„Nem vagyok én se klasszikus, se mai magyar, se mai külföldi. De pótszéken is ülnek meg állnak. Meg is kérdem: Ennyi ember ide bejött? Most bátrak vagytok, vagy munkanélküliek?” – Tíz év telt már el Hofi Géza, a magyar humorista zseni halála óta.
„Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden.”
Tíz éve, 2002. április 10-én hunyt el Hofi Géza, a magyar kabaré kiemelkedő tehetségű, népszerű egyénisége, a humor intézményesült mestere, aki előadásaival tökéletes képet adott a magyar társadalom és az elit helyzetéről.
Hoffmann Géza néven született 1936. július 2-án Budapesten. Nagyapja, Hoffmann János negyven évig volt bíró Rácalmáson, ahol édesapja is született. Kritikai képességét apjától (Hoffmann Lajos, a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetője), zeneszeretetét anyjától (Szabó Magdolna, a Budapesti Konzervgyár Sterillé üzemében művezető) származtatta.
Nevettetni akart, más semmit
„Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!”
1960-ban a Fészek Klubban megkereste Szendrő Józsefet, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatóját, aki (immár Hofi néven) szerződtette. A kis színházi szerepek, a beugrások azonban nem elégítették ki, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket. E paródiák sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, s fellépéseket vállalt mind nagyobb sikerrel. Az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel vidéki városokban is fellépett paródiáival. 1967-től dolgozott Koós János táncdalénekessel.
A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsora hozta meg számára, itt a táncdalfesztivált parodizálta. 1970-ben szerződött a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához, ahol előadásai telt házzal futottak. A televízióban is foglalkoztatták, emlékezetes siker volt Rózsa Sándor-paródiája, s több éves huzavona után az MTV levetítette Kádár-paródiáját is.
„Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél. Ez az állami támogatás…”
Siker és elégedetlenség
Komlós halála után, 1982-ben elhagyta a Mikroszkópot, a következő évben a Madách Színház tagja lett. A Madách Kamarában Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel, műsora lemezen is megjelent. Az 1987-től futó Élelem bére című darabja még ezt is túlszárnyalta: 2001 májusára elérte az 1500. előadást. Mindkettőnek ő volt az írója és szerkesztője, így szinte mindegyik előadás egyedi volt, figyelembe vette a napi eseményeket is egy-egy félmondattal.
Hofi sikereinek titka a közönséggel való szoros kapcsolat, a közélet eseményeinek kíméletlen, de mégis kedves és közérthető kifigurázása, a gyors reagáló képesség volt, poénjai generációk számára váltak szállóigévé. Számos lemeze jelent meg (amelyek rendre aranylemezzé váltak), az első 1970-ben Hofi címmel, – a magyar hanglemezkiadás történetében ez volt első olyan felvétel, amely a humor műfajában készült.
„A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad.”
1983-tól a Madách Kamara színpadán adja elő műsorát, egészen 2002. április 7-ig (az volt az utolsó előadás), minden esetben telt ház előtt. Állandó résztvevője volt a szilveszteri rádiókabaréknak. Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, műsorainak hangvétele és stílusa, egyéni humora mit sem változott, egyszemélyes intézménnyé vált. Pályatársai szerint egyetlen szakmai besorolás sem érvényes munkásságára, ahogy mondták, foglalkozása egyszerűen: Hofi. Az Élelem bére már 1998-ban eléri az 1100. előadást, 2001-ben az 1500-at! Gondolj apádra, Felmegyek hozzád, Te, figyelj, haver, Rózsa Sándor, Hofélia, Hofisszeusz, Tiszta őrültek háza, Elszabtuk – Hofi néhány névjegye.
A Hofi
Hofi Gézának kevés barátja akadt, bár sokan annak mondták magukat. Magánélete szent és sérthetetlen volt. 1959-ben vette feleségül Vnoucek Margitot, akivel 36 évig élt együtt. Rajongásig szerette a gyönyörű nőt, a vörös démont, aki minden kilengését eltűrte, mellette állt a legnehezebb időben is. A nő egész életét feláldozta Hofi szakmai sikeréért. Gyermekük nem született, de sógorának egyik fiát, Vnoucek Lászlót sokáig pátyolgatta, anyagilag segítette, sőt, egy évig náluk is lakott a „spájzban”.
„Anyósom fekszik az ágyon:
– …Jaaaaj. …Meghalok… Egy pók mászik a plafonon…
– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!”
Az Akácfa, majd a Hársfa utcán éltek, hogy aztán az Anker közbe költözzenek. Anyósával, akit csak Mamának hívott a jeleneteiben, együtt laktak. A család teljes tagja volt Astor, a boxerkutya, akinek halálát nagyon nehezen viselte el a művész. Éles politikai kritikái miatt megfigyelték, erre előadásain gyakran utalt („Pulóveredet mi nyomta ki? Az akasztó vagy a váll-lap?” – Hofi Géza Hofélia c. műsorából) – a rendszerváltás előtt tevékenységéről a csehszlovák kommunista titkosszolgálat is jelentett.
Hofi szerette az életet, mérhetetlenül igényes és nagyvonalú volt, imádta a Mercedesét, a vadászatot, otthon azonban csak egy csíkos pizsamában tudta jól érezni magát. Élete utolsó éveiben második feleségével, Kövér Ildikóval élt együtt.
Egészsége a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, átesett egy szívinfarktuson, egy szemműtéten, ám amint állapota engedte, színpadra lépett. 2002 februárjában visszatért a világot jelentő deszkákra, 2002. április 7-én játszott utoljára a Madách Kamara színpadán.
„Tudod mit nem értek? Dögöljek meg te, ez egy furcsa hely, ez a Kárpátia-medence! Ha valamink van, nem tudunk vele mit kezdeni. Beledöglünk! Érted?”
2002. április 10-én hajnalban, álmában érte a halál. A Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, emlékét a Nagymező utcában felállított szobor is őrzi. 2011-ben az Örkény Színházban felavatták gránitban megörökített lábnyomát. Rádiós és televíziós felvételeinek újrajátszásai bizonyítják, hogy humora változatlanul népszerű és aktuális napjainkban is. Tiszteletére kisbolygót neveztek el 180857 Hofigeza néven.
