„Elsősorban muzsikusnak vallom magam; a zenéről mégsem kívánok másként, mint egzakt módon írni” – vallotta Jazz c. könyvében Gonda János zenepedagógus, zongoraművész, zeneszerző, a magyar jazzélet meghatározó alakja. Ő írta az első magyar nyelvű jazzelméleti- és történeti munkát, két évtizeden át szerkesztette a Jazz című szaklapot.
„Zenével kapcsolatban pusztán a szavak vajmi keveset mondanak. Reális kép csak úgy alakulhat ki, ha zenét hallgatunk. Ha meghallgatunk egy zenekart élőben vagy felvételről, ha megfigyeljük a szólistát és az együttest, véleményt alkotunk annak játékáról, előadásmódjáról, stílusáról. Így már valós benyomásokkal, konkrét elképzelésekkel és esetleg élményekkel is rendelkezünk afelől, hogy milyen zene a jazz. S akkor – de csak akkor! – a szavak is elnyerik, visszanyerik értelmüket: így már sok minden elmondható a zenéről, annak eredetéről, történetéről, környező világáról. A szerző és az olvasó között kapcsolat létesül, hiszen van közös témájuk, vannak közös emlékeik, „van miről beszélgetni”.” (Gonda János: Mi a jazz?)
A hazai jazzélet és jazzoktatás meghatározó alakja, Gonda János 1932. január 11-én született Budapesten. A zeneművészeti főiskolán előbb zenetudományi, majd zongoraművészi diplomát szerzett. 1965-ben megszervezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazztanszakát, amely a műfaj elismerésével 1990-ben főiskolai, majd egyetemi szintre emelkedett.
1965-ben ő írta az első magyar nyelvű jazzelméleti- és történeti munkát, két évtizeden át szerkesztette a Jazz című szaklapot, 1993-ban megalapította a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet.
Zongoristaként és zeneszerzőként is elismert volt. A Qualiton együttessel készítette a Modern Jazz lemezsorozat első albumát, több formáció tagjaként koncertezett itthon és külföldön. Komponált filmzenét, musicalt, dalokat, színházi kísérőzenét, táncjátékokat és szimfonikus jazzművet. 1972-1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke volt, 1990-ben az újonnan alakult Magyar Jazz Szövetség elnökének választották meg. Az alternatív zenepedagógia fejlesztésére 1990-ben megalapította a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet.
Gonda János Mi a Jazz? c. kitűnő összefoglaló kötete elsősorban a jazz mai életéről és helyzetéről ad áttekintést. A műfaj ügyes-bajos dolgairól, különböző honi és nemzetközi intézményekről és szervezetekről, jazzfesztiválokról és klubéletről mond híreket, de az aktualitások mellett tömören a jazz történetét is bemutatja.
A Jazzéletben így fogalmaz:
„A szabadság és a belső rend viszonya életünk, s ezen belül a művészetek egyik alapvető kérdése. A jazzben igen nagy a szabadság. Méghozzá a legjobb értelemben vett szabadság, amelynek semmi köze sincs a káoszhoz.
A szabadság fennmaradásához szervezettség, önként vállalt, szigorú belső rend szükséges. A jazz-zenész önként vállalja – nemegyszer maga teremti meg – azokat a kötöttségeket, amelyek zenéjét szervezetté, vagyis áttekinthetővé teszik.
A legteljesebb szabadságérzethez az ember úgy juthat el, ha önmagát szabadítja fel, ha kiteljesíti saját képességeit; amikor a jazzmuzsikus a lehető legmagasabb fokra fejleszti alkotókészségét és játéktechnikáját, birtokba veszi a zene kifejezési eszközeit, és megtanul uralkodni az anyagon. Amikor pedig mindez – többnyire csak a legnagyobbak játékában – bekövetkezik, akkor a muzsikus szabadságérzete a hallgatóra is átsugárzik. Ez a legtöbb, amit egy zenész a közönségnek adhat.”
Főbb lemezei közé tartoznak a Modern jazz sorozatban 1963 és 1969 között megjelent kiadványok, a Sámánének (1975), a Vonzások és választások (1980), a Solo Piano (1980), a Keyboard Music (1985), a Képek, emlékek (1999).
Szextettjében együtt zenélt mások mellett Balázs Gáborral (basszusgitár), Berki Tamással (ének, gitár, dob), Kántor Péterrel (szaxofon), Dely Istvánnal (ütőhangszerek) és Kovács Gyulával (dob).
Számos filmhez is szerzett zenét, ezek között van a Nappali sötétség (1963, rendező Fábri Zoltán), a Sodrásban (1963, Gaál István, Sára Sándor), a Kedd (1963, Novák Márk), a Karambol (1964, Máriássy Félix), a Szentjános fejevétele (1966, Novák Márk), az Apa – Egy hit naplója (1966, Szabó István), A múmia közbeszól (1967, Oláh Gábor), a Szerelmesfilm (1970, Szabó István), a Mérsékelt égöv (1970, Kézdi-Kovács Zsolt), a Horizont (1971, Gábor Pál), az Aszfalt mese (1971, Török Ilona), A gyilkos a házban van (1971, Bán Róbert), az Utazás Jakabbal (1972, Gábor Pál), a Holnap lesz fácán (1974, Sára Sándor) és a Déryné, hol van? (1975, Maár Gyula).
Számos jazz-zenei könyvet publikált/szerkesztett, ezek közé tartozott a Jazz. Történet, elmélet, gyakorlat (1965), a Mi a jazz? (1982), A populáris zene antológiája. Tanári segédkönyv az iskolai ének és a zeneiskolai oktatáshoz (1992), valamint a Jazzvilág (2004).
Gonda Jánost 1974-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992), valamint középkeresztje (2002) kitüntetést, a Szabó Gábor-díjat, a Budapestért Díjat, 2011-ben vehette át a Pernye András-díjat, 2012-ben pedig a Széchenyi-díjat.
A Magyar Jazz Szövetség 2013-ban alapította a Gonda János-díjat, melyet, mint írják: „elsősorban – olyan magyar állampolgárságú személy kaphatja meg, aki életművével, tanári és szellemi tevékenységével hozzájárult a magyar jazzoktatás és pedagógia színvonalának emelkedéséhez, a magyar zeneoktatás gazdagításához és nemzetközi elismertségéhez. A díjat tanári, pedagógiai, szakkönyv írói, ismeretterjesztői és egyéb, a jazzoktatás érdekében végzett kiemelkedő tevékenység elismeréséért évente egy személy kaphatja meg.”
