„Ha a világ és az élet a lehető legrosszabb volna is, egy örökké jó marad benne: a fiatalság!” 170 éve született Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író.
„A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás, s ugyanígy csalódás a lélek is. Csak annyi esze legyen az embernek, hogy a kellemes csalódásokat megkülönböztesse a kellemetlenektől.” (Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?)
Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író 1846. május 5-én született Wola Okrzejskában. Jómódú földbirtokos nemesi család sarja volt, szülei nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a családi és nemzeti hagyományok szellemében nevelkedjék. 1861-ben a fokozatosan szegényedő család Varsóba költözött, Sienkiewicz itt végezte elemi és középiskoláit is. Sokat olvasott már kamasz fejjel is, legfőképpen a lengyel lovagkor emlékét idéző történetek érdekelték. E történelmi érdeklődés ellenére a Varsói Főiskola orvosi karára iratkozott be, egy ideig medikusnak készült.
Hamar rájött azonban, hogy nem ez a neki megfelelő pálya, s átiratkozott a bölcsészetre, majd végül a varsói orosz egyetemen végzett, ahol történelmet hallgatott. Már egyetemi éveiben novellákat írogatott, s tanulmányai végeztével újságíró lett. Kezdetben a radikális hangvételű Przeglad Tygodniowy című lap munkatársa volt, ám a családi hagyományok, a neveltetés és mély katolicizmusa a konzervatívabb irányba sodorta, s előbb a Prus szerkesztette Niwa című lapnak dolgozott, majd 1872-ben a Gazeta Polska munkatársa lett. A lapban tudósításain, cikkein kívül novellái is megjelentek, s ebben az időben adta közre első regényét Na marne (Hiába) címmel.
Újságírói jövedelme lehetővé tette, hogy nagyobb külföldi utakra induljon, így bebarangolta Belgiumot és Franciaországot is, majd 1876-ban az Egyesült Államokba, Kaliforniába utazott. Az itt töltött csaknem három év alatt bejárta egész Észak-Amerikát, tapasztalatairól a lapjának küldött leveleiben számolt be. Lelkes hangon írt a civilizáció és technikai haladás csodáiról, ugyanakkor a társadalmi ellentmondásokról szóló véleményét sem hallgatta el.
1879-ben hazaindult, útja Olaszországon keresztül vezetett. Velencében megismerte Maria Szetkiewiczet, akit hamarosan feleségül is vett. Házasságuk, amelyből két gyermekük született, nem tartott sokáig, 1885-ben Maria tuberkolózisban meghalt.
Hazatérése után nem sokkal a konzervatív Slowo című laphoz szegődött, s megkezdődött írói pályájának talán legtermékenyebb időszaka. Megjelent A muzsikus Jankó című elbeszélése, A világítótorony őre című kisregénye, s belekezdett történelmi regénytrilógiájába. Ennek első kötete, az 1884-ben megjelent Tűzzel-vassal az ukrán-lengyel háború, a Hmelnyickij felkelés eseményeit örökítette meg. Természetesen a mozgalmas csatajelenetek és az izgalmas párviadalok mellett van benne szerelmi szál is, ám a kritika nem ezért támadta: a nacionalizmust, a főnemesség felmagasztalását, a hamis történelemszemléletet kérték számon, elfeledkezve arról, hogy a romantikus történelmi regénynek a valósághoz viszonylag kevés köze van. A második kötet, az 1886-os Özönvíz fogadtatása kedvezőbb volt, a svédek elleni háború leírását, a korrajzot hitelesebbnek ítélték bírálói. A harmadik kötet, az 1888-ban megjelent A kislovag pedig a személyes sorsokra, emberi kapcsolatokra fókuszáló kalandregény, a belőle készült sorozat nálunk is nagy sikert aratott, a hetvenes években felnövők minden szünidei matinéban élvezhették a kalandokat.
A trilógia megírása után Sienkiewicz ismét útra kelt, bejárta szinte egész Nyugat-Európát, s még Egyiptomba és Zanzibárba is eljutott. 1892-ben Odesszában megismerkedett Maria Romanowskával, akit 1893-ban feleségül is vett. Házasságuk azonban nem volt tartós, három év múlva elváltak.
1895-ben Sienkiewicz ismét nagy mű írásába kezdett, s egy évvel később az olvasók kezébe kerülhetett a Quo vadis?, amely íróját világhírűvé tette. Ez is történelmi regény, ám ezúttal nem a lengyel történelem dicső és kevésbé dicső korszakiba kalauzolja olvasóit, hanem Néró császár és a véres keresztényüldözések idejébe. Fordulatos cselekmény, izgalmas szerelmi szál, hiteles korrajz jellemzi a filmesek fantáziáját is megmozgató regényt, nem csoda hogy többször is vászonra vitték, legutóbb Jerzy Kawalerowicz rendezett belőle nagy sikerű filmet.
A Quo vadis? sikere után ismét történelmi témát, a Német Lovagrend felett aratott lengyel győzelmet dolgozta fel az 1900-ban megjelent Kereszteslovagok című regényében. Ugyanebben az évben írói pályájának 30. évfordulóján fényes ünnepséget rendeztek tiszteletére, s a nemzet nevében neki ajándékozták Oblegorek falut, ahol ősei éltek. 1905-ben nemzetközi szinten is elismerték munkásságát, neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Az 1905-ös polgári forradalom felháborította, ellenérzését az Örvény című politikai pamfletjében fogalmazta meg. Az 1910-es évek elején új témát talált magának, ifjúsági kalandregényt írt Sivatagon és vadonban címmel.
Az I. világháború kitörésekor Svájcba, Vevey-be költözött, s részt vett a Háború lengyel áldozatait segítő bizottság megszervezésében. Újabb regény írásába is kezdett, ám a napóleoni háborúk idején játszódó Légiók végül befejezetlen maradt, mivel Sienkiewicz 1916. november 15-én svájci otthonában meghalt. Hamvait hat évvel a háború befejezése után szállították haza Lengyelországba.
