„Harmincnégy éves, amikor a tuberkulózis és az általános testi gyengeség végez vele” – emlékezik meg a 75 éve elhunyt Simone Weil filozófusnőről Pilinszky János.
Simone Weil 1909. február 3-án, Párizsban született, zsidó értelmiségi családban. Apja orvos volt, elzászi kereskedők utóda, anyja családja Galíciából származott. Intelligenciája és érzékenysége már gyerekkorában feltűnt. Filozófiát, klasszika-filológiát és természettudományokat tanult a Sorbonne-on, majd az École Normale Superieure keretében. Professzora, Alain (Émile-Auguste Chartier) hívta fel Simone figyelmét Descartes-ra.
Hisz abban, hogy „bárki ember, ha értelme mégoly hitvány is, de az igazság egyetlen és lankadatlan vágya hajtja, biztosan elérhet a lángelmék számára fönntartott birodalomba”.
Katonazubbonyban járt, liberális és kommunista újságokat olvasott, a forradalmat tekintette a gondok egyedüli megoldásának, de az újkatolikus Étienne Gilson is hatott rá. Diplomamunkáját Descartes-ból írta, 1931-ben tanári képesítést szerzett, s vidéki leányiskolákban filozófiát és görögöt kezdett oktatni. Gyakran kényszerült állást változtatni, mivel társadalmi és politikai tevékenységét az iskolák vezetőségei nem tolerálták. Weil baloldali lapokba írt, bevallottan ateista volt, tüntetéseken és szakszervezeti megmozdulásokon vett részt, és csak a segélyeknek megfelelő mennyiségű ételt volt hajlandó elfogyasztani, jövedelme nagy részét szétosztotta a nélkülözők közt.
„Csak azt tegyük, amit nem tudunk nem megtenni, de örökös figyelemmel növelve számát az ilyen kényszerűségnek.” (Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés)
1934-ben, korábbi terve szerint a Renault-autógyár marósa lett, itt megismerte a szalag melletti gépies munka lélekölő hatását és az ipari munkásság megaláztatásait. Portugáliai családi nyaralásán az ottani halászok nyomora hatott rá legjobban. Ekkor megrendült a forradalomba vetett hite, látván, hogyan menekülnek az elnyomottak a vallásba. 1936-ban csatlakozott a spanyol polgárháború egy anarchista csoportjához, de pacifista elveit követve nem fogott fegyvert, tábori szakácsként dolgozott. Üzemi balesete miatt egy portugáliai kórházba került, majd orvosai hazaküldték.
1937-es utazásán, Assisiben élte át első misztikus élményét, Szent Ferenc egyszerűsége és szerénysége megragadta őt. Verseket is ekkor kezdett írni, társadalmi aktivitását a vallás pótlékaként értelmezte. Hazatért Franciaországba, s nagy tanulmányt írt a hitlerizmus forrásairól, amelyek közé a Római Birodalmat is besorolta. Párizs második világháborús német megszállása után Marseille-be költözött, itt németellenes folyóiratoknak dolgozott. Letartóztatták, és a prostituáltak közé tették, szabadulása után konspirációs okból fizikai munkát vállalt.
1942-ben szüleivel együtt az Egyesült Államokba emigrált, de csakhamar visszatért Londonba, ahol ejtőernyős szeretett volna lenni, hogy hazájáért harcoljon. Végül a Szabad Franciaország Mozgalom alkalmazottjaként támogatta a francia ellenállást. Élete a lemondások sorozata volt, az éhezés és a túlhajtott munka miat tuberkulózist kapott, néhány hónapos szanatóriumi kezelés után 1943. augusztus 24-én elhunyt.
„Névtelenül, 1943-ban halt meg az angliai Ashfordban. Hátrahagyott „füzeteit” 1948-ban kezdték publikálni, s ma a szellemi élet egyik legtöbbet idézett alakja. Ki volt ez az ismeretlen fiatal lány, aki mégis halhatatlan nevet hagyott maga után?
Simone Weil 1909. február 3-án született Párizsban. Apja neves orvos, s a kislány kivételesen védett környezetben nő fel. Ötéves, amikor egy hadifogoly alakjában fölismeri mások szenvedését, s együttérzésből lemond minden édességről.
De a fiatal gyermeklány rövidesen megismeri a személyes szenvedést is, élete végéig tartó heves fejgörcsök formájában. Tizennégy esztendős, amikor mélységes csalódással eszmél rá önmaga szellemi kisebbrendűségére, zseniális matematikus bátyjának árnyékában. Feleletül: elhanyagolja külsejét s fölfedezi, hogy „bárki ember, ha értelme mégoly hitvány is, de az igazság egyetlen és lankadatlan vágya hajtja, biztosan elérhet a lángelmék számára fönntartott birodalomba”.”
Pilinszky János emlékezése és filozófiájának magyarázata itt megtekinthető meg:
