El Greco, a velencei iskolán felnőtt krétai születésű spanyol festő mindenkinél plasztikusabban tudta megmutatni a toledói lélek titkait.
El Greco a hetvenhatodik életéve körül hunyt el. A toledói San Bartholomé plébánia halotti anyakönyvében a következő bejegyzés olvasható: „1614. április 7-én halt meg El Greco, testámentum nélkül. Santo Domingo El Antiguo községben temettetett el. Isten emelje magához lelkét.” Jusepe Martineztől tudjuk, aki nem sokkal ezután írta meg Értekezés a művészetről című munkáját, hogy El Greco halálakor „minden vagyonként csupán 200 vázlatos festményt hagyott hátra” – olvasható a El Greco élete és munkássága c. kötetben (Kossuth Kiadó).
A spanyol festészet egyik legkorábbi jelentős alakja a görög származású Domenikos Theotokopoulos, akit már itáliai tartózkodása idején csak „a Görög” néven (Il Greco), majd a később spanyol névelővel kiegészítve, El Greco elnevezéssel jegyeztek fel kortársai.
Domenikos Theotokopoulos 1541-ben a Kréta szigeti Candiában született, és pályája kezdetén bizánci ikonfestészeti stílusban kezdett festeni. Korai alkotásai közül csupán néhányat ismerünk, de a kréta-bizánci ikonfestészet hatása El Greco festészetében élete végéig jelen volt, néhol témaválasztásban, máskor kompozíciós formák megteremtésében kötődött a gyökerekhez. A mester 1566-ban települt át Velencébe, ahol néhány évig Tiziano műhelyében tanult. Itt a korábban kisalakos, kisméretű fatáblákra dolgozó ikonfestő a Velencében megszokott, nagyalakos festészeti stílusban kezdett alkotni.
A velencei kortársak közül – Tiziano mellett – a velencei cinquecento mesterei hatottak az ifjú krétaira, aki aztán 1570 őszén Rómában telepedett le, ahol különösen Michelangelo művészete nyűgözte le. El Greco valószínűleg egy rövid időre Rómából visszatért Velencébe, majd dokumentumok szerint 1577-től 1614 tavaszán bekövetkezett haláláig Spanyolországban élt.
El Greco Spanyolországban nem a királyi udvar, hanem az egyház megrendelésére festette műveit, ezért alkotásainak túlnyomó többsége vallási témájú, különösen az Újszövetségi történetek, Jézus és tanítványainak ábrázolása vált gyakorivá. Ha ma élne, El Greco egyszerű szemészeti korrekcióval úgy láthatna, mint bármely embertársa, ami festészetében is jelentős változásokat hozna.
A spanyol festészet egyik legjelentősebb mesterének, a krétai származású El Greco művészetének gyökereit, a festészetét ért itáliai hatásokat, alkotásainak ihletőit a Szépművészeti Múzeum 2008-ban mutatta be. A Jézus nyomában című tárlat középpontjában a madridi Pradóból kölcsönzött Evangélista Szent János című festmény állt.
Elég a Széművészetiben található festményeit megtekinteni ahhoz, hogy képei alapján valós fogalmat alkothassunk a spanyol aranykor szellemi mozgatórugóiról. Fantasztikus alakjai a lelkük mélyén ugyanazt a reménységet, vallásos hevet és a földi béklyóktól való szabadulási vágyat hordozzák. Ezek az emberek az isteni lényegből táplálkoznak: elég látni lelkesedésüket, amellyel Istenen csüngenek. Egyedül rá vágynak, és vele kívánnak egyesülni. A Szépművészeti gyűjteményében lévő Szent András is az apostolábrázolás egyik lenyűgöző módját mutatja be. Az alkotások megidézik a mester középső és kései korszakában festett apostol-sorozatait.
