Heinrich Böll Nobel-díjas német író életében, életművében kitüntetett szerep jutott Magyarországnak.
Heinrich Böll életében, életművében kitüntetett szerep jutott Magyarországnak. Az író három regénye köré csoportosítva ebből a kapcsolatrendszerből mutat be néhány kevésbé ismert, vagy éppen ismeretlen mozzanatot a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kiállítása.
Az első regény, a magyarul 1957-ben megjelent Ádám, hol voltál? (magyarul Radó György fordításában olvashatjuk) azokon a tapasztalatokon alapul, amelyeket Böll 1944 nyarán sebesültként a sepsiszentgyörgyi, debreceni és szentesi katonakorházakban szerzett. Ki lehet-e bújni a felelősség alól azzal, hogy parancsot teljesítő katona volt valaki? Vagy éppen az ellenkezője: nem áldozat-e a katona maga is? Böll regénye a második világháború Sztálingrád utáni szakaszában játszódik. Feinhals-Ádám a „rugalmas elszakadás” parancs jegyében sodródik a visszavonuló német csaptokkal Ukrajnán, Magyarországon, Csehszlovákián keresztül Németországba. A regény bemutatja a háború képeit, hosszan elidőzik egy magyar kisvárosban. A lelkesedni soha nem tudó, leginkább csak a világ elől elbújni akaró német katona szemszögéből ábrázolja a még hátországban élők sorsát. Akiben majd ugyanúgy, mint rajta, keresztül fog gázolni az értelmetlen halál.
A második, a magyarul Bor Ambrus fordításában megjelent Egy bohóc nézetei csak húsz év késéssel jelenhetett meg magyarul, mivel a „polgári humanista” író e művét betiltották a hajdani NDK-ban. Ám amikor 1982-ben végre kiadták itthon, Böll a politika számára kínos gesztussal honoráriumát az illegális Szegényeket Támogató Alap (SZETA) javára ajánlotta fel. Bohócának, Hans Schniernek életrajzilag legtávolabbról sem rokona, de ez a hőse az első olyan hős, akinek a nézetei mindenképpen az ő nézetei. Schnier az, aki szenvedélyesen és konokul megtagadja azt a világot – társadalmat, jólétet – , amelyben berendezkedhetnek, élhetne (nem kellene ehhez más, mint némi nyájas megalkuvás). Schnier az, aki már képtelen nem fellázadni a történelemfelejtés múltkozmetikája ellen, aki képtelen elfogadni erkölcsi dogmákat és osztálydogmákat: az öreg, dúsgazdag „barnaszenes” (bányatulajdonos és részvényes) Schnier fiaként fölcsap bohócnak, pantomimot táncolva, bukfenceket hányva vállal szatirikusi szerepet.
De Böll, aki 1956-tól fogva figyelemmel kísérte a magyarországi fejleményeket, már korábban is a politikai rendőrség fókuszába került, hiszen amikor 1971-ben a nyugat-német PEN-elnökeként Magyarországra érkezett, már számos íróval, fordítóval és filológussal állt kapcsolatban. Ebben az évben jelenik meg a később Nobel-díjjal elismert ugyancsak Bor Ambrus fordításában megjelent Csoportkép hölggyel című regénye, amely 1973-ban magyarul is napvilágot lát – néhány „apró” kihagyással. A hölgy a csoportkép közepén: Leni Gruyten. Neve, alakja nyugatnémet hazájában már közismert, és a nevét alighanem beiktatja majd az európai irodalomtörténet a híres nőalakok névsorába. Nem dáma, a képen látható alakok többsége szerint csak egy lecsúszott nő, a múltja zavaros, a jelene kétes. Kommunistagyanús személy. Negyvennyolc éves, de még fiatalos.
Böll keresztény és pacifista szemlélettel, moralizálva közelíti meg a német társadalmat. Műveiben visszatér a személyes felelősség vállalása vagy elutasítása, háborúellenes, nonkonformista nézeteit hol ironikusan, hol metsző szatíraként juttatta kifejezésre egyszerű, szigorú, olykor ismétlésekkel nyomatékosított prózai nyelvén. Kritikáját kifejtette mind a háborút túlélő, lerombolt Németországgal, mind a meggazdagodott, anyagi örömökbe felejtkező Szövetségi Köztársasággal szemben. Életében páratlan tekintélyt szerzett, bár ellenfelei korábban hazaárulónak, szalon-anarchistának is nevezték.
A kiállítás amatőr filmmel, fényképekkel, levelekkel, kéziratokkal, eredeti szövegekkel és fordításokkal idézi fel az életművet, és ami körülötte van.
Heinrich Böll Magyarországon
Kiállításmegnyitó
A kiállítást megnyitja: Görgey Gábor író, közreműködik: Epres Attila színművész
Időpont: 2018. február 16. péntek, 17 óra
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
