Fűszerként is alkalmazhatták a maják a csokoládét, erről tanúskodnak a 2500 éves tányértöredékek, amelyeket Mexikóban, a Yucatán-félszigeten tártak fel.
A tudósok mindeddig azt feltételezték, hogy a prehispán kultúrákban csupán italként fogyasztották a kakaót, amely az elit kiváltsága volt. A maja indiánok már i.e. 600 körül használták a csokoládé egyik változatát, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. Az elképzelések szerint összezúzták a kakaóbabot, majd folyadékkal keverték el, esetleg erjesztették, illetve vallási szertartásokban, illetve gyógyszerként használták láz, köhögés és terhességi depresszió ellen. Ők a pörkölt és őrölt kakaóbabhoz vizet, kukoricalisztet, vaníliát és csilit adtak. A maják kakaóitalát az aztékok vaníliával és mézzel édesítették. Náluk a csokoládé értéke kapott hangsúlyt: a nemesek italának tartották, és fizetőeszközként használták, például az adót is kakaóbabban fizették.
A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történelmi Múzeum régészei által a Paso del Macho lelőhelyen feltárt leleteket az amerikai Millsaps College szakértői vizsgálták, és teobrominnak, a kakaónövény által termelt keserű alkaloidájának, valamint koffeinnek a nyomait találták meg. „Ez az első alkalom, hogy a csokoládé nyomait az étel szervírozására szolgáló tányéron fedeztük fel. Nem valószínű ugyanis, hogy tányéron őrölték volna meg a kakaóbabot, ehhez általában őrlőköveket alkalmaztak” – vélekedett Tomas Gallareta régész.
John S. Henderson, a Cornell Egyetem antropológusprofesszora, az ókori csokoládé egyik legismertebb szakértője érdekesnek nevezte a leletet. A kakaónyomok arra utalnak, hogy a mexikói konyha olyan tradicionális fogásai – mint a húsételekhez szervírozott csokoládészósz, a mole – az azték hagyományokban gyökereznek.
A Kr.e. 500-ból származó tányérdarabok nem a legrégebbi csokoládényomokat tartalmazó edénytöredékek, amelyeket Mexikóban tártak fel. Körülbelül ezer évvel idősebbek azok az ivóedények, amelyeket a Yucatán-félsziget nyugati részén tártak fel, és az olmék népességhez köthetők. A csokoládé 1700 körül vált mindenki számára is elérhetővé a világon, ekkor az úgynevezett csokoládéházak éppoly népszerűek voltak, mint a kávéházak.
