„Az élet elragadó,édesem, már aszerint: milyen szemüvegen keresztül nézi az ember.” Ifjabb Alexandre Dumas neve mára összeforrt A kaméliás hölgy fájdalmas szépségével, de a regény mögött egy különleges, sokszor megpróbáltatásokkal teli élet áll.
Apja, idősebb Alexandre Dumas árnyékában felnövő, társadalmi előítéletekkel küzdő, mégis fényesen tehetséges ifjabb Alexandre Dumas élete legalább olyan drámai volt, mint művei hősnőié. Íme néhány kevésbé ismert mozzanat a 19. századi francia irodalom egyik legizgalmasabb alakjáról.
Érdekességek ifjabb Alexandre Dumas életéből
A törvénytelen gyermek, akit végül magához vett a híres apa
Ifjabb Alexandre Dumas (1824–1895) Párizsban született egy női szabóra és a már siker felé induló idősebb Dumasra. Hétéves koráig szegénységben nevelkedett, majd apja – ekkorra már némileg megerősödve írói karrierjében – adoptálta. A kisfiú kiszakítása édesanyja mellől mélyen megviselte mindkettejüket: későbbi műveiben a szenvedő, olykor elhagyott nők alakjai rendre az édesanya alakját idézik.
Gyermekkorát bentlakásos iskolákban töltötte, ahol törvénytelen származása és afrikai felmenői miatt gyakran vált csúfolódás céltáblájává. A megaláztatások élménye egész írói munkásságát végigkísérte: műveinek központi témája lett a kirekesztés, a társadalmi igazságtalanság és a „törvénytelen” gyermek tragédiája.
A párizsi éjszaka és egy múzsa, aki világhírűvé tette
Idősebb Dumas nemcsak taníttatta fiát, hanem bevezette a párizsi művészvilágba is. Itt találkozott 1844-ben Marie Duplessis-vel, a legendás szépségű kurtizánnal, aki rövid, de felkavaró románcukat követően más férfiak társaságában folytatta életét, majd mindössze huszonhárom évesen tüdőbajban meghalt.
Dumas csak utazásai után, 1847-ben értesült Marie haláláról. A hír mélyen megrendítette: bezárkózott egy szállodai szobába, újraolvasta a tőle kapott leveleket, és megírta azt a regényt, amely egész életművét meghatározta – A kaméliás hölgyet (1848). A mű hatalmas siker lett, a belőle készült 1852-es színdarab pedig még a regényt is felülmúlta. Egy évvel később Verdi Traviatája ezt a történetet zenésítette meg, Greta Garbo pedig 1936-ban tette halhatatlanná a filmvásznon.
Egy élet – regényekben és botrányokban
Bár soha nem tudta túlszárnyalni A kaméliás hölgy sikerét, ifjabb Dumas termékeny szerző volt: tizenhárom regényt és számos színdarabot írt. Legjelentősebb későbbi műve talán a részben önéletrajzi ihletésű A Clémenceau-ügy (1867), amelyet szintén színpadra és filmre is adaptáltak.
Magánélete sem volt mentes a drámától. Több művében saját szerelmi kapcsolatait dolgozta fel, például a Lys Diana-t egy orosz diplomata feleségével folytatott viszony ihlette. 1864-ben feleségül vette Nadja Nariskinét, akitől négy évvel korábban már született egy lánya. Felesége halála után egy korábbi szeretőjét, Henriette Régnier-t vezette oltár elé.
Apjával és gyermekkorával való ellentmondásos viszonya olyan művekben jelent meg, mint A tékozló apa vagy A törvénytelen fiú, amelyeket Magyarországon is játszottak a Nemzeti Színházban.
Elismerések és örökség
1874-ben beválasztották a Francia Akadémiába, ami ritka megtiszteltetés egy olyan írónak, akinek munkásságát gyakran túlzott moralizálással vádolták. Élete végén, 1894-ben a Becsületrenddel is kitüntették. 1895. november 27-én halt meg Marly-le-Roi-ban.
Bár apja történelmi kalandregényeket írt, ifjabb Dumas a saját korának társadalmi kérdéseire reflektált. Témái – a házasság intézménye, a kurtizánok társadalmi szerepe, a törvénytelen gyerekek sorsa – mind-mind a 19. század erkölcsi dilemmáira világítanak rá. Hatása a magyar irodalomban is nyomot hagyott, elsősorban Csiky Gergely munkásságában.
