„Így vagy úgy, képzelgők vagyunk mindnyájan, hiszen a képzelet a vágy édestestvére.” A Middlemarch egyik fő kérdése, hogyan alkalmazkodnak a nők a társadalom által rájuk osztott szerepekhez. 195 éve született George Eliot, a modern realista angol regény egyik előfutára.
„Az emberek magasztalnak mindenfajta bátorságot, kivéve azt, amelyet legközelebbi szomszédaik érdekében tanúsíthatnának.”
Arbury Farmon született, Warwickshire-ben, 1819. november 22-én George Eliot, a modern realista angol regény egyik előfutára – noha férfinéven publikált – korának legelső női írója volt (eredeti nevén: Mary Ann Evans). Londonban élt, irodalmi munkásságát fordításokkal kezdte. 1851-től a Westminster Review című rangos folyóiratot szerkesztette. Eliot sok éven át – 1854-től 1878-ig – George Henry Lewes írónak benső élettársa volt, azonban kapcsolatukat soha nem törvényesítették, Lewes nem tudta elhagyni a nejét, aki az őrültek házában élt. Lewes halála után egész Anglia csodálkozására 1878-ban John Walter Cross kereskedőhöz, Lewes régi jó barátjához ment nőül, akivel haláláig, 1880. december 22-ig kiegyensúlyozott, boldog házasságban élt.
Eliot eső szépirodalmi műveit viszonylag későn, negyven évesen írta. Regényei új színt vittek Anglia XIX. századi regényirodalmába, formai és tartalmi szempontból egyaránt. Ő volt az első angol regényíró, aki az embert munkája közben mutatta be, s nála jelentkeztek az elsők között az angol irodalomban a naturalizmus jelei. Leghíresebb műve a Middlemarch (1871-72), amelynek főhőse, Lydgate az első nemes ambíciójú angol regényhős, aki elbukik. A XIX. századi magyar realizmus egyik fő ihletője és eszményképe volt, ezért rövid idő múltán majd minden regényét lefordították magyarra.
A Middlemarch egy Loamshire grófságbeli kisváros életének mélyreható analízise az 1832-es első reformtörvényt megelőző radikális társadalmi változások küszöbén. Goerge Eliot Middlemarch hétköznapi lakóinak kicsinyes életét ábrázolja a legapróbb részleteket is megörökítve. A városkát nemcsak 1872-ben megjelent regénye színteréül választja az írónő – jelkép is, jelképe a tizenkilencedik század első felében uralkodó életformának, eszméknek, nemritkán az eszmék kisebb-nagyobb kudarcának. Úgy térképezi fel a számtalan szereplő benső világát, akár egy tudós,a ki mikroszkóp alatt vizsgálja egy falevél apró vonalakból álló erezeté. A mélység és pontosság az, amelyből a Middlemarch sokak tetszését kivívó, kiegyensúlyozott realizmusa fakad. a könyvet megjelenésekor az egyik legkitűnőbb angol regényként értékelték, s megítélése azóta sem változott.
A több szálon futtatott cselekmény legfőbb alakja Dorothea Brooke, ez a „rossz korba született Szent Teréz”, aki fennkölt eszményeit, jobbító törekvéseit nem tudja megvalósítani idős, pedáns férje oldalán. A városba kerülő tehetséges, fiatal orvos, Tertius Lydgate szépen induló pályája is megtörik – a kisszerű, önző szépasszony-feleség, a szűk látókörű kisváros tudományos és emberbaráti elképzeléseinek feladására, kínzó anyagi gondjai megalkuvásra kényszerítik. A regény szenvedélyes hősnője, Dorothea idealista, akárcsak az ifjú Lydgate doktor, akinek élettörténete az övével több ponton kapcsolódik egybe. Dorothea meggyőződése, hogy a legapróbb gesztusok is lehetnek hősiesek, így azután első férje természettudományos kísérleteit tévesen effajta nagyszabású dolognak véli. Csakhogy Mr. Causabon halálos vállalkozásának célja, hogy a regény fő mozgatórugóját is alkotó darwini sokféleség-elméletet egyetlen, leegyszerűsített alapelvvé redukálja.
A Middlemarch egyik fő kérdése, hogyan alkalmazkodnak a nők a társadalom által rájuk osztott szerepekhez. Együtt érzünk Dorotheával, aki műveletlen és anyagi függésben él, miközben merészen keresi a hősiesség formáit, ellentétben nővérével, aki megelégedetten pötyögteti a zongora billentyűit. Kudarcaikkal és rossz döntéseikkel küszködve Dorothea és Lydgate is megpróbál szépen élni és jól szeretni. Oly sok más szereplőével összekapcsolódó történetük mélységesen megindító, ugyanakkor erősen valószerű.
Az írónő hatalmas tablót fest a kisvárosi társadalomról – a két főbb vonulat mellett remekbe formált portrék gazdagítják a képet. Ott látjuk a városi politika küzdőterén serénykedő urakat, a korlátolt, jóindulatú földbirtokost, a lelkészt, aki igazában csak horgászni szeret, és locsi-fecsi feleségét, aki legszívesebben házasságszerzéssel töltené idejét. Tanúi vagyunk egy Dickens-regénybe kívánkozó figura, a jámbor Bulstrode bankár leleplezésének. Eliot ügyes kézzel szövi a sűrű cselekményszálakat, mindvégig fenntartva az olvasó izgatott várakozását, s olyan együttérzéssel és megértéssel tárja elénk szereplőinek motivációit, hogy már a könyv elején magával ragad bennünket az elbeszélés, s a figurák egymásba gabalyodó élete az olvasóéval is szorosan egybefonódik.
Nem csodálkozunk tehát, hogy a kritika hol Balzac-kal, hol Tolsztojjal, sőt újabban Thomas Mann-nal rokonítja ebben a művében az írónőt. Bárkihez hasonlítják is, abban valamennyi irodalomtörténész egyetért, hogy a Middlemarch George Eliot legjobb műve, és egyáltalán: az egyik legnagyobb angol regény. Virgina Woolf sokat idézett megállapítása szerint egyike ama kevés angol regénynek, amely felnőttek számára íródott.
George Eliot híres művéből Andrew Davies forgatókönyve alapján készült el a Middlemarch tévésorozat-változata a BBC-nél.
