„Az emberek bolondabbak és kegyetlenebbek, mint a dzsungel fenevadjai…” 65 éve, 1950. március 19-én hunyt el Edgar Rice Burroughs amerikai író, a dzsungelben nevelkedett, természetfeletti képességekkel rendelkező Tarzan megálmodója.
Jómódú chicagói családban született 1875. szeptember 1-jén. Előkelő magániskolák után a katonai akadémiát végezte el, majd az arizonai lovasságnál teljesített szolgálatot. 1897-ben hátat fordított a seregnek, s másfél évtizeden keresztül különböző állásokkal kísérletezett: volt a vasúti rendőrség tagja, egy vállalati gyorsíró osztály vezetője, egy reklámügynökség munkatársa és egy darabig írószereket árult.
Történetek a Marstól Tarzanig
1900-ban megnősült, három gyermeke született. Családjával végül Chicagóban telepedett le, ahol ismét különféle vállalkozásokba fogott, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Élete 35 éves koráig gyakorlatilag kudarcok sorozata volt, s ez anyagi helyzetükben is megmutatkozott, sokszor nyomorszinten éltek.
A nyomorból az írás mentette ki: mindig is nagy kedvelője volt a képregényeknek és a ponyvairodalomnak, olvasmányai között szinte csak efféle magazinok szerepeltek. Végül arra a megállapításra jutott, hogy ilyen pocsék minőségű szövegek előállítására ő is könnyedén képes lenne. Hamarosan, 1912-ben megszületett első műve, A Mars holdjai alatt, amely az All-Story Magazine-ban jelent meg 1912-ben – s az eredmény őt igazolta, művei kelendőnek bizonyultak. Ebből a történetből később egész sorozatot kerekített: a főhős John Carter egy űrprojekt keretében a Marsra kerül, s ott mindenféle kalandokba bonyolódik a kicsi zöld, sárga és piros marslakókkal, s végül a bolygó hercegnőjét is nőül veszi. A földi ember belekeveredik a zöld és a vörös marsiak közti háborúba, és ráébred, hogy rajta múlik ennek a világnak a sorsa. A siker Burroughs-t igazolta, művei kelendőnek bizonyultak.
A marsi történetekkel párhuzamosan született meg fejében Tarzan figurája, s 1914-ben megjelent a Tarzan, a majomember. Ezt később még 24 további követte, műveit több mint 50 nyelvre fordították le, s még felsorolni is nehéz, hány képregény-, film-, televízió- és rádióváltozat készült belőlük. A félig vad-, félig nemesember, tisztaszívű, intelligens és erős Tarzan figurája rabul ejtette az olvasókat, a kaland, az izgalom, a romantika, a szerelmi szál is mindvégig fenntartotta érdeklődésüket.
„Az emberek bolondabbak és kegyetlenebbek, mint a dzsungel fenevadjai – gondolta. Micsoda szerencséje van, hogy itt élhet a békés és biztonságot nyújtó hatalmas őserdőben.”
A romantikus és kalandos történet hatalmas sikere miatt nem csoda, hogy hamarosan a filmstúdiók is felfigyeltek a történetekre. Tarzan alakja a filmvásznon először 1918-ban tűnt fel, ekkor még némafilmben. A filmszéria 1932-től vált sikeressé, amikor a szerepet az igazán impozáns látványt nyújtó egykori olimpiai bajnok úszó Johnny Weissmüller vette át, aki 19 alkalommal keltette életre a figurát. A siker Burroughs pénztárcájára is jótékonyan hatott, saját kiadóvállalatot alapított, s Hollywood környékén birtokot vásárolt, hogy a Tarzan-filmek forgatása közelében lehessen, ezt a helyet később Tarzanának nevezte el.
Burroughs a fantasy műfajától sem szakadt el teljesen, sorra írta kalandos történeteit a Vénuszról, a Föld belsejéről, a Déli-sarkról, összesen 68 regénye jelent meg. 1933-ban California Beach polgármesterévé választották. A II. világháború idején, 66 évesen a Los Angeles Times legidősebb haditudósítója volt, de írt cikkeket a Honolulu Advertiser című lapnak is.
A háború után a kaliforniai Encinóban telepedett le, s ott is halt meg 1950. március 19-én. Állítólag épp egy képregényt olvasgatott az ágyában, amikor a szívroham végzett vele.
