A nyelvek szókészletét nem véletlenül nevezik szókincsnek, az egyén és társadalom fejlettségének mutatója, hogy mennyit birtokol ebből a kincsből. 15 éve ünnepli a világ az anyanyelv nemzetközi napját.
NEMES NAGY ÁGNES: TANULNI KELL
A New York-i Hétvégi Magyar Iskolának ajánlom
húszéves jubileuma alkalmából, 1979
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1999-ben nyilvánította az anyanyelv nemzetközi napjává február 21-ét, amelyet 2000-ben ünnepeltek először. „Az anyanyelvek nemzetközi napját 2000 óta ünnepeljük február 21-én, hogy előmozdítsuk a nyelvi változatosságot és a kulturális sokszínűséget, valamint a többnyelvűséget, küzdjünk a nyelvek kihalása ellen, és támogassuk az anyanyelvi oktatást.” A világnapot Banglades javaslatára annak emlékére tartják, hogy 1952-ben az akkor még Pakisztánhoz tartozó, bengáli nyelvet beszélő Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Tiltakozásul a bangladesi diákok február 21-én az utcára vonultak, és a rendőrség ötöt megölt közülük.
A globalizáció következtében rohamosan növekszik a kis nyelvekre leselkedő veszély. Az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete (UNESCO) szerint ebben az évszázadban a kihalás veszélye fenyegeti a világ hatezer nyelvének több mint a felét, miközben világnyelvként feltartóztathatatlanul hódít az angol. Ahhoz, hogy egy nyelv önállóan élhessen, néhány százezer ember kell, bizonyos lélekszám alatt a nyelv elhalásának folyamata feltartóztathatatlan; manapság – a feltételezések szerint – hozzávetőleg kéthetente tűnik el egy nyelv a világon.
A magyar nyelv mintegy 3000 éve önállósult. A 11. századtól beszélhetünk folyamatos magyar írásbeliségről, bár 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv. A magyar anyanyelvűek számát jelenleg 14-15 millióra becsülik.
Anyanyelvünkben egymillióra tehető a szavak száma, de ebből még a Magyar Értelmező Kéziszótár is csupán 70 ezret tartalmaz. A nyelvek szókészletét nem véletlenül nevezik szókincsnek, az egyén és társadalom fejlettségének mutatója, hogy mennyit birtokol ebből a kincsből.
A magyart – a borús herderi jóslat ellenére – nem fenyegeti az eltűnés veszélye, sőt 2004 májusától, hazánk EU-csatlakozásától az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike a magyar. Az anyanyelv használata uniós állampolgári jog, a kulturális sokszínűség biztosítéka. Ez a jog különösen fontos, mert a felmérések szerint az Unió polgárainak többsége kizárólag az anyanyelvét beszéli. Az EU egyik célkitűzése, hogy az anyanyelven kívül két idegen nyelvet is elsajátítsunk.
2008. április 23-án – Európában egyedülálló intézményként – a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalmon, a nyelvújító Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertjében felavatták a Magyar Nyelv Múzeumát, amelyben korszerű hang- és látványelemekkel állandó kiállítás mutatja be anyanyelvünk múltját, jelenét és reményteljes jövőjét.
