„Nem tudván, élhetsz-e a nap lefogytáig, tégy jót mindenekkel élted végfogytáig.” Fontos szerepe volt a magyar nyelv elismertetésére irányuló mozgalomban, a sajtószabadságról írott röpiratával országos hírnévre tett szert. Cházár András jogi író, a magyar gyógypedagógia úttörője 270 éve született.
Cházár András 1745. június 5-én Jólészen látta meg a napvilágot egy elszegényedett nemesi családban. A rozsnyói evangélikus gimnáziumba járt, kiváló tanuló lévén tandíjmentességet élvezett. Eperjesen poétikát és retorikát, 1762-től Késmárkon bölcsészetet, 1765-66-ban Pozsonyban jogot tanult.
Győrött egy ügyvédnél a jogi gyakorlattal ismerkedett, 1767-ben ügyvéd lett Torna vármegyében. 1771-től Pesten, majd 1773-tól Rozsnyón folytatott ügyvédi gyakorlatot, emellett Hont, Torna és Abaúj, később Gömör vármegye táblabírája lett. A szegények pártfogójaként ismerték, tőlük nem fogadott el honoráriumot, az emberek jogi sikereit természetfeletti erejének tulajdonították.
Amikor II. József rendelete – amely előírta az ügyvédeknek, hogy törvényszéki kereseteiket németül kötelesek benyújtani – 1784-ben életbe lépett, felhagyott a praxissal. Gazdálkodni kezdett, meghonosítva a vidéken a burgonyatermesztést, ami eleinte nagy értetlenséget, sőt gyűlöletet váltott ki a nép körében, igaz, éhínség idején elfogadták az ingyen krumpliadományt.
1790-ben Gömör megye főjegyzője, a nemesi nemzeti mozgalom egyik helyi vezetője lett, többször felszólalt a megyegyűlésen a bécsi udvar központosító törekvései ellen. A sajtószabadságról írott röpiratával országos hírnévre tett szert. A gömöri főjegyzőségről 1794-ben mondott le. 1800-ban elvesztette feleségét.
1799-ben Magda Pál evangélikus lelkész biztatására járt Bécsben a siketnémák ottani intézetében, az ott látottak alapján kezdeményezte egy hasonló hazai intézmény felállítását. A cél érdekében felajánlotta rozsnyói házát és ezer forintot, ehhez a sajtó útján még 50 ezer forintot gyűjtött össze. A siketnémák intézete 1802. augusztus 15-én nyílt meg Vácott, Európában a negyedikként.
A rebellisnek tartott ötletadót meg sem hívták az ünnepélyes megnyitóra, csak egy év múlva látogatott el Vácra, hogy magával vigye az időközben összegyűlt újabb adományokat. Az intézet első igazgatója, Simon Antal a jelbeszéden alapuló bécsi módszert alkalmazta. Később Schwarczer Antal igazgató a német módszer felé közeledett, amely a hangzóbeszédet helyezte az oktatás központjába.
Az intézetet alapítványi támogatásokból tartották fenn, ma is a gyönyörű, központi fekvésű barokk – korábban püspöki – palotában működik. Az épületben rendezték be Cházár emlékszobáját, a kertben állították fel mellszobrát (Vaszary László, 1902).
Cházárnak fontos szerepe volt a magyar nyelv elismertetésére irányuló mozgalomban, részt vett a szlovákok magyarosítását célzó törekvésekben is. Tervezetet készített tudós társaság alapítására, 1790-ben kelt Esedező levele 44 pontban foglalja össze javaslatait a jobbágyok sorsának emberibbé tételére, továbbá az általános és kötelező iskoláztatásra, a fogyatékosok felkarolására. Latin nyelvű írásaiban főleg az igazságszolgáltatás szervezeti kérdéseivel foglalkozott. Több bölcseleti és közjogi munkája maradt kéziratban, a süketnémák taníthatóságáról is értekezett.
1816. január 28-án Rozsnyón halt meg, elhagyatottan, megbecsülés nélkül. Temetése napján, 1816. február 1-jén hatalmas vihar támadt, a károkért a falusi nép természetfeletti erejét okolta. Sírjára a jólésziek mindig félelemmel néztek, később babonás félelemből csontjait szétszórták, hogy a jégverést, dögvészt és más veszedelmet kiűzzék falujukból.
A siket gyerekek intézményes, állami oktatása csak jóval halála után indult meg, a fővárosban csak 1891-ben kezdődött el. Emléktáblája és utcája Budapesten, a XIV. kerületben található, és minden évben, szeptember utolsó vasárnapján, a Hallássérültek Világnapján is megemlékeznek róla. A rozsnyói Cházár András Társaság évente Jólészi grulya-napokat (grulya a burgonya helyi neve) rendez emlékére. Szülőházát templommá alakították át, a ház falán márványtáblát helyeztek el bocsánatkérésül őseik babonás tettéért. Az emléktáblára Cházár hitvallását vésték: „Nem tudván, élhetsz-e a nap lefogytáig, tégy jót mindenekkel élted végfogytáig.”
