„Ha egy ember álmodik, az csak egy álom, de ha többen álmodnak egyszerre, az a valóság kezdete.” Friedensreich Hundertwasser az osztrák képzőművészet fenegyereke, a 20. század egyik legkülönösebb művészegyénisége volt. Gazdag alkotói fantáziája a festészet, a grafika, az iparművészet és az építészet területén egyaránt megmutatkozott.
Hundertwasser művészetére a legnagyobb hatással a szecesszió volt, amely az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb stílusirányzataként Magyarországhoz is köti kissé az alkotót. Színes, vidám alkotásoknak egy mélyebb rétege is van, amelyben nemcsak a szellem, hanem a félelem hatása is érződik – a művész 69 családtagját veszítette el a holokauszt során.
Friedensreich Hundertwasser 1928. december 15-én született Bécsben. Eredeti neve Friedrich Stowasser volt – ismertebb nevén Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser álnéven élt -, egyévesen elvesztette apját, édesanyjával élte túl a háborút, rokonsága elpusztult. 1948-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémiára került, de otthagyta, mert „untatta a tanmenet”. Autodidakta lett, főleg 1951-es marokkói és tunéziai útja hatott rá. Szicíliában ismerkedett meg René Bro francia festővel, 1953-tól az ő párizsi műtermében dolgozott, ekkor vette fel a Hundertwasser nevet. 1956-ban írta A látás grammatikája című tanulmányát. 1959-ben vendégtanár volt Hamburgban, ahol műhelye falát végtelen spirállal dekorálta, majd a botrány miatt távozott.
„Az egyenes vonal az emberiség bukásához vezet” – vallotta Friedensreich Hundertwasser, aki már az 1950-es években civilizációs kritikusként lépett fel, foglalkozott a környezetvédelemmel és világpolgár volt. A művész mindig a természettel való harmóniát kereste, és irtózott az egyenes vonalaktól. Erős színezésű, spirál vonalú, dekoratív festészetével az osztrák szecesszió hagyományait folytatta. Klimt, Schiele és Klee képi világa is hatott rá, a keleti miniatúrák, a japán fametszetek formakincséből is merített. Művészetét organikus festészetnek nevezte, stílusát absztrakt expresszionizmusnak, de leginkább neoavantgárdnak minősíthetjük. Fő célja a dekorativitás, hajlik az absztrakcióra, sok élénk színt használt. Hívei rajongtak és rajonganak ragyogó színeiért, dicsérik költői tájait, a hajókat, hagymakupolákat, a díszítő spirálokat és hullámvonalakat. 1972-1983 között öt kontinensen láthatták vándorkiállítását.
Hundertwasser az ember öt bőréről beszélt: a saját bőrünk, a ruházat, a ház, a szociális környezet (a családtól a nemzetig), és a globalitás. Tevékenysége mindezen szférákra kiterjedt, s számos – időnként meghökkentő – akcióval hívta fel magára a figyelmet. Mozgalmát – Jogod az ablakhoz – kötelességed a fa iránt – 1972-ben indította, az ablakok kötetlen elhelyezését és tetőkertek telepítését hirdette. Erről szólt Falakó-akciója is. 1981-ben A szín az építészetben címmel a hivatalossággal szállt szembe.
Noha élete során Japántól Új-Zélandig a világ számtalan pontján otthonra lelt, identitásában mindvégig megőrizte osztrák gyökereit. Művészete a bécsi századforduló világából eredeztethető, forrásait a szecesszió formakincsében és a Wiener Werkstatt munkamódszerében fedezhetjük fel. Pályája során azonban olyan egymástól távol eső művészeti jelenségek is megérintették, mint a naiv festészet, az informel, illetve Antoni Gaudí építészete.
