Ledöntötte a határt az addigi hivatalos festészet és a személyes elemeket tartalmazó festészet között, botrányt kavart erotikus témájú ábrázolásaival, nagy felháborodást keltett jelenetábrázolásaival. Gustave Courbet francia festő 200 éve született.
„Életemet mindig szabadon éltem és szabadon is akarom befejezni. Halálom után mondják azt rólam: nem tartozott egy festőiskolához sem, sem egyházhoz, sem intézményhez, sem akadémiához, még kevésbé volt híve politikai rendszernek, kivéve a szabadság rendszerét” – mondta egykor Jean Désiré Gustave Courbet francia festő, aki 200 éve, 1819. június 10-én született.
1849-ben a Szalonban kiállított képeiért aranyéremmel jutalmazták, a Délután Ornans-ban címűt megvásárolta a francia állam. 1849-50 telét szülővárosában töltötte, s megalkotta a nagyapja emlékének szentelt Ornans-i temetést. A realista kompozíció, amely ledöntötte a határt az addigi hivatalos festészet és a személyes elemeket tartalmazó festészet között, és egyszerű jelenetet ábrázolt történelmi kompozíciók módjára, nagy felháborodást keltett.
Botrányt kavartak erotikus témájú ábrázolásai is, például az Álom vagy A világ kezdete, amelyen egy női altest élethű mása látható. A Fürdőzők és a Szajna-parti kisasszonyok sem arattak osztatlan sikert, bár ez utóbbi az impresszionizmus előfutára lett. A Búzát rostáló nők létrehozásakor a művész teljesen lemondott a perspektíváról. Híressé vált Műterem című alkotása is, amely munkásságának első hét évét ölelte fel.
A kezdetekben ellenérzéseket kiváltó Szajna-parti kisasszonyok című festményről néhány évvelkésőbb Paul Cézanne már minden félelem nélkül állapította meg: „Ó, ezek a kisasszonyok! Lendület, szabadság, kellemes bágyadtság, könnyed testtartás, amit Manet-nek nem sikerült visszaadnia a Reggeli-ben… Ujjatlan női kesztyűk, csipkék, a szoknya hullámokkal megtört selyme, a vörös színek árnyalatai… Gömbölyded válluk, teltkarcsú testük. A természet mostohán bánt velük… Izzadságuk forró gyöngyözése… És milyen remekül van ábrázolva!”
Courbet elsősorban emberi alakokat, vadászjeleneteket, tájképeket festett realista stílusban, s figyelemre méltóak csendéletei is. 1867-ben 133 festményt, 3 rajzot és 2 szobrot mutatott be magánkiállításán, köztük utolsó nagyméretű kompozícióját, a Szarvasvadászatot. A párizsi kommün idején népképviselő lett, műemlékvédelemmel foglalkozott és megfestette a császárság jelképének tartott Vendome oszlop ledöntését, ezért börtönbe került. Szabadulása után az oszlop újraépítésének költségeire kötelezték és lefoglalták javait, ezért Svájcba emigrált.
A Genfi-tó melletti emigrációjából hiába próbálta elérni az ítélet megváltoztatását, s nem tudta megakadályozni képei és értékei elkótyavetyélését sem. Egészsége megroppant, az „ideálok és vallás nélküli festő” 1877. december 31-én halt meg vízkórban, mája és szíve a mértéktelen evés és ivás miatt mondta fel a szolgálatot.
„Nehéz leírni olyan jelzőt, hogy Courbet zseniális festő volt, pedig ez igaz. És ezt a kortársak is tudták, érezték. Miért pazaroltak volna rá annyi ócsárlást, miért aggódtak volna egész alakos polgárai, parasztjai, robusztus aktjai miatt? Miért láttak volna veszélyhelyzetet almás csendéleteiben, ha nem érezték volna meg mind e kezdeményezéseknek kvalitását, roppant festői erejét?” – írja Aradi Nóra a 19. század nagy francia festőjét bemutató monográfiájában.
