Alkotásai számos köz- és egyházi épületet díszítenek Olaszországban, ahol több mint ötven templom és kápolna őrzi műveit, de munkái több európai országban és a tengerentúlon is megtalálhatók. Hajnal János festőművész, grafikus, a római magyar festőiskola képviselője 5 éve, 2010. október 8-án halt meg.
Hajnal János (Giovanni Hajnal) 1913. augusztus 26-án született Budapesten. Tizenhat évesen kezdett el festészetet tanulni a Kecskeméti Művésztelepen. Tizennyolc éves korában Budapestről elgyalogolt Firenzébe. A képzőművészeti főiskolán Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István tanítványa volt. Több Aba-Novák-freskó elkészítésében segédkezett (például a székesfehérvári Szent István-mauzóleum), és megbízták a pannonhalmi Szent István-kápolna freskóinak befejezésével. 1942-ben freskót festett a bencés apácák tiszaújfalui templomába.
Hatalmas életműve, nagyobb részt egyházi megrendelésekre készült. Elsősorban a festett üvegablakok és nagyméretű mozaikok mestere, ugyanakkor nem idegen tőle a könyv-illusztráció és a bélyeg-tervezés sem. Svájcban, Brazíliában, Venezuelában, Írországban és az Egyesült Államokban vannak művei. Számos olasz és külhoni akadémia tagja. Szakmai konferenciákon szívesen vállal előadásokat az egyházművészet aktuális problémáiról.
Szülőhazájában a rendszerváltásig tudomást sem vettek róla. 1992-ben Göncz Árpádtól a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének Polgári Tagozata kitüntetést vehette át. A Magyar Egyetemi Tanács a Magyar Szépművészeti Akadémia díszdoktorává nevezte ki.
1948-tól Olaszországban élt feleségével, 1958-tól olasz állampolgár volt. Szőnyi István lányával és annak férjével, a szintén festő Triznya Mátyással a később Rómában megalakult, Triznya-kocsma néven is ismert magyar értelmiségi kör jeles tagja volt. Alkotásai számos köz- és egyházi épületet díszítenek Olaszországban, ahol több mint ötven templom és kápolna őrzi műveit, de munkái több európai országban és a tengerentúlon, az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is megtalálhatók.
Itáliában a legismertebbek közé tartozik a milánói dóm négy üvegablaka (1954), a VI. Pálról elnevezett vatikáni audienciaterem üvegablakai (1971), valamint a római Santa Maria Maggiore-bazilika rózsaablaka (1995), a római Pápai Magyar Intézet kápolnája (2002). Az ő mozaikjai és üvegalkotásai díszítik az olasz főváros San Leone Magno-templomának oromzatát, apszisboltozatát és rózsaablakát (1952-1956), továbbá az egyesült államokbeli Hartfordban a Saint Joseph-katedrálist és a brazíliai Sao Paulo székesegyházát (1953) is.
Főleg szakrális témájú, de állatokat is ábrázoló festményeit, grafikáit számos múzeum és magángyűjtemény őrzi, a többi közt a Magyar Nemzeti Galéria és a Vatikáni Múzeum Modern Képtára. Foglalkozott újság- és könyvillusztrációval is, megrajzolta Dante Isteni Színjátékának jeleneteit, az olasz állam és a Vatikán felkérésére bélyegterveket is készített.
Művészete elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozatának középkeresztjével (1992) és az Olasz Köztársasági Érdemrend „Commendatore” parancsnoki keresztjével (2002) tüntették ki. Ez a művészeknek adható legmagasabb elismerés. Művei itthon megtalálhatók Budapest különböző múzeumaiban, Kecskeméten, az Esztergomi Keresztény Múzeumban és barátai magángyűjteményében
Az itáliai magyar közösség tekintélyes tagja volt. Anyanyelvét kiválóan megőrizte, felesége halála után életének utolsó éveit egy római idősek otthonában töltötte. 97 évesen, 2010. október 8-án hunyt el az olasz fővárosban. 2014-ben Hajnal János római műtermében címmel rendeztek kiállítást hagyatékából, korábban nagyrészt soha nem látott alkotásokkal. Az érdeklődők festményei – önarcképek, hangszercsendéletek, római tájképek, állatképek – mellett batikmunkáit, illusztrációit is megtekinthették Rómában.
