Azzal, hogy az „utcára visszük a művészetet”, minden embert megpróbálunk megszólítani, hiszen mindenkiben ott van a fogékonyság a szépre, de legtöbben lehet, hogy sosem mennének be egy galériába – vallja Dávid István, aki a lehetségesnél nagyobb vászonra vágyott, és fénnyel festi meg az épületek homlokzatait. – Interjú
Az architekturális vetítés egy olyan vetítés, amit épületek homlokzataira vagy egyéb belső tereire terveznek rá, belekomponálva a képbe az épület sajátosságait. Kezdetben kézzel festett alkotásokat vetítettek épületekre, közterekre, innen ered a fényfestészet elnevezés, ma már jellemzően inkább mozgóképeket vetítenek, sőt mostanában leginkább 3D animációk kelnek életre általunk a különböző épületeken. A fényfestészet magáért beszél látványban és minőségi kulturális értékben egyaránt.
Ez egy igen új művészeti irányzat. Hogy lesz valakiből fényfestő?
Mindannyian különböző területekről jövünk, beleszerettünk ebbe a műfajba és a mai napig félig-meddig egyfajta szerelem számunkra, így a lehető legmagasabb elérhető színvonalra törekszünk minden alkalommal, és ezért professzionális csapatmunka az, amit csinálunk. De mindannyian, akik részt veszünk egy ilyen alkotás létrehozásában, foglalkozunk emellett mással is, legyen az rendezvénytechnika, filmes animáció vagy éppen reklámgrafika.
Nézd meg a Limelight fényfestészetét
Mi alapján választjátok ki a témát?
A téma kiválasztása és ezáltal az összes alkotás is egyedi minden esetben, sohasem vetítjük ugyanazt a képet vagy animációt különböző felületekre. Mindig az adott homlokzatra, az adott alkalomra készülnek a vetítések, ez az egyik legfontosabb üzenete is annak, amit csinálunk, bárhová is hívnak bennünket a világban, mindig megpróbálunk valami olyat alkotni, ami az ott élő embereknek szól.
Legutóbb például Torunban, a Skyway International Light Festival-on egy fix téma volt (az öt elem: föld, víz, tűz, levegő, éter – a szerk.), ezt próbáltuk feldolgozni olyan módon, hogy a város leghíresebb szülöttjének, Kopernikusznak a heliocentrikus világképről alkotott elméletét mutattuk be. A tudósról elnevezett egyetem épületének homlokzatán egy olyan történetbe ágyazva, ami egyszerre szólt az öt elemről és arról, hogy ezek közül a nap az, amelynek a világban elfoglalt központi szerepe vezethette Kopernikuszt a felismeréséhez, mindezt hat percben.
E mögött a néhány perc mögött mennyi munka áll?
A munka mennyisége a végső alkotás méretétől is hosszától is függ, na és persze a kivetített animáció bonyolultsága is rengeteget számít. Maradva a toruni példánál egy több mint hat perces vetítés elkészítése a fesztivál szervezőinek megkeresésétől az első vetítési időpontig kb. Hat hónap telt el, ebben voltak kevésbé intenzív és nagyon munkás időszakok is. Általánosságban véve azt lehet mondani, hogy egy-két hónap alatt már létre lehet hozni egy minőségi vetítést, ami nem túl hosszú, de ez az idő lehet akár fél év vagy több is.
Nyilvánvaló, hogy speciális eszközökre, felszerelésre van szükség az épületvetítésekhez.
Rengeteg speciális technikai eszköz szükséges, de ennél talán még fontosabb az a technikai tudás és tapasztalat, ami nélkül színvonalas épületvetítés nem elképzelhető. Ma már egyre többen foglalkoznak animációk készítésével és nagyon sok ügyes, tehetséges animátor próbálja ki magát az épületvetítésben is, de anélkül, hogy valaki ismerné a vetítéstechnika rejtelmeit, készíthet ugyan fantasztikus animációkat, amik a monitoron gyönyörűen mutatnak, kivetítve sokszor meg sem tudják közelíteni ugyanazt. Ehhez sok idő és tapasztalat szükséges, már az animáció tervezésekor figyelembe kell venni rengeteg apró részletet ahhoz, hogy az adott helyen, épületen és rendezvényen jól működjön.
Ezen kívül az épületek méretei is komoly kihívást jelentenek egy kezdő „épületfestő” számára, mert például általában több képből kell összeilleszteni egy nagy képet és minél több a kép, annál komolyabb tudás szükséges. Mi megjártuk már ennek a műfajnak különböző fázisait és közel tíz éves tapasztalattal a hátunk mögött tudunk létrehozni olyan épületvetítéseket, amilyeneket mostanában csinálunk.
Nem olcsó művészeti ágról van szó. Hogy találtok szponzorokat a technikai eszközök felvásárlására? Milyen támogatást kaptok?
A technikai eszközök nagyobb részét nem tudjuk birtokolni, ezek alkalmakra bérelt eszközök (például a legköltségesebb dolgok, a vetítők is ilyenek), illetve vannak saját magunk által fejlesztett szoftverek. Semmilyen támogatást nem kapunk, ahhoz, hogy tisztán művészi céllal létre tudjunk hozni alkotásokat, rengeteg kereskedelmi célú vetítést is csinálunk, de ezek száma sem akkora, hogy abból egy gépparkot fel lehessen vásárolni.
Már ahhoz is komoly anyagi ráfordítás szükséges, hogy alkalmanként bérelni tudjuk az eszközeinket, ezt általában az adott projekt finanszírozói teszik lehetővé. Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy létrehozzunk itthon is, egy, a lengyelországihoz hasonló fényfesztivált, vannak ilyen terveink is a jövőre nézve és mivel ez a példa nem egy nyugati országból, hanem egy a miénkhez hasonló helyzetben lévő országból származik, mindenképp tanulhatunk belőle.
Hogy sikerült a kicsiből elérni, hogy a Skyway-on is részt vehessetek?
Mindig is törekedtünk egyfajta egyensúlyra abban a tekintetben, hogy egyrészt az alkotásaink színvonala soha nem menjen egy bizonyos határ alá, még akkor sem, ha egy adott projekt finanszírozása ezt kívánná, ilyen esetekben inkább bele sem kezdünk, így ha ritkábban is, de nemzetközi mércével mérve is minőségi munkát adunk ki a kezeink közül. Másrészt pedig olyan alkotásokat próbálunk létrehozni, amik úgy képviselnek művészi értéket, hogy közben nem érthetetlenek egy átlagember számára. Avval, hogy az „utcára visszük a művészetet”, megpróbálunk megszólítani minden embert, hiszen mindenkiben ott van a fogékonyság a szépre, de legtöbben lehet, hogy sosem mennének be egy galériába.
Mivel az alkotásaink többségét leginkább ilyen emberek látják, törekszünk is arra, hogy mindenki számára befogadható dolgokat alkossunk úgy, hogy közben művészi értéket is hozzunk létre. Az, hogy ez sikerül-e vagy sem, már nem a mi dolgunk eldönteni, de talán az ilyen visszajelzések, mint a meghívás a Skyway fesztiválra azt is mutatják, hogy nem járunk rossz úton.
Nézd meg a Limelight fényfestői munkáit
A fesztiválok hogy találnak meg benneteket? Pályázni kell, tenderen részt venni, vagy ismerősök hívnak benneteket a már meglévő portfóliótokat ismerve?
Tekintettel arra, hogy a pályázatok nagyobb részénél konkrét pályamunkákat kell megalkotni, melyek a mi esetünkben több ember több hónapos munkáját igénylik, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt csak úgy megtegyük, bízva egy ismeretlen kurátor vagy bármilyen más, ebben a műfajban járatlan döntéshozó szubjektív, pozitív véleményében.
Igyekszünk olyan munkákat létrehozni, amik elég meggyőzőek ahhoz, hogy ha valaki ilyen szintű vetítést szeretne látni, akkor megtaláljon bennünket. Sajnos a média fogékonyságát tekintve óriási a különbség. Erre is remek példa a Skyway fesztivál a kb. 150 ezer lakosú lengyel városban. Az alkotásunkat öt nap alatt kb. 75 ezer ember látta személyesen, az összes országos lengyel televízió ott volt, az állami tévé élő, egyenes adásban közvetített, interjúkat készítettek velünk, stb.
Amint elkészültünk a dokumentációval, szétküldtük kb. 20 magyar és 20 külföldi online sajtóorgánumnak, szakmai blogoknak. A külföldiek közül szinte mindegyik visszajelzett, publikálta a videónkat, a hazai médiumok közül több mint két hét eltelte után a Cultura.hu az egyetlen olyan sajtóorgánum, aki egyáltalán visszajelzett és komolyan érdeklődött, ezen kívül még egy design blogban írtak rólunk, de ők maguk találtak ránk.
Merre tovább? Milyen jövőt láttok magatok előtt a fényfestészet művészetét tekintve?
Régóta csináljuk, sok mindent megéltünk már, szeretjük annyira ezt az egészet, hogy töretlen optimiuzmussal haladjunk előre. A nemzetközi szerepléseknek hála, egyre több megkeresést kapunk elsősorban külföldről, szeretnénk minél komolyabb kihívást jelentő épületeket, alkalmakat megélni és minél több emberhez eljuttatni alkotásainkat szerte a világban.
Mint minden más műfajban, ebben is körvonalazódnak már különböző trendek, irányok, a legtöbben mostanság a 3D animáció kínálta geometrikus formák látványos mozgatásában látják az utat, mi egy másik irányt képviselünk és inkább olyan épületvetítéseket próbálunk készíteni, amik nem csak precízen az épületre tervezett, látványos mozgások, hanem van egy történetük is, szólnak is valamiről, de közben eléggé látványosak is ahhoz, hogy mindenki számára élvezhetőek legyenek. Beszélgessünk el erről újra pár év múlva, úgyis kiderül, jó úton járunk-e.
A Limelight további munkáiról a honlapjukon és a Facebook oldalukon egyéb érdekességek is találhatók.
Kibelbeck Mara
