„Ejnye, gyerekek, mi keresnivalónk ezen a rozsdás ollóval kiszabott világon?” 100 éve született Jack Kerouac amerikai író, az Úton című szerzője, a beatnemzedék egyik vezető egyénisége, a beatmozgalom legismertebb teoretikusa.
„Az emberek nap mint nap értelmetlen munkával törik magukat, lehet látni, amint hajnalban ott köhögnek a metróban. Lelküket olyasmikre tékozolják, mint „lakbér”, „tisztességes ruha”, „gáz és villany”, „biztosítás”, úgy viselkednek, mint a parasztok, akik épp most jöttek a mezőről, és reszketnek, hogy a boltokban csecsebecséket és mütyürkéket vásárolhatnak. Az életem egy farm lesz, ahol magam termelem meg az ennivalómat. Nem csinálok semmit, csak ülök egy fa alatt, amíg nőnek a növényeim, a saját boromat iszom, regényeket írok, hogy nemesítsem a lelkemet, játszom a srácaimmal, és fütyülök a nyomorultakra” – írta naplójába 1948 augusztusában. Mindez azonban – a regényírást kivéve – nem valósult meg a kanadai francia emigráns családból származó író életében.
„Valami, valaki, valamilyen szellem hajszol mindannyiunkat az élet sivatagán át, és elkap, még mielőtt a mennyországba érnénk. Persze, ahogy most látom, csak a halál az: a halál kap el bennünket, mielőtt a mennyekbe érünk. Életünk során mind azért vágyakozunk, azért sóhajtozunk és epekedünk és mindenféle édes mámorba azért vetjük bele magunkat, mert emlékszünk valami elveszített boldogságra, melyet bizonyára az anyaméhben éltünk át és újraélni – bár ezt félünk bevallani – csak a halálban lehet.” (Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs)
Jack Kerouac amerikai író (teljes neve: Jean-Louis Lebris de Kerouac) 1922. március 12-én született francia-kanadai szülők gyermekeként a massachusettsi Lowell munkásosztálybeli „Little Canada” negyedében, egy malomvárosban, mintegy 30 mérföldre északnyugatra Bostontól. Hét éves koráig csak franciául beszélt, és francia-kanadai öröksége, valamint a római katolikus hit, amelyben nevelkedett, erős hatással volt egész életére.
Jack Kerouac néven, az Úton (On the Road,1957) szerzőjeként vált híressé. Ez a regény az 1950-es évek beat-generációjaként ismert irodalmi mozgalom lényegi kijelentése.
Kerouac, aki angolul csak az általános iskolában tanult meg, sokat olvasott, és maga is kísérletezett rövidebb írásokkal. Kerouac rendkívül fantáziadús gyerek volt, aki a versenyistállók és a sportcsapatok privát világát hozta létre, majd saját újságokat írt, hogy beszámoljon teljesítményükről.
A középiskola elvégzése után, kiváló futballteljesítményének köszönhetően ösztöndíjat szerzett a New York-i Columbia Egyetemre. Itt kötött életre szóló barátságot a költő Allen Ginsberggel, akivel olyanok lettek, mint a testvérek, izgatottan vitatták meg irodalmi és filozófiai elképzeléseiket -, az író William S. Burroughs-zal – aki néhány évvel idősebb volt Kerouacnál, botrányokkal teli alternatív életformát élő figura volt – és Neal Cassadyvel, és az együtt töltött napok, a közös csavargások, nagy ivászatok a Kerouac-próza meghatározó elemei lettek.
„Figyuzd ezeket itt előttünk. Csupa aggodalom mind, számolják a mérföldeket, az jár a fejükben, vajon hol tudnak aludni ma éjjel, meg hogy mennyibe kerül majd a benzin, milyen lesz az idő, hogyan jutnak oda… miközben valahogy úgyis mindenképp odaérnének. De muszáj aggodalmaskodniuk, nem tud megnyugodni a lelkük, amíg bele nem kapaszkodhat valami jól bejáratott aggodalomba és ha egyszer azt megtalálták, hozzávaló pofát vágnak, ami ugyebár nem más, mint a boldogtalanság kifejezése, az aggodalomnak, sőt a méltóságnak valami hamis, egészen hamis arckifejezése és közben minden elsuhan mellettük és ezt ők is tudják, és emiatt IS aggodalmaskodnak, de annyira, hogy arra NINCSEN szó. Figyi, figyi!” (Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs)
Az egyetemnek egy sérülés miatt hátat kellett fordítania, így beállt a haditengerészethez, ahonnan skizoid személyisége miatt leszerelték, ettől kezdve kereskedelmi hajókon dolgozott tengerészként. Később beutazta az Egyesült Államokat és Mexikót, a vasutasságtól az erdőőrségig mindenféle munkát elvállalt. Közben írónak készült, azt remélte, hogy ez lesz a fő megélhetési forrása. 1950-ben megjelent első regénye, a The Town and the City, amelyre a kritikusok felfigyeltek ugyan, mégsem lett sikerkönyv.
