Jaroslav Hašek világhírű cseh író nyughatatlan természet volt. Humoristaként mindenbe beleütötte az orrát többek között a politikába is.
„Érdekes, hogy az embereknek az életben a legkülönfélébb tanácsokra van szükségük, és a legtöbbjük inkább nem is gondolkozik, hanem a sült galambra, akarom mondani, a berepülő jó tanácsra vár. Ez okból bátorkodom az alábbiakban néhány életre szóló jó tanáccsal szolgálni magam is, s ha megfogadják, meglátják, jól érzik majd magukat a világon.” (Jaroslav Hašek: Tanácsok az életre)
Jaroslav Hašek cseh író, humorista, a cseh irodalom legkiválóbb szatirikusa, a Švejk „szülőatyja” 90 éve, 1923. január 3-án halt meg Lipnicében. 1883. április 30-án született Prágában. Alkoholista, lusta apja korai halála miatt családja elszegényedett, ezért fiatalon munkába állt. Banktisztviselőként kereste volna kenyerét, de munkahelyén ritkán mutatkozott, ezért elbocsátották. Szatirikus írásai már 17 éves korától megjelentek, így publicisztikából, majd irodalomból próbált megélni, bár egy ideig kutyakereskedéssel is megpróbálkozott. Bejárta a Monarchiát, Bajorországot és a Balkán tájait, Prágába visszatérve a bohémvilág ismert alakja lett. Újságírói ténykedése során anarchista kiadványokat szerkesztett, 105 álnéven 73 lapban mintegy 1200 írást tett közzé, támadva az állami és egyházi intézményeket, a rend és elégedettség polgári illúzióit.
1911-ben A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Párt elnevezéssel provokatív álszervezetet alakított, amely nem mást, mint a rabszolgaság visszaállítását, a házmesterek államosítását, az állatok rehabilitálását és hasonló kérdések rendezését követelte. A pártkasszába befolyt pénzt kocsmázásra fordította. Kocsmai incidensei miatt többször megjárta a rendőrségi fogdákat, itt szerzett tapasztalatait írásaiban hasznosította.
1915-ben behívták a Monarchia hadseregébe, ahonnan gyorsan átszökött az oroszokhoz. Először a cári csapatok oldalán harcoló csehszlovák légióhoz csatlakozott, majd átállt a bolsevikokhoz. Kommunista propagandaanyagokat írt, orosz, lengyel, magyar, német és francia nyelvtudása révén internacionalista csapatokat toborzott a Vörös Hadsereg számára. Irkutszkban háromnyelvű lapot szerkesztett, kiadta az első burját nyelvű folyóiratot, végül az 5. szibériai hadsereg politikai osztályának helyettes parancsnoka lett.
Švejk
„Jelentem alássan, hogy megszülettem, aztán iskolába jártam. Később asztalosnak tanultam, fölszabadultam, és nem sokkal utána elvittek egy kocsmába, ott meztelenre kellett vetkőznöm. Néhány hónap múlva eljöttek a csendőrök, és bekísértek egy kaszárnyába. A kaszárnyában megvizsgáltak: „Ember, maga három hét késéssel jelentkezett katonai szolgálatra, ezért be lesz zárva.” Megkérdeztem őket, miért teszik ezt velem, hisz én nem akartam katonáskodni, azt sem tudom, mi az a katona. Mégis bezártak, aztán vonatra ültettek, ide-oda utaztattak, végül ide kerültem. Senkitől se kérdeztem, micsoda ezred ez itt, micsoda század, micsoda város, nehogy megbántsak valakit, és amikor először mentünk ki a gyakorlótérre, megint csak áristomba küldtek, mert a sorban cigarettára gyújtottam, de én nem tudom, mi bajuk volt velem. Később is, ahová csak mentem, mindenünnen a dutyiba kerültem, egyszer azért, mert elvesztettem a szuronyomat, máskor, mert kis híján eltaláltam az ezredes urat a lőtéren, végre is azt mondták, szolgáljam ki az egyéves önkéntes urakat.” (Jaroslav Hašek: Švejk, a derék katona a háború előtt)
1920-ban orosz feleséggel az oldalán tért vissza Prágába, miközben még az első, Jarmila Mayerovával kötött házasságát sem bontották fel. Prágában nem kívánatos személynek – hazaárulónak és bigámistának – tartották, műveinek nem talált kiadót. Hamar visszasüllyedt önpusztító bohém életmódjába, beteg szívével bajlódva, kórosan elhízva vonult vissza a dél-csehországi Lipnice faluba, hogy nekilásson élete főműve, a Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban című könyve megírásának.
A szeretetre méltó, együgyű Švejk alakja 1912-ben, a Švejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyvében bukkant fel először, de világhíressé az 1. világháború után megjelent regény tette. Korcs kutyákat szed össze az utcán, s maga gyártotta pedigrével árulja őket. Sorsába a szarajevói merénylet hoz döntő fordulatot. Ferenc Ferdinánd trónörököst a szerbek átsegítették a másvilágra. A nagy esemény Švejket is fölrázza, s lelki egyensúlyának visszanyerése okából átballag kedvenc tanyájára, a Kehely kocsmába… Minden rendes cseh polgárnak a kocsmában kezdődik a bonyodalom. Švejk is innen jut el a rendőrkapitányságra, majd az elmegyógyintézetbe, majd a hadikórházba, hogy a forgandó hadiszerencse tisztiszolgát csináljon belőle, akinek személyesen kell megnyerni a Monarchia számára az I. világháborút.
Švejk különös fazon, egy ostoba parancsokat következetesen végrehajtó főhős, aki végignevettette már az egész világot, és akitől olyan alapigazságokkal leszünk gazdagabbak, mint például: „Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok.”
A Svejk a német fordítások révén szerezte világhírét, magyarul Párizsban, illetve Kolozsvárott jelent meg először, azóta már 60 nyelvre lefordították. Švejk, a hős, a derék katona, csupa ellentmondás: nem tudni, ostoba-e vagy csak zseniálisan tetteti, bölcs-e vagy bohóc, tudatos anarchista-forradalmár vagy az egyetlen józan ember egy őrült világban? A megalkuvást, vagy a túlélést testesíti-e meg?
Švejk csak védekezik az elnyomás ellen, engedelmeskedik és alkalmazkodik, sorsa azonban kiszámíthatatlan szeszélyességgel fordul jóra vagy rosszra. Közben folyamatosan anekdotázik, ontja a történeteket és a példázatokat környezete számára, türelmesen viseli megpróbáltatásait, és sajátos naivitása, realista bölcsessége leleplezi a hadsereg és a háború abszurditását. Alakja a tekintélyuralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisember jelképe lett, aki a dolgok komolyan vételével, sokszor éppen túlteljesítésével bizonyította a Monarchia és hadserege képtelen voltát.
A Hašek által teremtett, népmesei hőssé vált katona élettörténetének utolsó fejezeteit a 39 éves író már a halálos ágyán diktálta, de művét befejezni már nem tudta. Regényét Josef Lada illusztrálta, ő teremtette meg Švejk hasekosan esendő, köpcös figuráját.
