Az 1972-es Táncdalfesztivál győztese, majd háromszor is az Év énekese a ma már keveset szereplő, de népszerű, sokat hallgatott énekesnő. Dalait kortársai éppúgy szívesen felidézik és dúdolják, mint a mai fiatalok. Katona Klári énekesnő 60 éves.
Egyike azoknak az előadóművészeknek, akik nem alkusznak, nem hajlandók kompromisszumot kötni a minőség rovására. Október 20-án ünnepli hatvanadik születésnapját Katona Klári popénekesnő, aki népszerűsége csúcsán új irányokat keresett, hírnevét jótékony célok szolgálatába állította, s új kreatív tevékenységekkel, kifejezési formákkal próbálja kiteljesíteni saját életét, sokak örömére és gyarapodására. „Az idő múlásától nem félek, mert csak magamhoz visznek közelebb az évek” – mondta erről.
Ráckevén született, első szavai állítólag ezek voltak: „ól a ene”, azaz: szól a zene. A muzsika töltötte ki életét, mindig, mindenütt énekelt, 14 évesen azért költözött Budapestre, hogy énekes lehessen. A hangi adottságai mellett kellően talpraesett lány egy év után már fellépett a Bem rakparti művelődési házban, a korabeli pop-rock neves játszóhelyén.
Énekelni a szakma legismertebb oktatójánál, Sík Olgánál tanult – nála tanult énekelni például Kincses Veronika, Janza Kata, Náray Erika, Illényi Katica, Dukai Regina, Zoltán Erika, Bíró Ica, Presser Gábor és Gerendás Péter, Komár László és Geszti Péter is.
Dolgozott a Kék Csillag és a Neoton együttessel, 1970-ben szólistaként indult a Tessék választani! fesztiválon. Két évvel később Bővizű forrás című dalával előadói díjat kapott az 1972-es Táncdalfesztiválon, ugyanabban az évben a pozsonyi Lyra fesztiválról az első díjjal tért haza. 1975-ben a Tessék választani! rádiós dalfesztiválon első díjat nyert Ablak nincs az emberen című dalával, s később is rendszeresen és sikeresen szerepelt hazai és külföldi tánczenei fesztiválokon.
1976-tól számait Demjén Ferenc írta, s rögtön az első, a Savanyú a csokoládé óriási siker, egyben első nagylemezének címadó dala lett. Katona Klári az első női előadó, akinek a magyar könnyűzene három nagy énekesnője – Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta – után önálló nagylemeze jelent meg. A korongon a Bergendy-együttes kíséri, s szerepel rajta néhány korábbi sikerük, például az Iskolatáska feldolgozása, valamint a Ha a cipőm beszélni tudna című sláger.
Az énekesnő a Metronóm ’77 fesztiválon Demjén Tíz percet az évekből című dalával győzött, 1978 februárjában a Tessék választani! című fesztiválon a Ne sírj című Demjén-szerzeménnyel nyert előadói díjat. E dal feldolgozása az ugyanabban az évben kiadott Láthatod: boldog vagyok című albumán is szerepelt. Ezután néhány évig inkább külföldön dolgozott, 1980-ban a zenétől lüktető Kubában az év külföldi énekesnőjének választották.
Katona Klári 1981-ben a Presser Gábor-Sztevanovity Dusán szerzőpárral kezdett dolgozni, legnagyobb sikerét a Titkaim című, az LGT által kísért albuma hozta meg. A dalok a kiteljesedő nőiesség tükrében mutatják be a nő és a férfi összetartozásának gyönyörűségét és gyötrelmeit (Miért nem próbálod meg velem?, Titkos szobák szerelme, Gömbölyű dal, Vigyél el.). A sikeres együttműködés az 1984-es Katona Klári IV. című és az 1986-os Éjszakai üzenet című nagylemezen folytatódott, az énekesnő ebben az időszakban több zenés darabban is szerepelt. 1982-ben, 1985-ben és 1987-ben az Év énekesnője, 1990-ben az Évtized énekesnője lett a szakmai szavazatok alapján, a rangos japán Yamaha fesztiválon 1984-ben a legkiemelkedőbb előadás díjával ismerték el.
Két évig vendég műsorvezetője volt a Petőfi Rádió formabontó éjszakai magazinjának, majd másfél évig a Magyar Televízió szombat reggeli tévés ját, a Napraforgót vezette. 1992-ben, amikor megjelent első magának írt lemeze, a kritika azt írta: új zenés költő született. Még két stúdióalbuma jelent meg jórészt saját dalokkal 1996-ban és 2001-ben, 2002-ben Ünnep címmel dupla koncertlemeze került a boltokba. Az 1990-es évek elején egy évet töltött a kereskedelmi televíziózás világában, közben itthon elsőként létrehozta az országos színházi koncertturnét.
Egy idő után „visszavonult”, egyre kevesebb fellépést vállalt, ötvenedik születésnapjakor így nyilatkozott: „Dolgoztam az RTL Klubnál, sokat rádióztam, cikkeket írtam, csak lemezem nem jelent meg, hol két, hol négy évig. Terméketlen korszaknak, álló időnek azonban egyáltalán nem nevezhető az elmúlt időszak. Fontos számomra sokféle megnyilvánulás s nekem az is öröm, ha az ismertséget fel tudom használni arra, hogy másokat jutathassak lehetőségekhez. A nagy elődök művészetté emelték a popzenét, és hitem szerint én vagyok az egyik, aki ezt a vonalat továbbviszi, megerősíti.”
1995-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2002-ben az Év legjobb női előadó díját, a hanglemezkiadók Arany Zsiráf Életműdíját. A sztáréletben ekkor azonban már nem sok örömet talált, zavarta annak öncélúsága, haszontalansága, ezért megpróbált másként hasznos lenni.
1992-es lemezének bevételéből a Gyermekmentő Szolgálatot támogatta. Tíz évvel később egy telefoncég Adományvonalának arca lett, a kis összegű adományokból több százmillió forintgyűlt össze, amin mentőautót, krízisautót és orvosi berendezéseket vetek. E tevékenységét 2011-ig folytatta, 2005-ben Pro Caritate díjat kapott.
Katona Klári tíz éve 1250 óvodába juttatta el a gyermekeknek szóló, gyermekek énekelte zenei oktató anyagot, Zeneország címmel ötrészes zenés-éneklős televíziós műsort forgatott a Duna TV számára, megmutatva, milyen felszabadult öröm az éneklés.
1993-ban Titkaim, neked címmel életrajzkönyve jelent meg, 2006-ban Kész szavak címmel (hangos) könyvet adott ki, amely a világról való elmélkedéseit tartalmazza zenei aláfestéssel. Korábban azt nyilatkozta: „az az igazán fontos, ami azt üzeni az embereknek, hogy semmibe sem szabad beletörődni. Nincs miért elfogadni a reménytelent, hogy igenis lehet tenni, sőt tenni kell ahhoz, hogy élhetőbb, emberségesebb legyen az élet”.
