Pogány-keresztény, a hős-áldozat, az ősi-új, a függetlenség és az idegen hódítók ellentéte egyaránt magával ragadja az embert. Harminc éves jubileumát ünnepli az István, a király rockopera.
Kevés olyan egész estés nagy történelmi kort bemutató zenei mű van, mely rajongást vált ki a nézőkből. Az István, a király az elmúlt három évtizedben szinte népköltészeti alkotássá vált, a közönség jó része kívülről fújja a dalokat. Szörényi Levente – Bródy János szerzőpár István, a király című rockoperáját, amelynek szövegkönyve Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készült 30 éve, 1983. augusztus 18-án mutatták be a budapesti Városligetben, a Királydombon.
A nagyszabású művet – az első magyar rockoperát – 1983 augusztusában hat előadásban 120 ezer néző látta, mozifilm készült belőle, kiadták lemezen. A darab zenei stílusa, a populáris zene a népzene, valamint az egyházi gregorián zenével ötvöződött, ami az első ilyen vállalkozás volt a hazai zenés színjátszás történetében. A darabot Koltay Gábor rendezte, a koreográfus Novák Ferenc volt, a címszerepet Pelsőczy László (Varga Miklós énekhangjával), Koppányt Vikidál Gyula alakította. Óriási sikert volt, a darab végén elhangzó Himnusz után harminc percen át tapsolt a közönség, ez volt a Kádár-rendszer legnagyobb kulturális tömegdemonstrációja.
Konfliktus két világ és két karakter között
István és Koppány konfliktusába sok minden belefért: a pogány-keresztény, a hős-áldozat, az ősi-új, a függetlenség és az idegen hódítók ellentéte egyaránt. Mindenki a maga ízlése, ismerete és világnézete szerint értelmezhette a látottakat-hallottakat. A politika pedig részben támogatta, részben tűrte, kicsit talán meg is riadt tőle, de már semmiképpen sem merte tiltani. Szörényi és Bródy maguk is sok mindent hozzátettek – más nézőpontból elvettek – a történelmi eseményekhez. Ismert az anekdota, hogy a Marx téren egy taxiból kiszállva határozták el, hogy a Koppányt felnégyelése nem akárhogyan történik majd: a „balhét” Sarolt vitte el. De Réka alakja körül is sok a kérdőjel, nincs kézzel fogható bizonyíték rá, hogy élt-e valaha, arra meg végképp nincs, hogy szerelem szövődött volna István és közte. A szerzőpáros azonban izgalmasnak találta a fiatal lány jelenlétét, aki akár Koppány lánya is lehetett.
Az idén 975 éve elhunyt Istvánt és államalapító politikáját valóban mind a mai napig nagy becsben tartjuk. Könnyen megfigyelhetjük, hogy arra a kérdésre, hogy melyek a legkedveltebb korszakok a magyar történelemben, elsősorban Szent Istvánt és korát emlegetjük, őt egyedül talán Mátyás király előzi meg a képzelt listán. 2009-ben a Népszabadságnak adott interjúban Gerő András történész úgy vélekedett, hogy „István azért rögzült ilyen erősen a nemzeti emlékezetben, mert az egyház kanonizálta, az évszázadokon keresztül összefonódó állam és egyház szakrális alakká formálta. Olyasvalaki, akit egyetlen korban sem ért semmilyen kritika. Ilyenből elég kevés van.”
Ugyanakkor nem lehet elmenni a tény mellett: bár a címszereplő István, a rockoperának kétségkívül Koppány a legerősebb karaktere, amit mélyen érzelmi alapú zenei részletei csak megerősítenek. A bőrszerkós, szakállas, fonott varkocsos pogány vezért a magyar rockzene másik meghatározó személyisége, Vikidál Gyula többször is életre keltette, mindannyiszor maradandó élményt nyújtva. Így annak ellenére, hogy tudjuk, a történelmi hűséget követve a reformokat felvállaló István arat győzelmet, és lesz a király, mégis a szabadság eszményéért végsőkig harcoló Koppány arat diadalt, mert szinte végig neki szurkolunk.
A darab műfajilag is áttörést hozott: megtörte a hagyományos színházi világ ellenérzését a kemény rockzenével és a pop műfajjal kapcsolatban. Szereposztása is ezt fejezte ki; Pelsőczy, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett a rockénekesek: Varga Miklós, Vikidál, Nagy Feró, Deák Bill Gyula és Victor Máté kapták a főszerepeket.
Ezután pedig azonnal megkezdődött a harminc éve tartó sikersorozat: 1984 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékokon, 1986-ban, majd 2000-ben a Nemzeti Színház társulata a Hevesi Sándor téren adta elő, 1990-ben a Népstadionban került ismét színre, akkor már Varga Miklóssal István szerepében. 1992-ben a sevillai világkiállításon is bemutatták, majd 1995-ben a Margitszigeten.
A rockoperát 2003-ban Csíksomlyón is színre vitték. Mintegy 350 ezer néző érkezett Erdély valamennyi magyarlakta területéről és Magyarországról az előadásra. A táncjeleneteket a Honvéd Táncszínház, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes és a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncművészeiből verbuvált csapat mutatta be. A két főszerepben ismét Varga Miklóst és Vikidál Gyulát láthatta a közönség.
A 2008-ban a Papp László Budapest Sportarénában tartott díszelőadás szereplőit az előző évben megrendezett A Társulat című műsor válogatta ki, a tehetségkutatóból már ismert Feke Pál nyerte el István király szerepét.
2013. augusztus 17-18-án, majd 20-án, ősbemutatójának 30. évfordulója alkalmából a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatják be az István, a királyt Alföldi Róbert rendezésében, a főszerepben ismét Feke Pállal, Koppányt Stohl András alakítja. Augusztus 30-31-én pedig a Papp László Budapest Sportarénában látható minden idők legnépszerűbb magyar rockoperája. Az új produkció a szereplők közötti kapcsolatokra koncentrál, bemutatja, melyek voltak azok az emberi mozgatórugók, amelyek a történelmi helyzeteket létrehozták.
