„Feszty költőien csoportosított képeiből összeállított munkája Jókai eszméje és útmutatása szerint készült.” Feszty Árpád festőművész, a magyarok bejövetelét ábrázoló híres körkép alkotója 100 éve halt meg.
Feszty Árpád (született: Rehrenbeck Árpád Szilveszter) festő, a magyarok bejövetelét ábrázoló híres körkép alkotója 100 éve, 1914. június 1-jén a tengermelléki Lovranában halt meg. Feszty 1856. december 24-én született a Komárom megyei Ógyallán. A Csallóközben nagyszülei – akiket még Rehrenbecknek hívtak – telepedtek le. Szülei vendéglőt tartottak fenn, a Feszty név apja keresztnevének (Szilveszter) becézéséből származik. Árpád, tizennégy gyermekük közül az egyik, élénk természetű és fantáziájú gyerek volt. Tizenhat évesen megszökött a gimnáziumból, s mert hazamenni nem mert, gyalog vágott az országnak. Kecskeméten beállt vándorszínésznek, de egy idő után ebből is elege lett és visszaült az iskolapadba.
1874-ben – immár szülei beleegyezésével – Münchenbe ment magát képezni, de két év múlva visszaköltözött Budapestre. Az egyre ismertebb és elismertebb festőnek Gyulai Pál és Ipolyi Arnold szerzett bécsi ösztöndíjat, s a császárvárosban már szorgosan látogatta az akadémiát. Gyakran szerepelt kiállításokon, főként vallásos és történelmi tárgyú kompozíciókat festett.
A Feszty-szalon sikere
Nem kisebb személy, mint a kor legismertebb írójának, Jókai Mór lányát vette feleségül — egyes vélemények szerint abban reménykedett, hogy az író segíti pályájában –, ki maga is festészetet tanult. Róza szerint Jókai és férje kiváló kapcsolatot ápolt: „a házasságunk után pár évvel az uramat sokkal jobban szerette már, mint engem” – emlékezett vissza 1904-ben leírt Jegyzetei-ben. – „Nem csoda! Komáromi volt. […] Árpád politizált, koccingatott pápival és versenyt anekdotázott vele óraszámra. Mind olyan kvalitások, mik belőlem bizony hiányoznak. Még a koccingatást szívesen vállaltam, de politika nélkül…”
„Három nagy fantázia és még nagyobb kedély került itten egy födél alá – írta a festő jó barátja, Bródy Sándor, aki a Feszty-szalon állandó vendége volt. – Az első még mindig boldoggá akarta tenni a világot, a második csak Magyarországot, a harmadik, az asszony, csak a családja örök és megzavarhatatlan boldogságát kontemplálja és végig nézvén a száz öles udvarkerten, mondja: Ebből megcsináljuk a Paradicsomot!”
Feszty a századvégi akadémikus, historizáló művészet jellegzetes képviselője volt, alkotásai láthatóak (vagy azok voltak) a Nemzeti Színházban, az Operaházban, a Törvénykezési Palotában, sőt a budai Vöröskeresztes kórházban is. A heroikus munkával létrehozott körkép után Firenzébe költözött, innen tárcákat és novellákat küldött haza, amelyek az irodalmi elismerést is meghozták számára. Jó évtized után hazatért, ismét munkához fogott, de ereje egyre fogyott, s 1914. június 1-jén a tengermelléki Lovranában meghalt.
A magyarok bejövetele
Feszty nevét mindenek előtt a honfoglalás ezredik évfordulójára festett, A magyarok bejövetelét ábrázoló körképe tett ismertté. A 1800-as évek végén Robert Barker brit festőművész által szabályszerűen szabadalmaztatott műfaj olyan végtelenített, kör alakú vászonra festett alkotás, amelynek középpontjába állva a néző az ábrázolt táj vagy esemény részesének érezhette magát. Ezt az érzést fokozza a vászon és a néző közé épített előtér, azaz terepasztalhoz hasonló dioráma, mely szinte folytatja a képet, összemosva a valóságot annak festett másával. Egy olyan korban, amely még nem ismerte a fotót és a filmet, a panoráma-kép egyszerre volt szórakozás és tájékozódás – Barker épületében például évente cserélődtek a bemutatott tájak, városok. A propaganda értékét Napóleon is felismerte, aki a Champs Élysées-n hét hatalmas körképet tervezett diadalairól – ehelyett azonban az ő bukása lett Európa ilyen foglalkozású festőinek egyik fő témája. A XIX. század végén – hiába ismerték a fényképezést, még egyszer erőre kapott a műfaj, immár a nemzeti érzelmek kifejeződéseként.
Feszty apósától, Jókai Mórtól kapta a tanácsot, hogy a millenniumi ünnepségekre ne bibliai, hanem magyar történelmi témát válasszon. A célra részvénytársaság alakult: a Szépművészeti Múzeum helyén telket béreltek, Feszty Adolf építész (a festő bátyja) megtervezte a körkép befogadó épületét, helyszínrajzokat készítettek a Keleti-Kárpátok lábánál, a Volóci-völgyben, s 1892-ben hozzáláttak a több mint kétezer figura s a legendás táj megfestéséhez.
Feszty Árpád két éven át készítette a világ egyik legnagyobb panorámaképét, amelyet 1800 négyzetméter nagyságú, 120 méter hosszú, 15 méter széles, egy darabba szőtt belga vászonra festett (összehasonlításul: a borogyinói csatát ábrázoló moszkvai körkép „csak” 115 méter hosszú). A munkát egyedül természetesen nem bírta, így több festőtársa segítette: a táj részleteinek fölvázolásában Mednyánszky László, a lovas csatajelenetek megörökítésében Vágó Pál vett részt.
Az 1894 pünkösd vasárnapján felavatott körkép hosszú ideig a liget és a főváros egyik leglátogatottabb nevezetessége volt. Az 1890-es évek végén a londoni világkiállításra szállították, ám mire visszahozták, az üvegkupolás épület telkét kisajátították, így egy ideiglenes, fából készült épületbe, a városligeti mutatványos bódék szomszédságába került. A második világháború idején, Budapest ostroma alatt súlyosan megsérült és sokáig szóba sem került helyreállítása. Maradványait különböző helyeken őrizték, majd 1964-ben a családi részvénytársaság a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta.
A panoráma kép 1974-ben került Szegedre, ahol mintegy 750 négyzetméter összfelületű képmaradványt konzerváltak, és a Szeged-kiskundorozsmai raktárban őrizték. 1988-ban pályázatot hirdettek a körkép végső restaurálására, amelyet a lengyel Ars Antiqua restaurátor csoport nyert meg. Nagy anyagi áldozatokkal, a lengyel szakemberek segítségével négy év alatt, 1995-re sikerült restaurálni a körképet.
Elhelyezéséről hosszas vita után döntöttek, a választás a Csongrád megyei Ópusztaszerre esett, mivel a hagyomány szerint a honfoglaló magyar törzsek ott tartották első „országgyűlésüket”. Az újjászületett körképet az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 1995. július 14-én avatták fel és augusztus első napján nyitották meg a főépületet, a körkép számára tervezett pavilont, amelyet több mint három millióan kerestek fel. A korabeli sajtó így írt a festőről: „Feszty a körképpel konkurenciát csinált saját magának. Őt most a körkép festőjének ismerik és csak annak. Pedig mielőtt ezt a populáris képet megalkotta volna, tisztességesen kimagaslott festőtársai közül.”
