„Az én felelősségem az, hogy kövessük a Szentírást, ami arra utasít minket, hogy vegyük birtokunkba ezt a földet, míg Jézus vissza nem tér.” 280 éve született James Watt mérnök, az első üzemképes gőzgép feltalálója, és ő felfedezte, hogy a víz nem elem, hanem vegyület.
„Watt találmányainak köszönhetően vehette kezdetét a 18. század végén kibontakozó első ipari forradalom, mely nem csak a termelésben és – Stephensonnak köszönhetően – a közlekedésben nyitott új korszakot, de a társadalmi viszonyokat, a kultúrát és a politikai gondolkodást is gyökeresen átformálta.” (Rubicon)
James Watt 1736. január 19-én a skóciai Greenock-on-Clyde-ban jött napvilágra, egy hajóács negyedik, beteges gyermekeként, migrénje miatt sokáig még szülei is gyengeelméjűnek tartották. Inasként Londonban tanulta ki a gépek készítését, reparálását, majd Glasgow-ban nyitott műhelyt, a hatóságok azonban bevonták az engedélyét, mert nem inaskodott elég hosszú ideig.
Ezután a helyi egyetemre szegődött műszerésznek, munkája során sokat bajlódott a Newcomen-féle „himbás” gőzgéppel, ezért elhatározta, hogy javít annak kétségbeejtően alacsony, egyszázalékos hatásfokán. Állását otthagyta, szűkös alkalmi jövedelmét földméréssel, hangszerek javításával és – egyes feltételezések szerint – márkás fuvolák hamisításával egészítette ki.
Végül rájött az addigi gőzgépek alapvető hibáira és a megoldásra is. Elválasztotta a gőzlecsapódást végző kondenzátort a hengertől, amelyben a dugattyú mozog, így a hengert nem kellett újra meg újra lehűteni. Az addig nyitott hengert lezárta, és egy atmoszférás gőzzel töltötte ki, az így biztonságossá vált gépben a munkát nem a külső légkör, hanem a gőz végezte. Az utókor 1769-től, a tökéletesített gőzgép szabadalmaztatásától számítja az ipari forradalom kezdetét.
Idővel megszerkesztette a kettős hatású, folyamatos üzemű gőzgépet, amelyben a gőz ereje a dugattyú mindkét oldalán felváltva hatott (korábban a dugattyú csak az egyik oldalra nyomódott ki, és lassan mozdult vissza). A gépet bolygókerekes hajtóművel és lendítőkerékkel látta el, amely átlendítette a holtponton, így forgómozgásra is képessé tette. A dugattyú paralelogrammás vezetése a gőzgép fordulatszámát két érték között tartotta, Watt így az automatizálás előfutára lett. Sőt – mivel 1784-ben már gőzvezetékkel fűtötte irodáját – ő tekinthető a gőzfűtés feltalálójának is.
Munkájában előbb a feltaláló-vállalkozó John Roebuck, majd 1775-től Matthew Boulton birminghami nagyiparos támogatta. A Boulton and Watt Anglia legfontosabb gőzgépgyártó vállalata lett, amelynek gépeit a bányászatban, a kohászatban, a textiliparban, vízműveknél és még számos helyen használták.
Watt 1784-ben gőzmeghajtású járművet épített és szabadalmaztatott három különböző sebességfokozatú erőátvitellel. Ő fedezte fel, hogy a víz nem elem, hanem vegyület. 1800-ban, szabadalmának lejártakor tiszteletre méltó, gazdag emberként vonult vissza, a glasgow-i egyetem díszdoktora, a Királyi Akadémia tagja lett, de a báróságot visszautasította.
Az 1819. augusztus 25-én elhunyt feltalálót 2002-ben beválasztották a 100 leghíresebb brit személyiség közé. Budapesti szobra – a gőzmozdonyt feltaláló George Stephenson társaságában – a Keleti pályaudvar homlokzatáról tekint alá. Nevét őrzi a teljesítmény metrikus mértékegysége, a watt. 1783-ban ugyanis a gőzgépe és egy erős bányaló teljesítményét összehasonlítva meghatározta a lóerő fogalmát (az igásló 150 fontot volt képes egy másodperc alatt négy láb magasra emelni). A watt az a teljesítmény, amelyet 1 Joule munka 1 másodperc alatt hoz létre. Egy lóerő mintegy 735,5 watt.
