75 éves Horváth Károly, ismertebb nevén Charlie zenész, trombitás – a rock, a jazz, a blues, a soul és a funky jellegzetesen rekedt hangú előadóművésze. Pályafutása során több formációban alkotott, számtalan albumot tudhat magáénak.
75 éve, 1947. október 28 -án született énekes-zenészt, a számos műfajban járatos Horváth Károlyt az egész ország Charlie-ként ismeri. Charlie védjegyévé vált, karcos hangján és örökzöld dalain generációk nőttek fel. Pályája kezdetén a Decca, az Olympia és a Generál frontembereként a hazai rock- és beatzene hőskorának meghatározó szereplője volt, miközben a Generállal külföldi színpadokon is számos fellépése volt.
Zenei stílusában a blues, a dzsessz, a soul és a funky elegyedik, fülbemászó dalaival, igényes albumaival számos díjat nyert.
A Vas megyei Ondódról származó showman eredetileg balett-táncosnak készült, ám egy sérülés hamar más irányba fordította pályáját. Gimnazistaként alapította első rockbandáját, majd húszévesen a Decca nevű formáció tagja lett, melyet később Olympiára kereszteltek.
„Az Olympia zenekarral a hetvenes évek első felében Észak-Afrikában és a Közel-Keleten játszottunk, ott terveztem el, hogy ha hazajövök, megkeresem Tátrai Tibuszt. 1975-ben megnéztem a Syriusban, aztán elhívtam hozzánk” – mondta egyszer a hosszú ismeretség és barátság kezdetéről Charlie (Horváth Károly)
Az 1970-es évek eleje Charlie számára az útkeresés időszaka volt, két és fél évet töltött Afrikában, ahol olyan új műfajokra vált nyitottá, mint a soul és a funk. Ebben az időben kezdett együtt zenélni öccsével, Horváth Csabával és Tátrai Tiborral is. 1975-ben Tátraival együtt csatlakoztak az akkori legsikeresebb magyar rockzenekarhoz, a Generálhoz.
Az énekes és a gitáros következő közös zenekara a Generál volt, három évig játszottak együtt. A Generál külföldön nagyon népszerű volt, itthon viszont alig tudtak róluk. 1979-ben Tátrai belépett a Skorpióba, Charlie visszament az Olympiába és több mint egy évtizeden át ismét külföldön zenél.
Charlie újra utazni kezdett Skandináviától Spanyolországig bejárva Európát, de még a tengeren túlra is eljutva zenélt a Pannonia Express zenekarral, és gyűjtötte a művészi inspirációt. Eközben szeretett felesége, Széles Katalin, akivel 1978-ban házasodtak össze, biztos hátországot nyújtott a művésznek.
A nyolcvanas évek végén találkoztak újra, a Tátrai Band akkor már túl volt az első lemezén. Újrakezdték a közös munkát, „tíz év alatt tíz lemezt csináltunk és a népszerűség elképesztő magaslatait éltük meg” – idézte fel Charlie.
A melodikus rockot játszó Tátrai Band a kilencvenes évek legsikeresebb hazai rockzenekara volt; az áttörés A küszöbön túl című lemez volt 1991-ben. „Már majdnem kész voltunk az anyaggal, amikor a billentyűs Pálvölgyi Géza odajött, hogy lenne még egy nóta, kicsit grandiózus a refrénje. Ez volt a New York, New York, ami a banda legnagyobb sikere lett, még a csapból is az szólt” – mondta Tátrai Tibor.
Sláger lett mások mellett a Küszöbön túl, az Utazás az ismeretlenbe, a Hajnali szél is (a zenéket Pálvölgyi és Tátrai, a szövegek többségét Kovács Tamás írta), miközben Charlie 1994-től beindította szólókarrierjét, és dzsesszes zenekarával szintén egyre-másra gyártotta a sikerdalokat: Jég dupla whiskyvel, Könnyű álmot hozzon az éj, Mindenki valakié, Nézz az ég felé.
A Tátrai Bandet 1999-re kizsigerelte az állandó hajtás és a folyamatos lemezkészítési nyomás. 2009-ben újra összeálltunk, azóta időről időre színpadra lépünk, de új dalok már nem születnek.
1990-ben hosszú vándorlása végeztével Charlie a Tátrai Band énekese lett, széleskörű ismertséget azonban 1994-ben indult szólókarrierje hozott számára. Charlie Bandben Lerch István billentyűs és László Attila gitáros volt a zeneszerző, a szövegeket Horváth Attila írta. Az 1998-as Euróvíziós Dalversenyen A holnap már nem lesz szomorú című dalával képviselte Magyarországot. 2004-ben megjelent Ami soul az szól című életrajzi könyve, a gazdag életutat, különböző földrészeket bejárt „legfeketébb hangú fehér énekes” önvallomása. A több mint fél évszázada a zenei pályán lévő Charlie idén Charlie 75 koncert – Csak a zene van! címmel indult koncertkörútra. Fia, Ákos is zenész lett, a Stardust rockzenekar dalszerző-énekese.
A közönségsikert jelző telt házas koncertek mellett a hivatalos elismerések sem maradtak el:
1997-ben megkapta a Liszt Ferenc-díjat, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át. 2003-ban Budapestért díjat, 2006-ban Artisjus-életműdíjat, 2016-ban Regionális Prima díjat (magyar zeneművészet kategória) vehetett át. 2018-ban Budapest díszpolgára lett, 2020-ban Petőfi Zenei Díj életműdíjat, 2021-ben Fonogram-díjat kapott az év hazai klasszikus pop-rock albumáért.
Színházi karriert is építhetett volna, hiszen a Rock Színház megkereste, hogy játssza el a Jézus Krisztus szupersztár című musical főszerepét, de ő visszautasította a felkérést. Ugyanakkor néhány filmszerepet elvállalt az évek során, többek között Bacsó Péter-produkciókban, mint a Fejlövés és a Kitörés. A zenész azonban igazán otthon saját közegében érzi magát, máig koncertezik és vallja: „Ha majd nem megy, ha majd a hang, amit kiénekelek, hamis és erőtlen lesz, akkor abbahagyom.”
