„Mögöttem semmi, előttem minden, már csak így van az úton mindétiglen.” 1951 júniusában készült el, végül hat évvel később, 1957. szeptember 5-én jelent meg az Úton.
„Az életem egy farm lesz, ahol magam termelem meg az ennivalómat. Nem csinálok semmit, csak ülök egy fa alatt, amíg nőnek a növényeim, a saját boromat iszom, regényeket írok, hogy nemesítsem a lelkemet, játszom a srácaimmal, és fütyülök a nyomorultakra” – írta naplójába Jack Kerouac 1948 augusztusában. Az idill nem valósulhatott meg, ám az író rövid élete és fő műve, az Úton az amerikai mítosz részévé vált a 20. századik második felében.
Egy regény, mely valójában nem szól semmiről, de arról nagyon. Egy regény, mely egy nemzedék életérzését tükrözi. Egy regény, mely egyszerre lázít és nyugtat. Egy regény, mely a legolvasottabb és a legismertebb könyvek listáján éppúgy megtalálható, mint az „állítólag” olvasottékon. Még ma, több mint fél évszázaddal a megjelenése után is elbűvöli az olvasókat Jack Kerouac első regénye, az Úton, a beatgeneráció és az utána következő nemzedékek kultuszkönyve.
A mű, a szabadság és a mindennapiságból való kiszakadás jelképe, amely nélkül nem lett volna hippi-mozgalom, és nem születtek volna meg olyan „road-movie”-k, mint a Szelíd motorosok (Easy Rider), vagy a Madárijesztő, a mai napig évente 100 ezer példányban kel el.
Kerouac „spontán prózája”, amely Charlie Parker és Dizzy Gillespie zenéjének ritmusára született, egyszer s mindenkorra halhatatlanná tette az amerikai 66-os utat, moteljeivel és csodabogaraival. A szerző alteregójának, Sal Paradise-nak és barátjának, Dean Moriarty-nak útja New York-ból indul, Kalifornián és Mexikón keresztül vezet, végül visszatér New Yorkba, ahol Kerouac, saját állítása szerint, 1951 júniusában három hét alatt írta meg a regényt egy 36 méter hosszú papírtekercsre. Az írónak ugyanis a gépelés közben így nem kellett a papírcserékkel időt vesztegetnie.
A regény végül hat évvel később, 1957. szeptember 5-én jelent meg. Kivágtak belőle néhány erotikus részletet, egyes neves szereplők, Allen Ginsberg, Neal Cassady és William S. Burroughs csak álnéven szerepelhettek benne. Azóta már megjelenhetett az eredeti kézirat is, kiegészítve a szerző egy új esszéjével is. A híres eredeti „tekercset”, 2001-ben egy magángyűjtő vette meg 2,4 millió dollárért.
A „tekercsen” több volt a nyílt szexualitás, egyes szereplők vállalt homoszexualitása, illetve a nagy fiatal lányok iránti vonzódása. Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy stílusa még erősebben kísérletező, mint a közismert verzió, és ezáltal az olvasónak olyan érzése lehet, hogy részt vesz a Kerouac agyában végbemenő irodalmi kalandban.
John Sampas, az író végrendeletének végrehajtója szerint az eredeti kézirat kiadásával azért vártak ennyit, hogy elkerüljék a valóságos személyek által indítható személyiségi jogi pereket.
Megfilmesített Úton
Kerouac annak idején Marlon Brandót látta volna a legszívesebben a főhős Dean Moriarty szerepében. A megfilmesítés jogait 1978-ben Francis Ford Coppola saját magának vásárolta meg, majd felajánlotta egyebek mellett Jean-Luc Godard-nak és Gus Van Santnak is, sőt Coppola fia, Roman is gondolkodott egy időben a regény megfilmesítésén. A Che Guevara fiatalkori dél-amerikai utazásait feldolgozó A motoros naplójával azonban Walter Salles lett a “road-movie és a bonyolult felépítésű filmek mestere” Coppola szemében, így végül neki engedte át a jogokat.
Sajnos a várttal ellentétben a filmnek nem sikerült azt a formai újítást megvalósítania, amelyet az irodalmi mű jelentett a saját korában. A konformista amerikai társadalomból kiábrándult beatnemzedék bibliájának tekintett mű filmes változatának főbb szerepeiben Sam Riley, Garrett Hedlund, Kristen Stewart és Kirsten Dunst látható.
John Leland Miért fontos Kerouac? Az Úton tanulságai című esszéje, amely a férfibarátság és a családi értékek regényének láttatja a könyvet. Mások szerint viszont a Úton az 1950-es évek prosperáló társadalmával való szakítást, valamint az utazások és a kábítószerek általi felszabadulás illúzióját testesíti meg. A szerző Sal szájába adja saját véleményét: „Engem csak az őrültek érdekelnek, az élet őrültjei, a szó őrültjei, az üdvösség őrültjei, akikben ugyanakkor benne van a minden iránti vágy, olyan emberek, akik nem ásítanak, nem mondanak közhelyeket, és csak égnek, égnek, amíg csak fel nem robbannak, mint mesés csillagbeli tűzijátékok”.
A quebeci családból származású, massachusetts-i születésű Jack Kerouac 1969-ben halt meg. 47 éves volt.
