„Hogy még mindig élek és ép az elmém, az olyan csoda, amelyet nem értek.” H. P. Lovecraft, a modern horror irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, akinek történetei új dimenziót adtak a félelem művészetének. Élete azonban éppoly sötét és törékeny volt, mint a világ, amelyet írásaiban megalkotott.
Howard Phillips Lovecraft 1890. augusztus 20-án született a Rhode Island állambeli Providence-ben. Apja korán megbetegedett és szanatóriumba került, így a kisfiút jómódú nagyapja, Whipple Phillips otthonában nevelték. A viktoriánus kúria könyvei és történetei nagy hatással voltak rá, de amikor nagyapja 1904-ben meghalt, a család anyagi helyzete összeomlott. Édesanyja túlvédő gondoskodása miatt Lovecraft elszigetelten, szorongások között nőtt fel.
Már gyerekként koraérett volt: két évesen megtanulta az ábécét, négyévesen olvasott, tizenhat évesen pedig csillagászati cikkeket írt a Providence Tribune számára. Bár betegsége miatt nem fejezhette be tanulmányait, önképzéssel pótolta a hiányokat.
Lovecraft írói útja
Korai érdeklődése a tudományok és az új-angliai történelem iránt később is táplálta írásait. 1914-ben belépett az Egyesült Amatőr Sajtószövetségbe, és saját lapot is indított The Conservative címmel. Első nyomtatásban megjelent novellája, Az alkimista 1916-ban látott napvilágot.
A valódi áttörést a Weird Tales folyóirat hozta meg számára 1923-ban a Dagon című történettel. Ezzel megkezdődött Lovecraft azon korszaka, amelyben kialakította sajátos, kozmikus horrorral átitatott világát.
1924-ben feleségül vette a New Yorkban élő írónőt, Sonia Greene-t, ám kapcsolatuk rövid életű volt. A válás után Lovecraft visszaköltözött szülővárosába, Providence-be, ahol élete hátralévő részét töltötte.
„Nem sokan tudjuk, milyen csodák nyílnak meg előttünk fiatalkorunk látomásaiban és meséiben; mert mikor gyermekként figyelünk és álmodunk, akkor csupán félig kialakult gondolataink vannak, amikor pedig felnőttként igyekszünk rájuk visszaemlékezni, az élet mérge már prózaivá tompított bennünket.” (H. P. Lovecraft: Sötét testvériség. Celephais)
Magányos alkat volt, inkább a képzeletben és hatalmas levelezésében élt, mint a társaságban. Szellemíróként és szerkesztőként tartotta fenn magát, bár saját műveit soha nem tartotta igazán elég jónak.
A kozmikus horror megteremtése
Lovecraft nem a hagyományos szörnyekben hitt: rémtörténeteiben a félelem gyökere a világmindenség kíméletlen közönye, az ember jelentéktelensége. Műveiben született meg a Cthulhu-mítosz, a gonosz, emberfeletti lények és ősi titkok világa.
„Sem halál, sem végzet sem kínszenvedés nem ejt olyan kétségbe, mint az egyéniség elvesztése. Mert egy dolog békés feledkezéssel belemerülni a semmibe, de tudatosan létezni, úgy, hogy mégse tudjuk megkülönböztetni magunkat más lényektől, tudni, hogy nem vagyunk önmagunk – ez a gyötrelem és a rettegés netovábbja.” (H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei. Az ezüstkulcs kapuin át)
Bár életében csupán egyetlen könyve, The Shadow Over Innsmouth (1936) jelent meg, novellái és versei rendszeresen felbukkantak pulp magazinokban. A legnagyobb hatást azonban levelezése mutatja: több tízezer oldalnyi írása maradt fenn, melyekben irodalomról, történelemről és kozmológiáról értekezett.
Lovecraft egész életében törékeny egészséggel küzdött. 1936-ban bélrákot diagnosztizáltak nála, és alig egy évvel később, 1937. március 15-én, mindössze 46 évesen hunyt el Providence-ben.
Örökség
Életében kevés elismerést kapott, ám halála után munkássága kultikus rangra emelkedett. Barátai és tanítványai, köztük August Derleth, az Arkham House kiadóban őrizték és terjesztették műveit. Ma Lovecraft neve összeforrt a „kozmikus horror” fogalmával, s hatása a modern irodalomtól a filmeken és képregényeken át a videójátékokig mindenhol jelen van.
