Ha meghalljuk a Swanee, a Summertime, a Porgy és Bess vagy akár a Kék rapszódia fülbemászó dallamát azonnal felrémlik előttünk egy fiatalember is, a szerző: George Gershwin, aki mindenki számára szerethetővé tette a jazz műfaját.
Hetvenöt éve, 1937. július 11-én halt meg Beverly Hillsben George Gershwin amerikai zeneszerző, zongoraművész, a szimfonikus jazz megteremtője a Kék rapszódia és a Porgy és Bess komponistája, aki hidat épített „klasszikus” és a „népszerű”, a „fekete” és a „fehér” zene között.
Geroge Gershwin 1898. szeptember 26-án született New Yorkban orosz bevándorlók gyermekeként. A család neve csak Amerikába érkezésük után változott Gershowitzról Gershvinre, majd Gershwinre. Fiatalkorát a Harlemi klubokban töltötte, nagyon komolyan vette a sportot és szinte semmi mással nem foglalkozott. Zenei tehetsége akkor derűt ki, amikor 1910-ben a család vásárolt egy pianínót a bátyja Ira részére, ettől kezdve George egész nap mellette ült és improvizált. Anyagi háttér nélkül keveset tanult zongorázni, inkább autodidaktaként jutott magas szintre, majd a helyi kórus zongorakísérője lett, 1915-től Kilényi Ede személyében magyar tanára is volt, aki összhangzattanra oktatta, de igazán jól zongorázni Charles Hambitzer zongoraművész tanította meg.
Egy New York-i zenemű-kereskedésben dolgozott, mint plugger. A plugger az üzletben az éppen aktuális slágert eljátszotta, esetleg el is énekelte a vásárlók számára. Gershwin így megismerte a slágergyártás csínját-bínját és a kor teljes repertoárját. Így már 16 évesen saját dalokat komponált. A saját ötleteit is beleszőtte a darabokba, ami lenyűgözte az egyik vevőt, későbbi jó barátját, Fred Astert, az akkor még kezdő fiatal táncost. Egyre többen figyeltek fel a tehetségére.
Állást kapott a Broadway színházi köreiben — a színpadra írt musicaljei és filmzenéi tették híressé, ezek indították el klasszikus zenei karrierjét is. A Swanee (Hattyúcska) című dalával lett népszerű 1919-ben, ekkor született Bölcsődal című vonósnégyese, és még ebben az évben lehetőséget kapott az annyira vágyott musical megkomponálására, amikor felkérték a La, La, Lucille című darab megzenésítésére. A Swanee bombasiker lett, kottaként és hanglemezen is kiadták, és Gershwin egy csapásra ismert szerző lett. Dalai meghozták számára a pénzt és a hírnevet.
Jazz és a Kék rapszódia
Egyre mélyebben foglalkoztatta az amerikai dzsessz és a klasszikus zene egyesítésének a gondolata, Paul Whiteman karmester ösztönzésére kezdett szimfonikus jazzt komponálni, ezt jelezte az 1922-ben készült Blue Monday Blues című jazzoperája
Pályafutása új fordulatot vett, amikor egy hangversenyen Eva Gauthier kanadai énekesnő dalokat adott elő szerzeményeiből. A produkció nagy hatást tett Paul Whitman zenekarvezetőre, aki felkérte Gershwint, írjon egy darabot zongorára és zenekarra. Ekkor született meg tíz nap alatt, a Kék rapszódia (Rhapsody in Blue), melynek ősbemutatóját 1924. február 12-én tartották. A zsúfolásig megtelt teremben Gershwin maga játszotta-improvizálta a zongoraszólamot. A zongorára és jazz-zenekarra íródott műnek később elkészült átirata szimfonikus zenekarra és zongorára.
A darabot eredetileg a Lincoln elnök születésnapján rendezett ünnepségre szánta. A mű hatalmas sikere végérvényesen elfogadottá tette a jazzt a hangversenytermekben is. A szerző által „Amerika zenei kaleidoszkópjának” is nevezett darab, 1924 végéig 84 alkalommal csendült fel, és egymillió kottája kelt el. A darab szimfonikus és jazz-zenekarra és zongorára szóló átirata az egyik legnépszerűbb amerikai koncertdarab: az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitóján 84 zongorista játszotta egyszerre.
