Heller Bernát orientalista, irodalomtörténész, a bibliatudomány, a héber mesekutatás, az iszlám mese-, monda- és legendavilág szakavatott ismerője. Számos általa lefordított mesét és mondát ismert meg a 20. század.
Heller Bernát sokoldalú, külföldön is ismert tudományos munkássága a bibliatudományra, a héber mesekutatásra, az iszlám mese-, monda- és legendavilág tanulmányozására, valamint a magyar mesék és mondák kapcsolatainak vizsgálatára és az összehasonlító irodalomtörténetre terjedt ki. 70 éve, 1943. február 26-án halt meg Budapesten.
1871. március 16-án született Nagybiccsén (ma: Szlovákia, Bytca). 1894-ben bölcsészdoktorrá, 1896-ban rabbivá avatták és ugyanabban az évben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Zsidó rabbi volt, 1919-1922-ig igazgatta a pesti zsidó gimnáziumot, majd 1931-35-ben tanított a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézetben.
Sokoldalú, külföldön is ismert tudományos munkássága a bibliatudományra, a héber mesekutatásra, az iszlám mese-, monda- és legendavilág tanulmányozására, valamint a magyar mesék és mondák kapcsolatainak vizsgálatára és az összehasonlító irodalomtörténetre terjedt ki.
Héber szövegtanulmányai, a talmudi és midrási mesék irodalmi vonatkozásaival foglalkozó tanulmányai irodalomtörténeti értekezései, pedagógiai cikkei stb. a legelőkelőbb hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg
Megírta a héber és az arab mese történetét. A héber mese című összefoglaló írása 1921-ben jelent meg először. A szépen illusztrált kötet két részre oszlik: az első a héber mese keleti útját tárgyalja, a Bibliától kezdve a Talmudon és a midrás irodalmon át egészen az arab-zsidó legendákig. A könyv második felében a nyugat-európai héber mesegyűjteményekkel ismerkedhetünk meg, amelyek erős kapcsolatot mutatnak a latin és a különféle nemzeti irodalmak korai alkotásaival.
Elsőként dolgozta fel az Antarról szóló középkori arab lovagregényt és jelentős tárgytörténeti adatokat szolgáltatott a magyar mondákhoz, valamint klasszikusaink magyarázatához. 1943. február 26-án halt meg Budapesten.
