, készen áll arra, hogy megváltoztassa helyét és a rákényszerített feltételeket. Hová és hogyan menjen el?”
A történetet a szerző a múltba vetítette, a török időkbe, a történés színhelye egy boszniai kisváros – a régi Szarajevót sejtjük benne – hősei mohamedán papok, török tisztségviselők, bírók, katonák, polgárok, poroszlók. Hangulatát a Kelet titokzatossága, a mohamedán vallás misztikus bölcsessége, a rejtelmes homályba vesző múlt határozza meg. S habár egy rég eltűnt korszakról szól az író, nyilvánvaló, hogy a mához intézi szavait, mert a helyzetek, melyeket leír, a kérdések, melyekre feleletet keres, az összeütközések, melyeket ábrázol, ma is aktuálisak, a problémák, melyek a regény alakjait gyötrik, a mai embert is izgatják. Az időszerűség és az örök emberi vonások a regény legnagyobb erényei közé tartoznak.
„Milyen jó lenne, ha csavargó lennék, ö mindig találkozhat jó emberekkel, szép tájakkal. Derűs lelke mindig nyitva áll a széles égnek és a szabad útnak, amely nem vezet sehová de elvezet mindenhová. Csak ne ragaszkodna az ember a megszerzett helyhez.”
Meša Selimović boszniai író A dervis és a halál c. regényét 1966-ban az év legjobb jugoszláv irodalmi alkotásává s legjobb regényévé nyilvánították. A dervis és a halál három kiadást ért meg két év alatt, s már több nyelvre lefordították
Meša Selimović-Egon Savin – Dervis és a halál
A Belgrádi Nemzeti Színház előadása
Időpont: 2011. december 22. 19:00
Helyszín: Új Színház, Nagyszínpad
