„S most Pannónia is ontja a szép dalokat.” 550 éve, 1472. március 27-én hunyt el Janus Pannonius, az első kiemelkedő magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője. 38 évet élt, de életművében több száz epigrammát, két kötetnyi elégiát, nagyszabású panegyricusokat, episztolákat, vers- és prózai fordításokat találunk.
JANUS PANNONIUS: A HALDOKLÓ JANUS PANNONIUS
Együtt lett prédád élet s hírnév, te sötét nap.
Kincset mért gyűjtünk, ó, mi szegények? Ezért?
Egyes források szerint Csezmiczei Jánosnak hívták és tehetősebb horvát kisnemesi családban született a szlavóniai Csezmicén 1434. augusztus 29-én. Apját korán elvesztette, 13 éves koráig anyja, Vitéz Borbála nevelte. A feltűnően eszes fiút 1474-ben nagybátyja, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere Ferrarába, Guarino da Verona iskolájába küldte tanulni.
Az itt töltött nyolc esztendő alatt alapos humanista műveltséget szerzett, és költővé érett, nevét is ekkor változtatta Janus Pannoniusra. E korszakának fő műfaja a szatirikus, csipkelődő epigramma volt, szerelmi költészete is ebben a műfajban szólal meg először. Sokszor meglepően szabad szájú erotikus versei arról tanúskodnak, hogy az ifjú költő meglehetősen mozgalmas és változatos szerelmi életet élhetett.
JANUS PANNONIUS: BÉKÉÉRT
(PRO PACE)
Ó te, az ég meg a csillagok egy-ura, Isten-Atyánk, nézz,
Nézz le, örök hatalom, nyomorult földünkre, szegényre:
Bősz Mars dúl mindenfele, hosszú háborúságok
Pusztítják – megláthatod – itt régóta a népet.
Adj nékünk, jóságos Atyánk, békét valahára,
Múljanak el tőlünk a bajok s a halál riadalma!
(fordította: Csorba Győző)
Mestere, Guarino felismerve tanítványa tehetségét széles körben propagálta műveit, így ismert és kedvelt lett az észak-itáliai humanista körökben. 1454-től a padovai egyetemen kánon- és római jogot hallgatott. Költészete is új irányt vett: felfedezte a panegyricus (dicsőítő költemény) műfaját, amelynek legmaradandóbb darabja a Guarinóról írt dicsőítő ének.
Janus Pannonius 1458-ban nagybátyja hívására hazatért, előbb királyi személynökként kamatoztatta jogi tudását, majd a királyné kancellárja lett. 1459-ben Mátyás a pécsi püspökség élére állította, ezzel az ország egyik legbefolyásosabb emberévé tette. Janus beilleszkedése nem volt zökkenőmentes: alig akadt szellemileg egyenrangú társa és költészetének sem volt igazán értő közönsége.
1465-ben Mátyás követeként Velencében és Rómában tárgyalt a török elleni segély ügyében. Ugyanakkor pápai engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyetemének megalapításához, kódexeket vásárolt a király és maga számára, és új ismeretségeket kötött, többek közt Marsilio Ficinóval, a neoplatonizmus vezető képviselőjével.
JANUS PANNONIUS: AZ EMBERI ÉLET VESZTESÉGÉRŐL
(DE IACTURA VITAE HUMANAE)
Éj múltán születünk, semmink sincs már az előző
Órákból, amikor virrad a nap kegyesen.
Elvész nyomtalanul számunkra a tegnapi élet,
Most születő fény csak kezd maradék napokat.
Aggastyán ha leszel, sem mondhatod: oly sok az évem,
Elmúlt évekből mára biz egy se tiéd.
(fordította: Csonka Ferenc)
Az olasz út ösztönzőleg hatott költészetére, ugyanakkor a Mátyással való kapcsolatában már a válság jelei mutatkoztak. Nem lett még teljesen kegyvesztett, ám régi befolyását nem tudta visszaszerezni, és helyzetét nehezítette súlyosbodó tüdőbaja. Egyre több időt töltött Pécsett, ahol görög nyelvről fordított és a költészet mellett filozófiával is foglalkozott.
1471-ben – szembefordulva Mátyással – nagybátyja, Vitéz János mellett tevékeny szerepet vállalt a király elleni összeesküvésben. Mátyás az összeesküvőket elfogatta, kivéve Janust, aki Itáliába akart menekülni. Útközben azonban meghűlt, tüdőgyulladást kapott, és a Zágráb melletti Medvedgradnál 1472. március 27-én meghalt. A kiengesztelődött király később Pécsett eltemettette, és műveit összegyűjtette a Corvina könyvtár számára.
Janus Pannonius életművében több száz epigrammát, két kötetnyi elégiát, nagyszabású panegyricusokat, episztolákat, vers- és prózai fordításokat találunk. Gerézdi Rabán irodalomtörténész szerint ő „az első nagy magyar lírikus, bár egy magyar nyelvű verssor sem maradt utána, csak latinul énekelt”.
JANUS PANNONIUS: MARS ISTENHEZ BÉKESSÉGÉRT
Ötöd szférán hatalmas, súlyos léptü Úr,
Kinek sisaktaréja véres fényt ragyog,
Saturnus sarja, nagy Junónak gyermeke,
Te égi őr, te nagy titán-rettegtető,
Te prédaéhes, úr hadak s a béke sorsán,
Te férfit ékesítő, héroszt szentelő,
Te súlyos léptü, talpig vasba öltözött,
Határt kipusztitó, várost leromboló,
Ki által árva lesz a föld és telt a Tartarus,
Te szörnyü vérivó, halottra éhező,
Te férfiromlás, asszonyoktól átkozott,
Szegénynek kincset adsz, kifosztasz gazdagot,
Te békegyűlölő, vad éhhalál-szülő,
Szerzője rettenetnek, pánikinditó
Atyánk, kiméld megfáradt pannon népemet!
2008 októberében Pécsett ünnepélyes keretek között újratemették, a székesegyház altemplomában helyezték végső nyugalomra Janus Pannoniust Dulánszky Nándor püspök mellett. A költő csontjait 1991-ben a pécsi székesegyház renoválásakor fedezték fel. 2009-ben Pécsett is bemutatták „igazi arcát”, azaz fejszobrát, amelyet koponyájának másolata alapján készítettek el szakemberek a legmodernebb arcrekonstrukciós eljárásokkal. 2012-ben a Magyar PEN Club a nevét viselő nemzetközi irodalmi díjat hozott létre.
A leírások szerint a humanista költő ült modellt a XV. században Andrea Mantegna olasz festőművész Férfi portré című képéhez és feltehetően Janus Pannoniusról mintázott meg egy padovai freskót is. Janus Pannonius valószínűleg 1458 nyarán ismerkedett meg Andrea Mantegnával (1426-1506), a kiváló portréfestővel, aki a költő Andrea Mantegna padovai festő dicsérete című versének tanúsága szerint megfestette őt barátjával, Galeotto Marzióval, kettős arcképet készítve róluk. A kép mára elveszett. Emellett a pécsi Dómmúzeumban őriznek egy fiatal apostolt ábrázoló szobrot, amelyet valószínűleg ugyancsak Janus Pannoniusról mintáztak.
