A magyar hegedűiskola megalapozója, Hubay Jenő tevékenysége nagyban hozzájárult a Zeneakadémia világhírnevének kialakulásához, és hogy az intézményt évtizedeken keresztül Európa egyik legfontosabb művészképzőjének tartották.
160 éve, 1858. szeptember 15-én született Pesten Hubay Jenő hegedűművész, zeneszerző, akadémikus. Apja, Huber Károly a Nemzeti Színház koncertmestere és dirigense volt, így a gyermek Jenő első hegedűleckéit tőle vehette. Ezután a Nemzeti Zenedében tanult, majd Berlinben Joachim József tanítványa lett. 1878-ban – Liszt Ferenc ajánlására – Franciaországba utazott, ahol Aggházy Károly zongoraművésszel adott nagysikerű koncerteket, a legendás hírű belga hegedűművész, Henri Vieuxtemps egyenesen saját örökösét, művészetének folytatóját látta meg az ifjú Hubayban.
Alig huszonnégy évesen csakugyan Vieuxtemps utódja lett Európa egyik legjelentősebb hegedűs pozíciójában, a brüsszeli konzervatórium hegedű tanszékének élén. A brüsszeli katedrát 1886-ban hagyta el a budapesti Zeneakadémia kedvéért, 1919-től az intézmény igazgatói tisztét is betöltötte, 1920-1934-ig a főigazgatója volt.
A Zeneakadémia alapító elnöke, Liszt Ferenc és a későbbi főigazgató, Hubay Jenő között szoros volt a kapcsolat.
Hubay Jenő apja, Huber Károly, a Zeneakadémia első hegedűtanára Liszt Ferenc baráti köréhez tartozott, hangszerelte egyes műveit és sajátjaiból is ajánlott neki. Liszt Ferenc több levelet is írt dott ifjú Hubay Jenőnek és kedvenc tanítványának, Aggházy Károly zongoraművésznek 1878-ban, amikor európai turnéra indultak.
Hubay tevékenysége nagyban hozzájárult a Zeneakadémia világhírnevének kialakulásához, és hogy az intézményt évtizedeken keresztül Európa egyik legfontosabb művészképzőjének tartották. Nem csak korának legnagyobb előadóművész-egyéniségei közé tartozott, de egyike volt a világ legkitűnőbb zenetanárainak is, tanítási módszere még ma is sokak számára etalon. Olyan tanítványai voltak, mint Geyer Stefi, Gertler Endre, Vecsey Ferenc és Zathureczky Ede.
Hubay Jenő 1882-től a brüsszeli konzervatórium vezető tanára volt, 1886-ban mégis úgy érezte, hogy haza kell térnie a Zeneakadémiára. Liszt Ferenc még élt, így a jóváhagyásával hívta meg Hubay Jenő a cselló szak vezetésére Popper Dávidot, akivel egyébként vonósnégyest is alakítottak. Kettejük munkássága alapozta meg a magyar vonós tradíciót, apostolai voltak a kamarazenei kultúra megteremtésének is.
1886-ban Popper Dáviddal, számos világszerte népszerűvé lett gordonkamű szerzőjével együtt megalapították a Hubay-Popper vonósnégyest, amellyel 1903-ig külföldön is gyakran vendégszerepeltek. 1920-tól háza zeneszobájában rendezte meg a nevezetes vasárnapi zenedélutánokat, amelyeket a rádió is közvetített. Nem akárkik léptek fel ezeken a rendezvényeken: Benjamino Gigli, Giacomo Lauri-Volpi, Eggerth Márta, Jeritza Mária, Jan Kiepura, Jeanne-Marie Darrée, Yehudi Menuhin, a művészeket Arturo Toscanini és Bruno Walter vezényelte. Ezeken a zenedélutánokon sorra bemutatkozhattak a fiatal magyar tehetségek is, minden megkülönböztetés nélkül. Hubay érdeme, hogy elérte: a Zeneakadémia volt az egyetlen felsőoktatási intézmény, ahol a törvény 1920-as hatályba lépése után nem vezették be a numerus clausust.
Hubay Jenő főigazgatói korszakára esett a Zeneakadémia megalapításának ötvenedik évfordulója 1925-ben; a kiállított iratok szerint az ő javaslatára indítványozták és fogadták el, hogy a zeneakadémiát nevezzék el Liszt Ferencről. Hubay Jenő érdeme az is, hogy létrejött az első Liszt-emlékszoba, amely a mostani múzeum „csírájának” tekinthető.
Hubay Jenőnek igen jelentős Liszt-gyűjteménye volt, a néma úti zongorától eredeti kéziratokig sokféle emlék került a kutatóközpontba. Hubay maga is sok feljegyzést írt Lisztről. 1936-ban a zeneszerző halálának 50. évfordulóján unokaöccse, Eduard Liszt egy emlékkönyvet szerkesztett, amelyben közölt az írásokból és amelyet Hubaynak ajánlott.
Zeneszerzőként a tizenkilencedik századi romantikus, magyaros hagyományt párosította a könnyed, franciás stílussal. A cremonai hegedűs című operájának bemutatója nagy sikert aratott Budapesten (1894), aztán New Yorkban (1897), virtuóz hegedűversenyei máig repertoárdarabok.
Budapesten halt meg, 1937. március 12-én, a ravatalnál híres tanítványa, Zathureczky Ede búcsúztatta. Emléktábláját 1997-ben, halálának hatvanadik évfordulóján avatták fel az I. kerületi Fő utcában, az egykori Hubay- palota falán.
