„Déry regényeit az emeli világirodalmi színvonalra, hogy rendkívüli ember-, probléma- és helyzetérzékenysége ugyancsak rendkívüli evokatív erővel párosul” – írta Lukács György a 125 éve született Déry Tiborról, a 20. századi magyar próza egyik jelentős képviselőjéről.
Déry Tibor gazdag nagypolgári családban született 1894. október 18-án Budapesten. Apja ügyvéd volt, ezért Déry fiatalsága polgári jólétben telt. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után egy évet Sankt Gallenben töltött nyelvtanulással. Hazaérkezése után, 1913-ban tisztviselőként helyezkedett el anyai nagybátyja fakitermelő és -feldolgozó vállalatánál, egy ideig Erdélyben, majd Budapesten dolgozott. Már ebben az időben írói pályára készült, és 1917-ben az Érdekes Újság pályázatára írt Lia című kisregényével tűnt fel. Osvát Ernő az első díjra javasolta, de a mű merész erotikája miatt nem őt részesítették az elismerésben. Az írás végül a Nyugatban jelent meg, de nagy botrányt kavart, és szeméremsértés vádjával perbe is fogták.
„Erkölcsös nevelésben részesültem, apám bár ügyvéd, de tisztességes ember volt”
1918 végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a Tanácsköztársaság idején tagja volt az Írói Direktóriumnak. Akkor is lelkes kommunista maradt, amikor államosították édesapja Wesselényi utcai bérházát, amiért apja öngyilkosságot követett el. A Tanácsköztársaság bukása után rövid időre börtönbe került, 1920-as szabadulása után megnősült, feleségével, Pfeifer Olgával Ausztriába emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. Innen Bajorországba, majd Párizsba ment, ahol dolgozott textilkereskedésben, volt bélyegkereskedő és nyelvtanár is. 1926-ban Perugiában élt, itt írta meg Az óriáscsecsemő című drámáját. Hazatérve Kassák Lajossal és Illyés Gyulával a Dokumentum című folyóiratot szerkesztette. 1929-ben, válása után, Prágába utazott, megfordult Ausztriában, a skandináv országokban, élt Berlinben, német lapoknak dolgozott.
1933-ban kezdett hozzá A befejezetlen mondat című nagylélegzetű regényéhez, amelyet Illyés Gyula és Lukács György is az új magyar realista nagyregényként üdvözölt. 1938-ban magyarra fordította André Gide Visszatérés a Szovjetunióból című antikommunista művét, de a hatóságok értetlensége miatt mégis „kommunista propaganda folytatása” vádjával fogták perbe, ítélték börtönbüntetésre. 1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett a menekülőknek. 1945 után ismét a kommunista párt hivatalos írója és a Csillag című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja lett. Újra megnősült, a szintén író Oravecz Paulát vette feleségül.
„Most már csak kommunistákat eresztenek be, drágám. A nemzet halottait. Gábor Andort… Nagy Lajost… Déry Tibort…
– Déry Tibor!… De hisz az még él! – kiáltotta az aszszony.
– Dehogy él! – zengte a színésznő, hangját a legszebb tragikai hagyományok szerint hajlítgatva. Magam is ott voltam a temetésén.” (Déry Tibor: Szerelem)
„Embernek lenni annyit tesz, mint úton lenni.”
Egymás után jelentek meg korábbi művei, 1947-ben Baumgarten-, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1950-ben megjelent a Felelet című regényének első kötete. 1951-ben a Fehér pillangó című elbeszélését a munkásosztály ábrázolása miatt bírálták, s ugyanígy éles kritikát kapott a Felelet második, 1952-ben napvilágot látott kötete is, mert az illegális kommunista párt tevékenységének leírásában eltért a hivatalos ideológiai követelményektől. Nem volt hajlandó átdolgozni a regényt, amely befejezetlen maradt. 1955-ben pártfegyelmit kapott, mert aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte. Ebben az évben házasodott harmadszor, Kunsági Mária Erzsébetet vette el. 1956 nyarán kizárták a pártból, a forradalom alatt kommunistaként állt Nagy Imre oldalára.
A forradalom után, 1957-ben a „nagy íróper” fővádlottjaként kilencévi börtönre ítélték. A rácsok mögött írta G. A. Úr X-ben és A kiközösítő című regényét. 1960-ban amnesztiával szabadult, az irodalmi életbe 1963-ban a Szerelem című elbeszéléskötetével tért vissza. Ismét utazhatott, számos műve jelent meg külföldön, a nyugat-berlini Akadémia, a hamburgi Szabad Akadémia és a mainzi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A hatalom ironikusan csipkelődő kritikusaként, de elismert alkotójaként élte le utolsó másfél évtizedét, a nyarakat balatonfüredi házában töltötte. Életműve egyik csúcsa az Ítélet nincs című életrajz – ez az önéletrajzi mű nemcsak a kor irodalmi és történelmi körképe, személyes érzelmeiről is beszámol: részletesen leírja kapcsolatát Karinthy Frigyes feleségével, Böhm Arankával –, amely emlékirat, vallomás, önéletrajz, regény és esszé egyszerre. Az Ítélet nincs – Déry Tibor nagy sikerű műve – valamennyi egyszerre. Déry, visszatekintve gazdag, izgalmas életére és művére, egyszersmind remek portrékat rajzol, melyekből egyszerre bontakozik ki egy lélek tájainak térképe és századunk nagy etikai, politikai és esztétika kérdéseinek rajza. Ekkor született műveiben (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Kedves Bópeer…) a modern próza legkülönfélébb megoldásaival élt.
„Felvetődik a kérdés, vajon ma, a technikai civilizáció korszakában, nem volna-e megint szükség egy ilyen elmecsiklandozó kézikönyvre. A tömegtájékoztató és hírközlő eszközök, a mass-mediák, még a látszólag ellenzéki töltésűek is, észrevétlenül oly szoros öntőformákba kényszerítik a gondolkodást, mind a fennálló rend, a mindenkori establishment hívének, mind ellenzékének az eszmemenetét, hogy saját eszének erőforrásai lassanként elszikkadnak, és még arra is alkalmatlanná válnak, hogy akár csak fel is ismerje szükségleteit, vágyait. Úgy étkezik, szeretkezik, szavaz, ahogy a többiek. Ahogy előíratik.” (Déry Tibor: Ítélet nincs)
Budapesten halt meg 1977. augusztus 18-án. Tiszteletére a nevét viselő díjat alapítottak, amelyet 1984-ben adtak át először. Több könyvét is megfilmesítették, a Makk Károly rendezte Szerelem az 1971-es Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a Zsűri díját. A Képzelt riportból 1973-ban Presser Gábor zenéjével és Adamis Anna verseivel készült népszerű musical, amely több mint négyszáz előadást élt meg, és számos magyarországi és európai színpadon is bemutatták.
