A Szépművészeti Múzeum kiállítása közel 140 műtárgyon, modern vizsgálatokon és digitális rekonstrukciókon keresztül mutatja be, hogyan születtek az örökkévalóságnak szánt egyiptomi alkotások.
Az ókori egyiptomi művészet szépségét, vallásban betöltött szerepét, annak változatosságát és a műtárgyak megalkotásának folyamatát szemlélteti a Szépművészeti Múzeum szobrokat, sztéléket, domborműveket, koporsókat, mágikus-rituális szerepet betöltő műtárgyakat bemutató kiállítása. Az örökkévalóság megörökítése című tárlaton kiemelt jelentőséget kapott a műalkotások megismerésében segítséget nyújtó modern természettudományos módszerek és digitális technikák bemutatása is. Az örökkévalóság megörökítése. Hogyan alkottak az ókori egyiptomi művészek? címet viselő, novemberig látható kiállításon mintegy 140 műtárggyal találkozhatnak a látogatók.
Műalkotások az örökkévalóságnak
Az ókori egyiptomiak szobrokat, domborműveket, koporsókat és más kultikus tárgyakat nem csupán esztétikai céllal készítettek: hitük szerint ezek mágikus és rituális erejükkel kapcsolatot teremtettek az isteni és a földi világ között, és segítették a halottak örökkévalóságban való fennmaradását. A sírokat és templomokat ezért az örökkévalóság számára emelték, értékes anyagokból készült alkotásokkal díszítve őket.
Az Az örökkévalóság megörökítése – Hogyan alkottak az ókori egyiptomi művészek? című kiállítás ezt a különleges világot idézi fel. A Szépművészeti Múzeum tárlata a műtárgyak szépsége és vallási jelentősége mellett készítésük folyamatába is betekintést enged. A július 17-től november 1-jéig látogatható kiállításon mintegy 140 műtárgy látható.
Művészek és mesterek egy világban
Az ókori Egyiptomban egy-egy jelentős alkotás elkészítése rendszerint több ember összehangolt munkáját igényelte. A szobrok megformálásán, a sírok díszítésén vagy a templomok építésén különböző szaktudású mesterek dolgoztak, gyakran párhuzamosan végezve az egyes munkafázisokat. Az egyiptomi nyelv nem választotta külön a mai értelemben vett művészeket és kézműveseket: ugyanazzal a szóval jelölte mindazokat, akik különleges szakértelemmel készítettek értékes, finoman megmunkált tárgyakat.
A kiállítás korabeli ábrázolásokkal, befejezetlen alkotásokkal és a munkafolyamatok nyomait őrző tárgyakkal mutatja be a mesterek tevékenységét. Arra is rávilágít, hogy bár az egyiptomi műveket többnyire nem kötötték konkrét alkotók nevéhez, készítőik megbecsült tagjai voltak a társadalomnak. A király, a templomok és az előkelők számára dolgoztak, közülük pedig többen saját maguknak is maradandó emléket állítottak sírok vagy sztélék formájában.
Kő, fa, fém és fajansz
Az egyiptomi művészetben az alapanyagoknak nemcsak gyakorlati, hanem vallási jelentőségük is volt. A kövek, fémek és ásványok a föld mélyéből származtak, ezért az isteni világhoz is kapcsolódtak. Kitermelésük és felhasználásuk így nem pusztán technikai feladatot jelentett: a királyi építkezések és a templomok díszítése a világ rendjének fenntartását is szolgálta.
A tárlat négy nagy anyagcsoport köré rendezi a műtárgyakat. A kőből készült szobrok között az egyiptomi portrészobrászat különböző korszakainak kiemelkedő darabjai szerepelnek. A fát szobrokhoz, koporsókhoz és sírfelszerelésekhez használták, míg a bronz, az arany és az ezüst kisebb szobrok, ékszerek, eszközök és fegyverek alapanyagául szolgált. Az egyiptomi fajanszból többek között amuletteket készítettek, amelyeket sírokba helyeztek vagy templomi felajánlásként használtak.
Mit árulnak el a modern vizsgálatok?
A több ezer éves műtárgyak történetét ma már korszerű természettudományos módszerekkel és digitális technikákkal is kutatják. A Szépművészeti Múzeum kiállításán a látogatók az anyagvizsgálatok eredményeivel is megismerkedhetnek. Egy koporsó 3D-s animációja, valamint egy szobor feltételezett készítési fázisainak és eredeti színeinek rekonstrukciója segít elképzelni, hogyan nézhettek ki egykor ezek az alkotások.
A bemutatott kutatások az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ, valamint a múzeum Egyiptomi Gyűjteményének évek óta tartó együttműködéséhez kapcsolódnak. A kiállításon a budapesti gyűjtemény darabjai mellett a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotek és a torinói Museo Egizio válogatott műtárgyai is helyet kaptak.
Az ókori egyiptomi alkotások ma múzeumi műkincsként élnek tovább, eredeti rendeltetésük azonban jóval túlmutatott a szépség megteremtésén. A hit szerint segítettek fenntartani a kapcsolatot az isteni és a földi világ között, és biztosították az elhunytak fennmaradását az örökkévalóságban. A tárlat ezt a gondolkodásmódot teszi érthetővé, miközben azt is megmutatja, milyen mesterségbeli tudás és összetett alkotómunka állt a fennmaradt művek mögött.
A kiállítás kurátorai Kóthay Katalin egyiptológus, az Egyiptomi Gyűjtemény vezetője és Kevély Flóra egyiptológus, a gyűjtemény muzeológusa.
Helyszín: Szépművészeti Múzeum
Látogatható: 2026. július 17. – november 1.
