Joao Gilberto brazil gitáros, énekes és dalszövegíró, akit a bossa nova zenei stílus egyik alapítójaként tartanak számon, elválaszthatatlanul összefonódott Antonio Carlos Jobim, Stan Getz, Gilberto Gil és első felesége, Astrud Gilberto művészetével.
Joao Gilberto 1931. június 10-én született João Gilberto do Prado Pereira de Oliveira néven, Brazília Bahia északkeleti részén, Juázeiróban egy tehetős családban. Apja gazdag kereskedő volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy mindegyik gyermeke oktatásban részesüljön. Gilberto azonban ellenszegült apja kívánságainak: nem kívánt tudományos pályára lépni. Sokkal inkább a zenélés érdekelte, mint a tanulás, 14 éves korában a keresztapja bevezette a zene világába, ekkor kezdett gitározni és énekelni. 15 éves volt, amikor a Gilberto fiúk saját együttest alakítottak, és a város központjában, a főtéren játszottak. Gilbertót elsősorban az amerikai jazz művészei befolyásolták, mint pl. Duke Ellington, Tommy Dorsey, Jeanette MacDonald, Orlando Silva, valamint Dorival Caymmi és számos népszerű együttes brazil hangjai, amelyeket egy helyi boltban hallgatott szívesen.
18 éves korában Bahia fővárosába, Salvadorba költözött, ahol rádiós előadóművészként élt. Az akkoriban egyre nagyobb ismertségre szert tevő Garotos da Lua nevű férfiakból álló vokális csapat egyik tagja felfigyelt rá és meghívta a zenekarba. Gilberto Rióba költözött, hogy felváltsa az addigi énekest, Jonas Silvát, akinek visszafogott stílusával elégedetlen volt a művészeti vezető. Ironikus, hogy Gilberto később hallatlan népszerűségre tett szert a suttogó, daloló éneklési módszerével, amely nagyban emlékeztet Silva előadói stílusára. Joao Gilberto végül csak egy évig tartott a Garotos da Luá-val, mert a fellépések csökkenése miatt szétvált a csoport.
Gilberto a következő néhány évben munkanélküli volt, és állandó otthona sem volt. Ekoriban a barátaira támaszkodott, akik jótékonyan befogadták – olvasható az Encyclopedia.com oldalon. A fiatal zenész depressziója egyre jobban elhatalmasodott, a megjelenése is elhanyagolt lett, a marihuána rabja lett. Gondjait csak nehezítette, hogy akkori barátnője, Sylvia Telles (aki később híres bossa nova énekessé vált) elhagyta.
1955-ben egy barátja segítségével rendszeresen fellépési lehetőséget kapott a Clube da Chave-ben (Key Club), anyagilag, fizikailag és érzelmileg is kezdett kimászni a gödörből. Gilberto Diamantinába költözött a nővéréhez, Dadainha és a férje azonban nagyon aggódott a mentális állapota miatt, és mindent megtettek azért, hogy egy szenvedélybetegségekre szakosodott intézménybe kerüljön. A rövid ideig tartó kúra hatására Gilberto végleg lemondott a kábítószer-használatról.
1956-ban visszatért Rió-ba, ahol megismerkedett a zenész és a zeneszerző, Antonio Carlos „Tom” Jobimmal. 1959-ben megjelent meg Chaga de Saudade című albuma, amely megalapozta a brazil népzene és jazz elemeit ötvöző új zenei stílus, a bossa nova alapjait. Ezért is nevezik a bossa nova atyjának a másik zseniális brazil zenész mellett.
A Jobimmal közös munka ráterelte a saját útjára, a következő három évben három albumot adott ki bossa nova stílusban: Chega de Saudade; O Amor, o Sorriso ea Flor és 1961-ben a João Gilbertó-t. Koncertjeinek száma is megnőtt. Ugyanazokat a szigorú szabályokat alkalmazta élő előadásain, mint a stúdiófelvételein, és nem volt hajlandó olyan klubokban játszani, ahol a közönség étkezett és beszélgetett, miközben ő a színpadon volt.
Gilberto, Jobim és több más bossa nova művész zenéjét egy latin-amerikai turnéja során Charlie Byrd amerikai jazz-gitáros fedezte fel a világ számára. Byrd az amerikai jazz szaxofonoshoz, Stan Getz-hez vezette a nagyszerű zenészeket, és a két zenei stílus ötvözésével létrejött a boss nova egyik legnépszerűbb albuma, a Jazz Samba.
1959-ben feleségül vette Astrud Gilbertót, azonban a házasság nem tartott sokáig, mert fellépések reményében néhány zenésztársával Gilberto 1962-ben az Egyesült Államokba költözött. 1964-ben Getz és Gilberto előadta a Jobim egyik legnagyobb sikerét, The Girl from Ipanema című számát, amit Gilberto volt felesége, Astrud Gilberto énekelt, aki nemzetközi hírnévre tett szert a számmal. A Grammy-díjat is elnyert szám elfogadása minden várakozást felülmúlt, és a zenész szembesült a siker minden erényével és hátrányával. 1965-ben feleségül vette az énekesnő Miúchát, akitől 1966-ban megszületett lánya, Bebel Gilberto, aki szintén sikeres énekesnő lett.
Ezt követően Joao Gilberto a világ számos országában otthon érezhette magát, Mexikóban élt huzamosabb ideig, majd 1980-ban visszatért Brazíliába, ahol olyan vendégelőadókkal adott koncerteket, mint Gilberto Gil és Caetano Veloso, akik az 1960-as évek végén megalapították a Tropicalia mozgalmat.
Ugyanazokat a szigorú szabványokat mutatta be élő előadásaihoz, mint a stúdiófelvételeihez, és nem volt hajlandó játszani olyan klubokban, ahol a közönség beszélt, miközben a színpadon volt. „Amikor énekelek, egy világos, nyitott térre gondolok, és hangot fogok játszani benne” – mondta 1968-ban egy a New York Times-nak adott interjúban. – Nagyon halknak kell lennem, hogy a hangokat hozzak létre, amelyeket megálmodok. Ha más, zavaró hangokat hallok, nem jön lére ez a rezgés.”
Gilberto életében több tucat lemezt jelentetett meg. Az 1964-ben Stan Getz szaxofonossal együtt kiadott albuma több millió példányban kelt el, és több Grammy-díjat kapott, népszerűvé téve a bossa novát szerte a világon. „Zenéjébe beépítette a különböző általa rajongott zenészek legjobb tulajdonságait” – jegyezte meg Daniella Thompson egy Brazzil 1998-as számában. – Orlando Silva és Frank Sinatra természetes hangzása; Dick Farney technikája és bársonyos hangja; és Jonas Silva hűvös, intim előadása; valamint a vokális csoportok kölcsönhatása.”
João Gilberto brazil gitáros, énekes és dalszövegíró, akit a bossa nova zenei stílus egyik atyja 88 éves korában hunyt el, 2019. július 5-én, a Rio de Janeiró-i otthonában érte a halál.. A halál okát nem ismertették, de hírügynökségek szerint a művész az utóbbi években sokat betegeskedett.