Gershwin 1924-ben társult először testvérével, Irával, közösen alkották meg az Asszonyom legyen jó című musicalt. 1925-ben mutatták be F-dúr zongoraversenyét – amelyet a New York Symphony Society vezetője, Walter Damrosch felkérésére készített -, majd 1928-ban az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus művét, amely egyik párizsi tartózkodása során született, és az 1920-as évek Párizsának hangulatát mutatja be. (A New York-i premieren Gershwin az élethűség kedvéért egy Párizsból hozott autódudát is megszólaltatott.)
Írt színpadi művet, musicalt, vonósnégyest, zongoraversenyt és egyéb darabokat is. Az 1931-es évet az Egyesült Államok politikai rendszerének szatírája, a Of Thee I Sing (Terólad énekelek) című musicaljének sikere zárta, ami legmerészebb alkotása is lett, amelyért a következő évben Pulitzer-díjat kapott.
Gershwin legismertebb szerzeménye kétségtelenül a Porgy és Bess, a múlt század talán legfontosabb amerikai operája. DuBose Heyward regényét – melynek cselekménye afroamerikai környezetben játszódik – 1934-ben kezdték feldolgozni bátyjával, aki a szövegkönyvet írta. A déli fekete környezetben játszódó Porgy és Bess című alkotása DuBose Heyward kisregénye nyomán született. A darab bemutatója Bostonban volt 1935. szeptember 30-án, majd a nagybemutató október 10-én a New Yorkban, és az Alvin Színház 124-szer játszotta sorozatban. A Porgy és Bess zenei anyaga népszerű dalok stílusából, jazzritmusokból, operaáriákból ötvöződött, sajátos hangszereléssel. A bemutatót követően a kritikusok „otromba egyvelegként” utasították el a darabot, amely azonban később ennek ellenére nagy sikerrel járta be a világot.
Gershwint felfedezte Hollywood, mint ahogyan Hollywoodot is felfedezte Gershwin, rengeteg filmzenét írt. Azonban a sikerek és a vagyon ellenére sem volt boldog, zárkózott és depressziós lett. Egyre többször vonult vissza, festett, rajzolt (kiválóan). 1936-ban beleszeretett Charlie Chaplin akkori feleségébe, Paulette Goddardba, a románc azonban csak rövid ideig tartott, mert a nő visszautasította a zeneszerző komolyabb ajánlatát. Bátyjával, Irával tartotta a legszorosabb kapcsolatot a családjából, aki számos közös klasszikus dalának a szövegírója is volt. Gershwin önálló zenei nyelvet teremtett azzal, hogy műveiben egyesítette a jazz, a ragtime és a blues elemeit az európai klasszikus zenével, sajátos hangszereléssel. Zenéje rendkívül népszerűséget ért el, stílusa a modern zene számos képviselőjére hatott.
1937-ben egy hangversenyen rövid időre elvesztette az eszméletét, ettől kezdve szédülésre, fejfájásra panaszkodott. 1937. július 11-én Beverly Hillsben munka közben összeesett, ekkor derült ki, hogy agydaganata van. Életét már a gyors műtét sem tudta megmenteni. George Gershwin nevét a színpadra írt musicaljei és filmzenéi tették híressé.
Népszerű melódiáival bevitte a jazzt a koncerttermekbe, elemeit pedig beépítette szimfonikus műveibe, operáiba. Életműve nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a dzsessz az új találmányok, a hanglemez és a rádió révén meghódította Európát. Rengeteg művét felhasználta a tévé, munkái jó része elismert jazz standard; a legnagyobbak közül rengetegen előadták és előadják dalait, többek között Ella Fitzgerald, Frank Sinatra, Billie Holiday, Miles Davis, John Coltrane, Herbie Hancock, Judy Garland, Nina Simone, Louis Armstrong. Életregényét magyarul Gál György Sándor írta meg Amerikai rapszódia címen.
Felhasznált irodalom:
Salzman, Eric: A XX. század zenéje; Zenemű, 1980.
Juhász Előd: George Gershwin; Gondolat, 1964.
LaZa
