„Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt: fiókjában törpék ültek, vízilányok hegedültek.” Gazdag Erzsi életútja és ránk maradt versei megmutatják, milyen kincseket rejt a Mesebolt…
„Egy kis malac, röf-röf-röf, trombitálgat töftöftöf.”
Gazdag Erzsi Budapesten született 1912. november 14-én Sebesi Erzsébet néven. Korán Sárvárra került anyai nagyanyjához, Gazdag Erzsébethez, az ő nevét vette fel később. Büszkén vallotta magáról, hogy 14 éves korától önálló kereső. Részben az önfenntartás nehézségeivel magyarázható tanulmányainak gyakori megszakítása. 1936-ban érettségizett Kőszegen, az 1938/39-es tanévben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem természettudományi karára iratkozott be – egyiket sem végezte el.
Fiatalkori barátságot kötött Weöres Sándorral. Első kötetét Pável Ágoston segítségével jelentette meg 1938-ban, Üvegcsengő címmel. Ez a kötet egyaránt tartalmazott felnőtt, illetve gyermekverseket, később főleg utóbbiakat méltatta Weöres Sándor a Nyugat hasábjain, és ezekre figyelt fel Kodály Zoltán is, aki többet megzenésített közöttük.
1945-től a pécsi tudományegyetem jog- és államtudományi karán végzett el egy fél évet. Egy ideig fizikai munkából is élt, volt laboráns, gyógyszertári technikus, gyógynövénybegyűjtő, de újságíróként is tevékenykedett, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. A neves nyelvész, költő, néprajztudós, Pável Ágoston karolta fel, és segítette, hogy folytassa az írást, az ötvenes években Gazdag Erzsi már verseinek honoráriumából élt. Majd 1961-ben a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa lett, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Viszonylag nehezen szokta meg, hogy rendszeres és biztos munkája van, hiszen addig független volt, akkor írt, amikor kedve volt. Így nem egyszer előfordult, hogy ha reggel versírásba kezdett, nem ért be a hivatalos munkakezdésre. Ha a tájékoztató pultnál ült, és valaki megzavarta a versfaragásban, összegyűrte a papírfecnit, és kidobta.
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.
Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.
A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.
…Ilyen volt a mesebolt.
Gazdag Erzsébet: Álmomban
Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.
A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.
A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.
1954-ben jelentkezett ismét önálló kötettel: a Palika flótája már egyértelműen gyerekeknek szánt könyv. A gyermekantológiákban, folyóiratokban való mind gyakoribb jelenléte, újabb köteteinek kiadása egyre ismertebbé tették. A biztatásoknak köszönhetően Gazdag Erzsi figyelme egyre inkább a gyermekversek felé terelődött, sorra jelentek meg népszerű kötetei, a Mesebolt (1957), Itt a tavasz! (1967), Egérlakta kis tarisznya (1970), Ringató (1974), Mézcsurgató (1981).
1968-ban nívódíjat kapott a Hívogató című kötetéért, a József Attila-díjat 1978-ban kapta meg. Írói munkássága mellett az irodalmi közéletben is szerepet vállalt: 1981-ben a Magyar Írók Szövetsége Nyugat-magyarországi Írócsoportja elnökévé választották. 70. születésnapján a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. 1982-ben a Kodály Zoltán Emlékbizottság Kodály-emlékéremmel tüntette ki, amelyhez egy francia nyelvű diplomát is kapott.
Élete alkonyán rendezte össze felnőtteknek szóló verseit, amely Az utolsó szó jogán címmel már csak 1987 februárjában bekövetkezett halála után jelenhetett meg.
Gazdag Erzsi versein nemzedékek nőttek fel és nőnek fel. A szombathelyi temetőben lévő díszsírhelye előtt elsétálva, tisztelői hétköznapokon is megállnak, gyertyát gyújtanak. A József Attila-díjas költőre, sok népszerű gyermekvers szerzőjére emlékeztek születésének 100. évfordulóján szerdán Szombathelyen. A centenárium alkalmából emléktáblát avattak, megkoszorúzták a szombathelyi Jáki úti temetőben lévő sírját, és egy irodalmi est keretében életútját bemutató kiállítás is nyílt a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, ahol a nevét viselő szombathelyi óvodába járó gyerekek adtak műsort.
