Akit nem érdekelnek az eltűnt civilizációk titkai azoknak nem, aki viszont fejből sorolja azakárIndiana Jones által is megérintett régészeti leletek nevét és helyszínét, az nagyon jó barátságba keveredhet Justin Pollard Évezredek kincsei című albumával. – Részlet
Justin Pollardnak sikerül bebizonyítania, hogy nem szükséges lasszót vetni, agyba-főbe verni mindenkit azért, hogy rég elfeledett vagy soha nem talált leleteket megtaláljon egy tudós. Indiana Jones lehet sármos és kalandvágyó, az igazi régészek hetekig, vagy akár évekig képesek a földet túrni néhány ősi cserépmaradvány, csontszilánk vagy megkövesedett növénydarab reményében.
Az emberiség történetére vonatkozó legérdekesebb ismereteink nagy részét nem írott forrásokból, ha nem régészeti feltárásokból merítettük. Justin Pollard 50 kulcsfontosságú felfedezés segítségével meséli el a régészet történetét, bemutatva az adott felfedezéshez köthető legfontosabb mozzanatokat, személyeket. Az Évezredek kincsei – 50 híres régészeti felfedezés nem csak rövid régészettörténet – felsejlik belőle a szakterületet átható kíváncsiság és izgatott várakozás, átélhető a felfedezés varázsa.
Justin Pollard: Évezredek kincsei – 50 híres régészeti felfedezés
(Részlet a kötetből)
„A VILÁG LEGSZEBB ASSZONYA”
Nap világra kerül az „Elchei Nő”, 1897
Délelőtt negyed 12-kor, 1897. augusztus 4-én Manuel Campello Esclápez csákánya valami kemény tárgyba ütközött. Reggel óta fáradságos munkát végzett a kelet-spanyolországi Valencia tartomány Elche (Elx) nevű városa közelében, L’Alcúdiában, s a delelőhöz közeledve nem örült, hogy egy újabb szikla állja útját. Azért tovább ásott, s kiderült, hogy két kőből faragott fél körbe ütközött. A homokot kikaparva közülük egy arc tárult a szeme elé.
A hely, ahol Esclápez és munkástársai aznap ástak, régészeti szempontból érdekes terület volt. Hajdan itt állt a rómaiak Illici Augusta Colonia Julia nevű települése, s időről időre apró római kori tárgyakat fordított ki az eke, amiket pár pesetáért megvettek a helyi régiségkereskedők. Ez azonban most más, különleges valami volt, s Esclápez nagyon szerette volna látni, mit is talált. Az arcot – nyilvánvalóan kőfaragványt – félkör alakú kőláda vagy urna védte, amely tengerparti homokkal volt tele, így a tárgy szépen megőrződött, és könnyű volt letisztítani. Mikor végre kiemelte a földből a körülbelül fél méter magas mellszobrot, kiderült, hogy nem egy római szobor, mint azt Esclápez remélte. Annál sokkal értékesebb! Ez az arc egy régebbi múltból – a Kr. e. 5–4. századból – nézett vissza rá, amikor az itt élt ibériai törzsek a vidéket Heliké néven emlegették.
Ennek az elképesztően jó állapotban megmaradt szobornak a felfedezése azonnal nagy izgalmat keltett. Mindössze két héttel a megtalálása után tekintélyes summáért, 4000 francia frankért adták el egy francia gyűjtőnek, Pierre Paris-nak, s 12 nappal azután már egy gőzhajó fedélzetén utazott a párizsi Louvre-ba. Spanyolországban 44 évig senki nem látta az Elchei nőt, ahogyan a szobor ismertté vált.
A II. világháború idején tért végül haza az alkotás. Amikor Párizst megszállták a né metek, a szobrot elvitték a Louvre-ból, s az ország déli, a Vichy-kor mány által igazgatott részében elrejtették. A Vichy-kormány 1941-ben úgy dön tött, hogy francia műkincsekért – egy fali kárpitért, egy Velázquez- és egy El Greco-festményért – cseré be vissza szolgáltatja Spanyolországnak az Elchei Nőt. A szobor azonban nem ke rült vissza Elchébe – 1971-ig a madridi Prado gyűjteményében őrizték, azután át került a Régészeti Múzeumba, szintén a fővárosban.
