Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Honthy Hanna diadala című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Honthy Hanna diadala

Szerző: / 2013. február 21. csütörtök / Kultúra, Teátrum   

Honthy HannaKirálynő volt a színpadon és a magánéletben egyaránt. Együtt dolgozott és együtt aratta sikereit a legnagyobbakkal, Kálmán Imrével, Lehár Ferenccel és Fényes Szabolccsal. Honthy Hanna a léhának tekintett operett kultúráját a legmagasabb szintre emelte.

„Kiemelkedő, rendhagyó egyéniség. Nagyon nehéz bárminő műfaj dobozába zárni „- ahogy életrajzírója, Gál György Sándor írta 1971-ben. Honthy Hanna Kossuth-díjas színésznő, operettprimadonna, az operett nagyasszonya 120 éve, 1893. február 21-én született.

Honthy Hanna (Forrás: MEK)Hügel Hajnal néven született Budapesten. Apja nyomdász, anyja varrónő volt. Kislányként az Operaház balettiskolája mellett gyermekszerepekben lépett föl, színi mesterséget Rákosi Szidinél, éneklést a világhírű tenorista Anthes Györgynél tanult. Hajnal Hajnalka néven a Népoperában, majd vidéki társulatoknál játszott. Huszonhét évesen szerződött Pestre, szubrettként került egy színpadra Fedák Sárival, aki a nála jóval fiatalabb pályatársban – joggal – riválisát látta, s alaposan megkeserítette életét. A szubrettből így is primadonna lett, s bár aratott sikert prózai színpadon is, évtizedekig a daljátékok és operettek ünnepelt sztárja maradt.

Tudta mit akar, és el is kívánta érni a célját. Élete során egyetlen pillanatig sem fogadta el, hogy az operett és rokonai a magaskultúra kitaszítottjai. Soha nem viselkedett ettől a könnyed, szórakoztató műfajtól elvártaknak megfelelően.

1949-ben, 56 évesen a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, de búcsút kellett mondania a hagyományos primadonnaszerepnek, s még a nyugdíjazás gondolata is felvetődött vele kapcsolatban. Az államosított operettszínház első igazgatója, Gáspár Margit azonban mást gondolt: az 1952 végén bemutatott Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában a szövegkönyvet Békeffy István és Kellér Dezső igazította át, s főszereplővé léptette elő az előkelő viselkedésű félvilági kerítőnőt, Madame Fleuryt. E szerepkörben az ötvenedik évén már jóval túl járó Honthy megújult, s még huszonöt évig színpadon maradt.

A Csárdáskirálynő Cecíliája

Legnagyobb sikerét a szintén számára átírt Csárdáskirálynő Cecíliájaként aratta, akinek szerepét évtizedeken át játszotta. A többször is felújított operettet nem lehetett levenni a műsorról, külföldön is turnéztak vele. A moszkvai fellépés színháztörténeti eseménnyé vált: az egyébként is operett kedvelő moszkvaiak körében hatalmas sikert aratott, s Nyikita Hruscsov pártvezető egy Moszkvics-autóval fejezte ki hódolatát.

Honthy Hanna belépője, Bástyasétány hetvennégyA primadonna szinte minden jelentős operett főszerepet eljátszott. Fényes Szabolcs neki írta a Maya címszerepét, Lajtai Lajos Három tavasz című operettjét jutalomjátékként kapta, az életét játszhatta el a háromgenerációs szerepben.

Ragyogó színpadi jelenség volt, magas fokú mesterségbeli tudással és színészi képességgel, lénye betöltötte a teret.
Egész életén át hihetetlen önfegyelemmel csak a színházra, a fellépésre koncentrált, legendák szólnak belső keménységéről és szigoráról.
Hetven éves korában is ének-, és táncórákra járt, s még nyolcvan évesen is fellépett egyszer, természetesen a Csárdáskirálynőben. Utánozhatatlan, ahogy az édeskés mese és a keserű valóság közötti hangulatot kifejezte, ahogy eljátszotta az operettes stílust, miközben ironizálva kikacsintott, megteremtve az álom és a valóság közötti harmóniát. A mindenkori politikai hatalom támogatta a műfajt és kiváló képviselőjét, mert feledtetni tudta a hétköznapokat, a közönség esténként tombolt.

Filmen keveset játszott, 1941-ben a Régi nyárban korábbi színpadi sikerét elevenítette fel, szerepelt a Déryné (1951), a Díszelőadás (1955) és a Bástyasétány ’74 című alkotásokban.

Ahogy Honthyról értő kritikusa, Molnár Gál Péter írta: a színházi élet Első Hölgye volt. 1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, s ugyancsak 1953-ban kapta meg a Kossuth-díjat.

1978. december 30-án hunyt el. Nevét alapítvány és a Honthy Hanna-díj őrzi, amit nem sokkal halála előtt alapított. Ritkaság, hogy ezzel nem a pályatársakat segíti, hanem elismerésben az részesülhet, aki árva, illetőleg intézeti vagy állami nevelt gyermekek nevelésére hivatott intézménynél áll alkalmazásban és hivatásszeretetével pótolni tudja a szülői gondoskodást, a család és az otthon melegét, s és tevékenységével nagyban elősegítette a rábízott gyermekek sikeres pályaindítását.

Felhasznált irodalom:
Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora
MTI Sajtó