„A hibáimból tanultam. Ez egy nagyon fájdalmas útja a fejlődésnek, de miként a mondás is tartja, fájdalom nélkül nincs fejlődés. Az én életemre ez maradéktalanul igaz volt.” Johnny Cash életét végigkísérték a börtönök – koncertet adott a fogvatartottaknak.
45 éve, 1968. január 13-án adott Johnny Cash, az amerikai countryzene egyik legnagyobb alakja koncertet a kaliforniai Folsom börtön elítéltjeinek.
Szegénység, próbálkozások, azután a zene. Végtelen turnék, alkohol, drogok, fellépések, hajsza… A felsorolás végéről már csak a „halál” hiányzik. Vagy: a „szerelem”. Johnny Cash esetében az utóbbi jött el: felesége, June Carter segítségével kimászott a legmélyebb gödörből, sőt, elhíresült börtönkoncertjeivel reményt adott másoknak is: „Ez nektek is sikerülhet!”
Cash a zeneipar legnagyobb legendáival (Elvis, Bob Dylan, Neil Young és Kris Kristofferson, Roy Orbison) dolgozott együtt és kötött barátságot, de sikere és a politika iránti érdeklődése révén több amerikai elnökkel is találkozott, egyikük pedig felesége révén még rokona is volt.
Igazi sztárnak számított Johnny Cash a hatvanas évek végére, már évente háromszáznál is több koncertet adott. A siker ünneplésére – és hogy a tempót bírja -, előbb a szeszhez fordult, majd rászokott az amfetaminokra és különféle drogokra. Az „eredmény” nem maradt el: előbb a slágerek, aztán a rajongók is elmaradtak, otthagyta felesége, végül karrierje mélypontjára került. Habár igyekezett fenntartani a róla kialakult „törvényen kívüli” (outlaw) imázst, ő maga soha nem ült hosszabb ideig börtönben, igaz, kisebb kihágások miatt egy-egy éjszakára rács mögé dugták.
Johnny Cash 1953-ban, németországi katonai szolgálata alatt látott egy filmet a híres kaliforniai börtönről. Az élmény hatására Folsom Prison Blues címmel írt egy dalt, amely felkerült 1955-ben megjelent második kislemezére. Szerzeménye akkor nem keltett nagyobb visszhangot, de a börtön lakói között népszerűvé vált, s egyre több elítélt kérte, hogy adja elő nekik a dalt. Erre végül 1968-ban került sor, amikor Cash karrierje éppen romokban hevert: hiába halmozott sikert sikerre az ötvenes-hatvanas években, az alkohol és a drog rabja lett, és sokan már le is írták.
„Sikerült életben maradnom. Nashville-be költöztem, felhagytam a szenvedélyemmel, és feleségül vettem June-t. Felgyorsult a karrierem. A Johnny Cash at Folsom Prison album hatalmas siker volt, és 1969-ben az ABC TV-nél elkezdtük a The Johnny Cash Show-t, aminek én voltam a házigazdája. Az 1970-es Flesh and Blood-ot követően egészen az 1976-os One Piece at a Time-ig nem volt listavezető kislemezem. 1976-ban a The Johnny Cash Show már rég történelemmé változott.” (Johnny Cash – Patrick Carr: Johnny Cash – Önéletrajz)
A gödörből azonban második felesége, June Carter révén kikecmergett, leszokott a kábítószerekről, és hívő keresztény lett. Az énekes 1967 végén szokatlan ötlettel kereste meg a Columbia kiadót: szeretne a rabok lelki épülésére egy börtönkoncertet adni, amelyet lemezen is megjelentetne. A kiadó kockáztatott, és igent mondott, miként a Folsom börtön vezetése is, így 1968. január 13-án a rácsok mögött Cash és zenésztársai egymás után két koncertet adtak.
A színpadra először Carl Perkins lépett a Blue Suede Shoes című rock and rollal, majd a Stratler Brothers country-együttes adott elő két számot. Ezután következett Cash, aki elsőként természetesen a Folsom Prison Bluest énekelte el. Műsora mindkét alkalommal húsz dalból állt, ezek közül néhány feleségével előadott duett volt, utolsónak egy börtönlakó által írt dalt adott elő. Az étkezőben volt a „koncertterem”. Voltak kísérő együttesek, és azok játszottak a koncert legelején. De amikor Cash belépett, az emberek megvadultak, csak róla beszéltek, füttyögtek, kiabáltak, tapsoltak.
A beharangozó kislemez, a Folsom Prison Blues a country-listán első lett – igaz, cenzúrázott változatban: mivel épp ekkor lőtték le Robert Kennedy elnökjelöltet, a kiadó Cash tiltakozása ellenére kivágta a „lelőttem egy embert Renóban, csak hogy lássam meghalni” sorokat. Az album szintén hatalmas sikernek bizonyult, fél év múlva már aranylemez volt (ma már hárommillió eladott példánynál tart), s életre galvánozta Cash karrierjét.
A mindig feketébe öltözött énekest meghívták a Fehér Házba, televíziós műsort kapott, a country legendája lett. Érdekesség, hogy 2008-ban, már Cash halála után CD-n és DVD-n is kiadták mindkét koncert eredeti, vágatlan változatát.