Papnő vagy előkelő hölgy?
Mindezen idő alatt a tudósok azt találgatták, kit ábrázolhat a szobor. Mivel az Elchei nőt nem régészeti lelőhelyen, hanem mezőgazdasági munkák közben egy tanyán találták, a megoldáshoz nem álltak rendelkezésre információk.
Az arc enyhe aszimmetriája, s a tény, hogy hajdan a szobor festett volt – ma már csak az ajkakon és a ruhaegyes részletein látszik némi vörös festék –, azt sugallja, hogy valóságos modell után készült, talán egy papnőt vagy az uralkodócsalád egyik tagját ábrázolja. A szobor hátoldalán kör alakú mélyedés látható, amiről úgy gondolják, hogy oda lehetett a felajánlásokat elhelyezni, vagy esetleg a nő hamvait tartalmazhatta.
A legérdekesebb azonban a fejdísze, mert ez talán elárul valamit a kilétéről. Az arc két oldalán egy-egy félkör alakú, üreges dob látható, amely feltehetően befont és felcsavart hajkoronáját tartotta. A római geográfus, Sztrabón (Kr. e. 64 k.–Kr. u. 23) híres munkájában futólag említ egy jelenséget, amellyel Artemidórosz, a görög utazó nyilvánvalóan találkozott, amikor Kr. e. 100 táján Ibériában járt:
„Barbár jelenségnek tekinthetjük némely asszonyok divatját is, amelyet Artemodóros említ. Ő ugyanis el mondja, hogy ezek néhol vas nyakkötőket hordanak a fejük fölött vissza hajló és homlokuk előtt jól kinyúló horgokkal, e horgokra aztán, ha nekik úgy tetszik, lebocsátják fátylukat, úgy hogy az kifeszítve árnyékot vet az arcukra, s ezt ők dísznek tartják; másutt féldob alakú főkötőt viselnek, amely körülveszi nyakszirtjüket, s egészen fülcimpájukig fogja fejüket, s magasságban és szélességben kissé vissza hajlik. Némelyek fejük előrészén annyira kitépik a hajukat, hogy még homlokuk is jobban fénylik, mások egy lábnyi oszlopocskát tesznek a fejükre, s azt hajukkal körülfogják, azután beborítják fekete fátyollal.”
SZTRABÓN: Geógraphika. Harmadik könyv, IV. 17.
[Ford. Dr. Földy József]
Amikor Artemidórosz spanyol földön járt, az ország már római fennhatóság alatt állt, de egy régebbi időkre visszanyúló kultúrát írt le, s az Elchei nő mint ha a görög utazó által említett bonyolult fejdísznek egy korábbi változatát viselné.
Feltételezések szerint egy olyan korból hozta üdvözletét, ami kor Ibéria partjait legfeljebb a föníciai és karthágói kereskedők keresték fel. Díszes öltözete, ékszerei és a szép hajék – ami feltehetően fémből volt – arra utal, hogy az Elchei Nő valamely keltibér törzs előkelő tagja lehetett. A keltibérek az őshonos ibér népesség és a Franciaország felől a bronz kor óta folyamatosan benyomuló kelta törzsek keveredéséből alakult ki. E törzsek mindegyike, úgy tűnik, egy előkelő harcos elit köré szerveződött, s ezek magaslati erődökből – castro – tartották ellenőrzésük alatt területeiket. Az erődök némelyike később városokká fejlődött, egy ilyet látogatott meg hajdan Artemidórosz is, ahol feltehetően az Elchei nő leszármazottaival találkozott.
Ennél többet azonban nem tudunk a hölgy kilétéről, Spanyolországban azonban majd’ mindenki egyetért a szürrealista festő, Salvador Dalí (1904–1989) egyszerű megállapításával:
„Ő a világ legszebb asszonya.”
Cím: Justin Pollard: Évezredek kincsei – 50 híres régészeti felfedezés (The Story of Archeology in 50 Great Discoveries) Kiadó: Kossuth Kiadó 2011 Kategória: ismeretterjesztő / tudományos Megjelenés: 2011 Oldalszám: 256
