Nagy színpadi és kisebb festészeti sikerek, elbeszélések, versek sora és egy szépirodalmi zsebkönyv – mindezt Kisfaludy Károly költőnek, a magyar novella egyik meghonosítójának és a reformkori irodalmi élet egyik fő szervezőjének köszönhetjük.
A reformkorral együtt jár bizonyos dekadencia, mértékletesség és útkeresés. A bohém művész élet, az élvhajhászás és a fiatal reformkori irodalmárok kicsapongásairól kevesebb szó esik. Pedig nem egy költőnk, írónk és festőnk hagyta hátra nemesi családját a művészetért. Kisfaludy Károly költő, író, irodalomszervező, akadémikus az Aurora című szépirodalmi zsebkönyv szerkesztője 225 éve, 1788. február 5-én született.
A Győr megyei Téten sokgyermekes, régi nemesi családban jött a világra, nyolcadik gyermekként. Születése anyjának életébe került, s a rokonság egybehangzó véleménye szerint az apa, Kisfaludy Mihály, sohasem tudta fiának az „anyaölést” megbocsátani. Különben is szigorú, nyers modorú és rideg ember hírében állt, így az anya halála után a tíz évvel idősebb lánytestvére, Trézsi feladata lett a fiú nevelése. A helybeli bencés gimnáziumba járt, de szertelen, minden csínyre kész természete miatt az intézmény végül eltanácsolta.
Katonának állt, 1805-től részt vett a napóleoni háborúkban, majd ezredét 1806 és 1809 között határőrzésre rendelték a Szerémségbe. Bátyja, Sándor hatására a tétlen, hosszú órák alatt írni kezdett, ekkor keletkeztek A gyilkos és A tatárok Magyarországon című első drámakísérletei. Ezek a darabok még bátyja stílusában s a Napóleon-ellenesség illúzióinak szellemében jöttek létre.
1809-ben ezredével Jellasich hadosztályánál Münchenben állomásozott, Leobennél harcolt és francia fogságba esett, de sikerült megszöknie. Érdemeiért főhadnaggyá léptették elő, majd Pestre rendelték. A katonai pálya nem vonzotta, sikerei ellenére sem, Pesten összebarátkozik Kazinczy pesti körével, különösen Szemere Pállal, ugyanakkor kapcsolatokat talált az ország színtársulataival. Ő az első nálunk, aki irodalomból élt. Ez már szinte a polgári életforma, habár ennek az életformának ő a bohém szélsőségét élte. Ez időben beleszeretett a szép, ám vagyontalan Heppler Katalinba, akinek kedvéért lemondott huszártiszti rangjáról is. Úgy tervezte, megnősül és vidéken gazdálkodik majd, ám apja e lépése miatt kitagadta, ráadásul az ekkor már nem túl vagyonos Kisfaludy útját menyasszonya is kiadta.
KISFALUDY KÁROLY: SZEM HATALMA.
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem gyönyörben olvadoz;
S bár rettegek, ha más szerelmet int,
S tömjént hódolva kellemeidre hint:
Midőn bájos szemed reám tekint,
Szivem biztos reményre lobbadoz,
S ég-föld ezer kéjben ringat megint:
Igy boldog én! nem érzek semmi kint,
Midőn bájos szemed reám tekint,
S egész létem gyönyörben olvadoz.
Úgy dönt Bécsben taníttatja magát. Verseskönyvét Pesten, Szemerénél hagyva – szerencsére anyai örökségét megkapta ekkor – Bécsbe indult. Az összegből a császárvárosban festészetet tanult, mely gyerekkora óta érdekelte. Bohém életmódja miatt öröklött vagyona gyorsan fogyott, így arckép-és szelencefestésből tartotta fenn magát. Tehetséges festő volt, vásznain többnyire kedvelt romantikus témákat ábrázolt biztos ecsetvonásokkal. Bécs pezsgő szellemi élete elvarázsolta, kapcsolatba került Schubert baráti körével is. 1815-16-ban már a napfényes Itália tájain barangolt. Előadásról előadásra járt, Schiller, Shakespeare, Goldoniés az akkor népszerű Kotzebue darabjaival ismerkedett meg közelebbről, miközben egyre nagyobb nyomorban élt, örökségét teljesen felélte.
1817-ben visszakerült Pestre, s ettől kezdve az irodalom, a társasági élet kötötte le 1819-ben Székesfehérváron bemutatták A tatárok Magyarországon című drámáját, amely akkora siker volt, hogy egy hónappal később Pesten is műsorra tűzték. Itt is lelkesedett érte a közönség, s ennek hatására újabb műveket rendeltek Kisfaludytól. Sorra születtek darabjai: az Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele, a jobbágykérdést feldolgozó Stibor vajda, a nemesi udvarházak világát bemutató A kérők című vígjáték. Népszerűsége anyagi biztonságot is nyújtott számára.
Az Aurora-kör
1821-ben elindította az Aurora című szépirodalmi zsebkönyvet, megszervezte az Aurora-kört, amely a fiatalabb nemzedék legtehetségesebb tagjait (Vörösmarty, Bajza, Czuczor Gergely, Toldy Ferenc) fogta össze.
Az 1820-as évek elejétől a novellaműfaj meghonosításán is fáradozott, a húszas évek második felétől pedig ismét visszatért a színműíráshoz, ennek a korszakának legsikerültebb darabja a Csalódások című vígjátéka és a Mohács című elégiája is.
Tüdőbajban halt meg Pesten 1830. november 21-én, mindössze 42 évesen. Halála előtt 4 nappal a Pozsonyban megalakuló Magyar Tudományos Akadémia első rendes tagjává választják. Halála után hat évvel, 1836 novemberében Toldy Ferenc irodalomtörténész kezdeményezésére létrehozták a Kisfaludy Társaságot, amely a magyar irodalom fejlesztését és a műízlés nemesítését tűzte ki céljául.
