„Aki idegen országban él, az egy kicsit mindig a társadalmon kívül él. Nem eléggé részese a jelent formáló erőknek.” Halász Péter író, rendező, színművész, az alternatív színház jelentős alakja 10 éve, 2006. március 9-én halt meg.
1943. augusztus 20-án született Budapesten. Művészeti tevékenységét a hatvanas évek első felében az Egyetemi Színpadon kezdte, s több kísérleti színházi társulatban is szerepet vállalt. 1969-ben alapította a Kassák Ház Stúdiót, amely provokatív előadásaival a határokat feszegette. A skanzen gyilkosai című darabjuk miatt 1972-ben betiltották őket. Ezt követően a Dohány utcai lakásszínházban adták elő filozofikus, szürreális és abszurd műveiket (Csehov Három nővér című darabját például férfi főszereplőkkel állította színpadra).
„Aki idegen országban él, az egy kicsit mindig a társadalmon kívül él. Nem eléggé részese a jelent formáló erőknek. Tehát szünös-szüntelen visszatér a múlthoz. De a múlttal az a baj, hogy azon már nincs mit formálni. Az már megkövesedett, és aki minduntalan munkálja, véresre horzsolja az ujjait.” (Halász Péter: Második Avenue)
Halász az alternatív színházkultúra egyik legfontosabb egyénisége lett. Egy balatonboglári performanszukat követően, 1976-ban kénytelen volt elhagyni az országot. Társaival Franciaországban, Hollandiában és Németországban lépett fel. Egyik leghíresebb, kirakatszínházi darabjuk a Disznó, gyerek, tűz! címet viselte.
New Yorkban telepedett le, és megalapította a Squat Színházat (az elnevezés a házfoglaló – squatter – mozgalomból ered), amely alternatív előadásaival előbb a New York-i művészkörökben vált kultikus hellyé, majd világhírűvé vált. Ars poeticája a színház és az élet szétválaszthatatlanságának eszméje volt. Színházi munkáiban a szereplők egyéniségére épített, sokszor rájuk írta darabjait. 1979-ben elnyerték a belgrádi nemzetközi színházi fesztivál nagydíját, három évvel később a Mr. Dead and Mrs. Free című darabjukat a New York-i kritikusok az évad legjobb új darabjának választották. A társulattal dolgozott Andy Warhol, a pop-art atyja (egyik leghíresebb előadásuk az Andy Warhol utolsó szerelme címet viselte), s filmet forgatott róluk Rainer Werner Fassbinder német filmrendező. A Squat Színház 1984-ben, sikerei csúcsán feloszlott. Halász a következő évben Love Theatre nevű új társulatával újságcikkekből íródott darabot állított színpadra.
Az avantgárd művész a rendszerváltást követően, 1991-ben tért vissza Magyarországra. Első produkcióját (Ő, aki valamikor a sisakkészítő gyönyörű felesége volt) a Petőfi Csarnokban adta elő. Több színházban is rendezett, emlékezetes a Katona József Színház A kínai című előadása, a Kamrában színészei újsághírek alapján rögtönöztek. Dolgozott a Merlinben, a Trafóban, az Új Színházban, a Nemzeti Színházban és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is.
Egykori alkotótársával, Jeles Andrással egy ideig saját társulatot vezetett, a józsefvárosi Városi Színházat. Zenei műfajban is kipróbálta magát: a Művészetek Palotájában Händel Semele, az Operaházban Fekete Gyula A megmentett város című operáját állította színpadra. Amerikai évei alatt független filmekben tűnt fel kisebb szerepekben. 1993-ban elnyerte a magyar filmszemle legjobb főszereplőjének díját Jeles András Sade márki élete, 1994-ben pedig a filmkritikusok díját Jeles Senkiföldje című munkájában nyújtott alakításáért. Szerepet kapott egyebek közt Bereményi Géza (A turné), Enyedi Ildikó (Simon mágus), Szabó István (A napfény íze), Jancsó Miklós (A mohácsi vész, Ede megevé ebédem) munkáiban is.
„…Autót azonban csaknem egy esztendővel későbben, 1959 tavaszán vettek Horváthék, de néhányszor vezetett Károly azon a nyáron is, egyszer Miska kocsiját, egyszer Lenkefi öreg Chevroletjét, egyszer meg Szemere úr Buickját. Mert azon a nyáron Szemeréék is vettek autót, alig kétesztendős Buick kocsit, amelyet Szemere minden szabad percében mosott, kenegetett, takarított. Képzeld csak el – mondta Horváth Károlynak csillogó szemmel –, ha én egyszer ezzel a kocsival végighajtanék az Aradi utcán, és megállnék a Rózsa utca sarkán a régi műhely előtt. Képzeld csak el azt a csődületet, ami ott támadna. Hiszen ha egy-egy ilyen kocsi parkolt valamelyik pesti szálloda előtt, életveszélyes tolongás támadt körülötte. És most nekem is van ilyen kocsim. Na, mit szólnának hozzá a Rózsa utcában?” (Halász Péter: Második Avenue)
Az által rendezett Herminamező-Szellemjárás című filmjét 2006-ban fődíjjal tüntették ki a 37. Magyar Filmszemlén a kísérleti film kategóriában. Az 1956-os forradalomról szóló művet halála után mutatták be a hazai mozik.
Halász Péternek öntörvényű, abszurd élete volt, így is távozott. Májrákban szenvedett, s már nagy betegen, halála előtt néhány héttel a budapesti Műcsarnokban megrendezte saját búcsúszertartását. Utolsó performanszán – amelyen egy nyitott koporsóba is befeküdt – több száz közeli barátja és rajongója búcsúzott tőle. Hatvankét éves korában, 2006. március 9-én halt meg New Yorkban.
