Száztíz éve született Herbert Ernest Bates angol író, aki nemzetközi hírnévre három saját néven megjelent regénye, a Jó széllel francia partra, a Bíbor sivatag és A jacaranda-fa révén tett szert.
X repülőstiszt és Bates
1905. május 16-án született Rushdenban született Herbert Ernest Bates. Középiskolai tanulmányai végeztével újságíró lett, majd egy kisvárosi ügyvéd titkáraként megismerte az angol vidéki életet. Az 1920-as évek végétől kezdett elbeszéléseket írni a közép-angliai paraszti élet kis tragédiáiról. E műveit, esszéit és regényeit már akkor is sokra tartották. 1935-ben jelent meg A vadorzó, 1936-ban Az asszonyok háza, 1940-ben a Silas bácsikám című könyve, utóbbit vaskos, Rabelais-ra emlékeztető humora tette népszerűvé.
A II. világháború alatt az angol légierőnél szolgált, s kinevezték a Királyi Légierő írójának – bármit is jelentsen e cím. X repülőstiszt álnéven kiadott novelláskötetei: A világ legnagyszerűbb emberei (1942) és a Hogy alszanak a bátrak? (1943) remekül érzékeltették a háborús repülések atmoszféráját.
Nemzetközi hírnévre három saját néven megjelent regénye, a Jó széllel francia partra (1944), a Bíbor sivatag (1946) és A jacaranda-fa (1948) révén tett szert. Mindhárom könyv kiinduló helyzete a brit hadirepülők ellenséges területen történt kényszerleszállása.
A Jó széllel francia partra egy súlyosan sebesült angol pilóta és egy bátor francia parasztlány történetét mondja el a németek által megszállt Franciaországban, a másik kettő a japán fennhatóság alatti burmai területen játszódik. Hőseik átlagos angolok, akik helytállásuk, emberségük és szerelmük révén kerülnek ki győztesen a háború viszontagságaiból. Bates regényei alig néhány ember sorsában ábrázolják a kort; a lelkekben, az érzésekben, az alapvető emberi kapcsolatokban, a belső történésekben ragadják meg a háborút. E művek érzékeltetik az emberek egészséges életösztönét, s a köztük kialakult szolidaritás szerepét, emellett két burmai történet az író megértését és rokonszenvét is tanúsítja a gyarmati népek iránt.
Alkotóereje csúcsát a háború utáni regényeiben érte el. A szerelem természete (1954), az Egy pillanat az időben (1964) és A hármas visszhang (1970) köteteiben stílusa egyre kifinomultabbá, ugyanakkor erőteljesebbé vált. Az 1958-as Drága májusi rügyek egy szeretetreméltó farmercsaládot mutat be, emellett némileg karikírozza is a hagyományos angol életstílust. A Julian ezredes című 1955-ös kötetével sokoldalú novellistaként jelentkezett.
Önéletrajzi írásai, az 1969-es Letűnt világ és az 1971-ben kiadott Bimbózó világ mutatják, hogyan tudta a múló pillanatokat megragadni. Igen termékeny szerző volt, köteteinek száma megközelíti a hetvenet. Különleges érzéke volt különleges helyek és időpontok hangulatának és érzéseinek visszaadásához. 1973-ban megkapta a Commander of the British Empire (a Brit Birodalom Parancsnoka) kitüntetést, Graham Greene Csehov angol utódjának nevezte őt. 1974. január 29-én Little Chartban, a kenti Canterbury mellett hunyt el.
A Drága májusi rügyekből és folytatásából, a Silas bácsikámból halála után sikeres televíziós változat készült. Magyarországon főleg három népszerű háborús regényének köszönheti ismertségét.
