A XX. századi fotográfia egyik legnagyobb alakja volt, erotikus tartalmú, provokatív stílusa forradalmasította a divatfényképezést. Helmut Newton, a divatfotózás megújítója 10 éve halt meg.
Tíz éve, 2004. január 23-án halt meg Helmut Newton német-ausztrál fotóművész, a divat- és reklámfotózás forradalmasítója.
Helmut Neustädter néven 1920. október 31-én született egy jómódú berlini zsidó gombgyáros fiaként. Szüleitől tizenkét évesen egy fényképezőgépet kapott, s az első kattintás után beleszeretett a fotózásba. Két évig volt tanonc a híres fotóművész, Yva Else Simon műhelyében, majd 1938 végén a zsidóüldözés elől a Távol-Keletre költözött. Kínába indult, de Szingapúrban kötött ki, ahol a Singapore Straits Times című lap fotóriportere lett. Munkája sem neki, sem a lap kiadójának nem tetszett, ezért két hét után inkább portréfotósnak állt.
A brit hatóságok 1940-ben Ausztráliába internálták, az utat a csapatszállítóvá átalakított Queen Mary óriáshajó fedélzetén tette meg. Két év után mentesítették az internálás alól, ekkor beállt az ausztrál hadseregbe, ahol öt évig szolgált. Családnevét 1946-ban angolosította és megszerezte az ausztrál állampolgárságot is. 1947-ben feleségül vette June Brunell színésznőt, aki életében társa, a fotózásban alkotótársa lett.
Newton leszerelése után ismét megpróbálkozott a sajtófotózással, de saját bevallása szerint nem volt elég gyors, hogy igazi „paparazzo” váljon belőle. Szeretett felkészülni a munkára, átgondolni a beállításokat, ezért átnyergelt a divat- és színházi fotózásra és Melbourne egyik divatos utcájában nyitott stúdiót.
Karrierje 1956-ban lódult meg, amikor a Vogue magazin ausztrál mellékletének illusztrálására kapott megbízást. Munkája olyan jól sikerült, hogy a brit Vogue is egyéves szerződést ajánlott neki, majd Londonból a divat fővárosába, Párizsba utazott, végül rövid melbourne-i kitérő után 1961-ben végleg Párizsban telepedett le.
Ismertségre elsősorban merész aktfotói révén tett szert. Erősen kontrasztos, fekete-fehér felvételei gyönyörű, kihívó női testeket mutattak be nemegyszer sokkoló, gyakran szado-mazochizmusba és fetisizmusba hajló beállításokkal. A provokatív képek megjelenését az 1960-as évek szexuális forradalmának köszönhette, mint mondta, ilyen felvételekkel később már hiába házalt volna. Emellett a legnevesebb divatházaknak – Chanel, Yves Saint Laurent, Versace – dolgozott, a legnagyobb divatlapok és nemzetközi magazinok – Vogue, Elle, Marie Claire, Playboy – közölték felvételeit. Newton, aki még egy női cipőt ábrázoló fotónak is erotikus töltetet tudott adni, idővel már napi 50 ezer dolláros gázsiért dolgozott. A magas adó miatt 1981-ben Monacóba települt át, a teleket Kaliforniában töltötte.
Newton 1975-ben a párizsi Nikon galériában rendezte első önálló kiállítását, egy évvel később jelent meg első fotóalbuma, amelyből a negatív kritikák ellenére is igen sok fogyott. Tökéletes technikai tudásának bizonyítéka az 1980-as Big Nudes aktfotósorozat, a kiállítás után a feministák, akikkel még perbe is keveredett, szexizmussal vádolták, azzal hogy fotói a nőket lealacsonyító szemléletet sugallnak. Newton azzal védekezett, hogy modelljeit nem áldozatként, hanem erős egyéniségként mutatja be, akik kimagasodnak, szinte kivilágítanak környezetükből.
„Azokat az embereket fotózom szívesen, akiket szeretek, akiket csodálok, akik híresek és akik hírhedtek” – nyilatkozta. Szokatlan beállítású portrékon örökített meg hírességeket, politikusokat, művészeket, köztük volt Helmut Kohl, Gerhard Schröder, Picasso, Pierre Cardin, David Bowie, Catherine Deneuve és a szélsőjobbos Jean-Marie Le Pen.
Bár Németországot már nem tekintette hazájának, Berlint annál jobban szerette. A hetvenes évektől rendszeresen visszajárt, Wim Wenders filmrendezővel csavarogtak az akkor még fallal körülvett Nyugat-Berlinben. Az ekkor készült több száz felvételt néhány hónappal a halála előtt szülővárosának ajándékozta.
Newton 2004. január 23-án Los Angelesben vezetés közben szívrohamot kapott, autója a korlátnak csapódott, s a művész a kórházban meghalt. Berlin díszsírhelyet adott híres fiának, aki alig tíz méterre a szintén emigrációba kényszerült Marlene Dietrichtől.
Művészi hagyatéka gondozására jött létre a Helmut Newton Alapítvány. A budapesti Ludwig Múzeumban Szex és tájképek címmel 2002-ben rendeztek kiállítást műveiből, ezen személyesen is megjelent. A Szépművészeti Múzeum 2013-ban 250 fotót felvonultató kiállítással nyújtott bepillantást életművébe. A művészi erotikus fotóiról ismert Pirelli naptár Helmut Newton eddig publikálatlan fotóival jelentette meg 2014-es, jubileumi retró kiadását. A művész még 1986-ban kapott felkérést az autógumigyártól a felvételek elkészítésére, amelyeket akkor nem jelentettek meg, de az 50. évforduló méltó megünneplésére elővették őket.