A kiugrásra hét évet kellett várnia, ezalatt Neal Cassady társaságában beutazta az országot. Ebből az utazásból született meg az Úton című regény, amely Ginsberg Üvöltése mellett a beatmozgalom egyik bibliája lett. Az alapötletet Kerouac így foglalta össze: „Két srác autóstoppol Kaliforniában, kutatva valami után, amit nem igazán találnak meg, elvesztik magukat az úton, visszajönnek valami másban reménykedve.” A könyvet egy 36 méter hosszú, összeragasztott papírcsíkra írta, ezt fűzte be írógépébe, hogy ne kelljen gondolatait papírcserével megszakítani. A szövegben nem használt sem bekezdéseket, sem pedig vesszőket, így 1951 áprilisában, 20 nap alatt sikerült befejeznie művét, de a – jócskán megkurtított – kiadásra 1957-ig várnia kellett.
A regényt, amely szenvedélyes elismerést és éppoly heves elutasítást kiváltva világhírűvé tette, három hét alatt írta meg egy hatalmas, sokméteres papírtekercset fűzve az írógépbe.
Alapötletét így foglalta össze: „két srác autóstoppol Kaliforniában, kutatva valami után, amit nem igazán találnak meg, elvesztik magukat az úton, visszajönnek valami másban reménykedve”
Az Úton megjelenése után valósággal mítoszt teremtett, mivel leginkább arról szólt, ami az akkori huszonéveseknek hiányzott: a szabadság szükségéről és a megszerzett szabadságról, a fogyasztói társadalomból való kitörésről és a másság, a mindenféle deviancia létjogosultságáról.
Új életfilozófiát, sajátos életérzést mutatott be, új stílust hozott létre, látványosan szembefordulva a hagyományos irodalmi konvenciókkal. A jellemek és a cselekmény kidolgozása háttérbe szorult, lendületes prózájában élményeket, profetikus látomásokat rögzített, s az ezek nyomán keletkező gondolatokat alig rendelte alá a nyelv – főként az irodalmi nyelv – szigorú szabályainak.
„Az embereket nem a tények érdeklik, hanem az örömkitörések. Ezért nem képes a naturalizmus kifejezni az életet” – vélekedett Kerouac.
Bár a siker ráirányította a figyelmet, Kerouac nemigen tudott mit kezdeni ezzel. Egyre inkább befelé fordult, legszívesebben otthon ült és írt, és küzdött – nem sok sikerrel – alkohol- és drogproblémáival. Fontos, főként önéletrajzi ihletésű művei születtek ekkoriban: a Dharma hobók, a Senkiháziak, a Magányos utazó, a Művésztelep. Élete utolsó éveiben érdeklődése egyre inkább a misztika és a zen buddhizmus eszméi felé fordult, életrajzot is írt Sziddhártáról.
1962-ben megjelent Big Sur (Művésztelep) című írásában ellentmondásos élethelyzetet ábrázol: egy az eredetileg éppen a fogyasztói társadalom ellen lázadó író, regényei jövedelméből vett pompás villájában nyaralva döbben rá, hogy hajdanvolt eszméi csődbe jutottak.
„Rájöttem, hogy már számtalanszor meghaltam és újjászülettem, csak nem emlékszem rá, mert olyan kísértetiesen könnyű az átmenet az életből a halálba, és vissza az életbe, olyan szemfényvesztő semmiség, mint elaludni s aztán felébredni milliószor, tökéletesen jelentéktelen dolog, tudatában sem vagyunk. Rájöttem, csak a Való Szellem stabilitásának köszönhető a születésnek és halálnak ez az állandó fodrozódása: mint ahogy a szél borzolja a víz tiszta, derűs tükrét. Édes, ringató boldogság töltött el, mintha nagy adag heroint lőttem volna be a fő vivőerembe; vagy mintha egy nagy korty bort ittam volna meg késő délután, hogy megborzongtam tőle; bizsergett a lábam.” (Jack Kerouac: Úton)
Jack Kerouac a floridai St. Petersburgben halt meg májzsugorban 1969. október 21-én. Életművét – hivatalosan – hosszú ideig nem ismerték el, síremlékét közel húsz évvel a halála után, 1988-ban avatták fel szülőhelyén, Lowellben.
Az Úton eredeti, vágatlan verzióját 2007-ben kiadták Amerikában, magyar fordítását M. Nagy Miklós fordításában az Európa Könyvkiadó támogatta. Az „ős-Útonban” a szereplők az eredeti nevükön szerepelnek (Dean Moriarty például Neal Cassadyként), emellett pedig azok a részek is napvilágot láthattak, amelyeket a szerző a kiadói nyomásnak engedve kihúzott a szövegből. A fordító szerint az eredeti tekercset cenzúrázni kellett a kor közerkölcse, kiadói szokásai miatt, így például kikerültek a homoszexualitást nyíltan ábrázoló részek. A kultikus műből film is készült. A mozgóképet Walter Salles rendezi, a főbb szerepeket Sam Riley, Garrett Hedlund, Kristen Stewart, Kirsten Dunst, Tom Sturridge és Viggo Mortensen játssza majd.
Halála után bő 40 évvel, 2011-ben jelent meg Kerouac első regénye. A beatnemzedék jelképének számító szerző korai művét a Penguin Classics adta ki, a mű a The Sea is My Brother (A tenger a testvérem) címet viseli.