Rendkívül gazdag grafikai és iparművészeti munkásságában a színek és formák tobzódását éppúgy megfigyelhetjük, mint épületein. Képein a természet sokszor absztrahált, épületeit azonban körülölelik, befedik vagy annak nyílásait kitöltik a zöldellő fák, virágzó bokrok, melyek a színes, hullámzó, minden szögletest ívvé formáló építészeti környezettel egységbe forrva hirdetik alkotójuk ökológikus világszemléletét.
Építészetének egyik fő előzménye Gaudí művészete, bár épületei esetében a műszaki terveket nem ő készítette, csak az elgondolást és a megformálást jegyezte. Házai egy részén csak a homlokzatot javította, hangsúlyozva az ablakjogot és a növények szerepét. Köztük a leghíresebb a spittelaui távfűtőmű Bécsben, amelyből mesepalotát varázsolt, s a bécsi távfűtő-művek közvetlenül mellette lévő székháza, amelynek unalmas eredeti homlokzatát Hundertwasser néhány díszítő elem elhelyezésével tette érdekessé. Épület-átalakításai közt említendő az autópálya-pihenő Bad Fischauban, a grazi egyetem onkológiai osztálya és a ba:rnbachi St. Borbála-templom, itt 12 kapuívet állított a világvallások szimbólumaival. Új építésű házai: a blumaui fürdőváros, ahol az udvarra nyíló szobák félig a földbe épültek, és az erdőspirál Darmstadtban.
Leghíresebb alkotása a bécsi „Hundertwasser-ház”, s a közelében lévő múzeum, ahol a festő műveiből állandó kiállítás látható. 1977. december 15-én kelt levelében Leopold Gratz, Bécs polgármestere felkérte Hundertwassert, hogy tervezzen egy olyan lakóépületet Bécsben, amely egybevág természetesebb és humánusabb elképzeléseivel. Hundertwasser ennek hatására fejlesztette ki az utcára nyitott teraszos házat, magas toronyával és alacsonyan fekvő teraszokkal. Az alapkövet 1983. augusztus 16-án fektették le, a házat 1986. február 17-én adták át a lakóknak. Egy évig Hundertwasser minden nap az építkezésen dolgozott. Az 1983-1985 között épült ház meghatározhatatlan formái, a tetején és erkélyein létesült kertjei, hullámzó padlói és környező járdái, a logikát nélkülöző változatos szerkezeti elemei, burkolatai és aszimmetriái a látogatók tízezreit vonzza, akárcsak a vele szemben ugyancsak a művész által tervezett pici „bevásárlóközpont” – itt főleg ajándéktárgyakat árusítanak, de látványosság a vécé, amelynek a művész külön figyelmet szentelt.
Hundertwasser 1981-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzora lett, s megkapta a nagy Osztrák Állami díjat. Környezetvédő akciókban vett részt, plakátokat, bélyegeket és ország-zászlókat tervezett.
Das Haus (A ház) címmel 1985-ben könyvben írta le gondolatait a város- és lakóházépítésről. A természet tiszteletét és szeretetét fejezte ki műveiben, amelyekben a metropolisokban élő emberek vágya ölt testet a szépség, a játékosság, a romantika iránt. „Sok ember lakik bennem” – mondta az élete végén főként Új-Zélandon élő művész. „Festő vagyok, építész, környezetvédő”. 2000. február 19-én halt meg a Csendes-óceánon, úton Új-Zélandból hazafelé, egy hajón.
1994-ben Kreatív építészet – az alkotás példázata címmel építészeti terveiből rendeztek kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, és ugyanebben az évben felvetődött, hogy ő díszítené a Fővárosi Levéltár új épületét, de ez anyagi és szerzői jogi viták miatt végül ez nem valósult meg. Művészetének hatása mit sem veszített halála óta, 2007-ben Egy varázslatos különc címmel, több mint száz alkotással az életművét bemutató kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban, 2016-ban pedig Hundertwasser és a japán Haszegava Soicsi grafikai munkáiból rendeztek kiállítást a budapesti Gerbeaud-házban Kelet és Nyugat címmel.
