„Nézd a magas égnek csillagirását, / Mely érzeni és szeretni tanít!” Kisfaludy Károly festő, költő, író, irodalomszervező, akadémikus az Aurora című szépirodalmi zsebkönyv szerkesztője 185 éve halt meg.
„Kétségtelen, hogy túlságos rögtönző-képessége, természetében rejtőző rendetlensége, bohém könnyelműsége folytán nagyon egyenetlen az életműve. Sok benne a gyorsan romló, a csak napi hatást kiváltó. Még jó tragédiáin is ott ülepszik az idő pora. Prózájában is fontosabb az indítóerő, az ösztönző hatás, mintsem az időálló irodalmi érték. De néhány vígjátéka, köztük üde egyfelvonásosai, friss hatású népdalai és komoly hangvételű költeményei közül a Mohács és az Alkonyi dal maradandó irodalmi értékek hordozója. Alakja, egyénisége, szenvedélyekben és munkában elégő élete pedig irodalmi múltunk egyik legszeretetreméltóbb alakjává teszik.” (Hegedüs Géza)
Kisfaludy Károly költő, író, irodalomszervező, akadémikus az Aurora című szépirodalmi zsebkönyv szerkesztője 1788. február 5-én született, a Győr megyei Téten sokgyermekes, régi nemesi családban jött a világra. Kisfaludy Mihály Győr vármegye főbírája és Sándorfy Anna nyolcadik gyermeke, Kisfaludy Sándor költő legifjabb testvére.
A helybeli bencés gimnáziumba járt, de szertelen, minden csínyre kész természete miatt az intézmény végül eltanácsolta. Katonának állt, 1805-től részt vett a napóleoni háborúkban, majd ezredét 1806 és 1809 között határőrzésre rendelték a Szerémségbe. Bátyja, Sándor hatására a tétlen, hosszú órák alatt írni kezdett, ekkor keletkeztek A gyilkos és A tatárok Magyarországon című első drámakísérletei.
1809-ben ezredével Jellasich hadosztályánál Münchenben állomásozott, Leobennél harcolt és francia fogságba esett, de sikerült megszöknie. Érdemeiért főhadnaggyá léptették elő, majd Pestre rendelték. Itt beleszeretett a szép, ám vagyontalan Heppler Katalinba, akinek kedvéért lemondott huszártiszti rangjáról is. Úgy tervezte, megnősül és vidéken gazdálkodik majd, ám apja e lépése miatt kitagadta, ráadásul az ekkor már nem túl vagyonos Kisfaludy útját menyasszonya is kiadta.
Szerencséjére megkapta anyai örökségét, amelyből Bécsben festészetet tanult, mely gyerekkora óta érdekelte. Bohém életmódja miatt öröklött vagyona gyorsan fogyott, így arckép-és szelencefestésből tartotta fenn magát. Tehetséges festő volt, vásznain többnyire kedvelt romantikus témákat ábrázolt biztos ecsetvonásokkal. Bécs pezsgő szellemi élete elvarázsolta kapcsolatba került Schubert baráti körével is. 1815-16-ban már a napfényes Itália tájain barangolt.
1817-ben visszakerült Pestre, s ettől kezdve az irodalom, a társasági élet kötötte le. 1819-ben Székesfehérváron bemutatták A tatárok Magyarországon című drámáját, amely akkora siker volt, hogy egy hónappal később Pesten is műsorra tűzték.
KISFALUDY KÁROLY: REMÉNY
Bájszíneket tetéz reád,
Mindent igér, semmit sem ád;
Hálóból varrt köntös hidegben,
Szomjat gerjesztő nedv melegben;
De enni nem kér:
Az mennyit ér!
Itt is lelkesedett érte a közönség, s ennek hatására újabb műveket rendeltek Kisfaludytól. Sorra születtek darabjai: az Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele, a jobbágykérdést feldolgozó Stibor vajda, a nemesi udvarházak világát bemutató A kérők című vígjáték. Népszerűsége anyagi biztonságot is nyújtott számára.
1821-ben elindította az Aurora című szépirodalmi zsebkönyvet, megszervezte az Aurora-kört, amely a fiatalabb nemzedék legtehetségesebb tagjait (Vörösmarty, Bajza, Czuczor Gergely, Toldy Ferenc) fogta össze. Az 1820-as évek elejétől a novellaműfaj meghonosításán is fáradozott, a húszas évek második felétől pedig ismét visszatért a színműíráshoz, ennek a korszakának legsikerültebb darabja a Csalódások című vígjátéka és a Mohács című elégiája is.
„Kisfaludy Károly sokat és sokáig tanult az élet iskolájában. Tizenhat éves korában már katona lett, a 32. gyalogezrednél, a melylyel együtt ő is kiállta néhányszor a csaták hevét. Majd, midőn czélját itt kivihetetlennek tartja, hat-hét évi szolgálat után megválván a katonai élettől, Bécsbe megy, hogy festőnek képezze magát. Az itt töltött néhány hónap alatt azonban sokkal inkább erőt vett rajta a jó darab időig tartó zsarnoki hatalom alól felszabadult ifjú mohó kedvcsapongása, mint a művészet iránti hatalmasb ösztön, mely czéljához ugyan ragaszkodónak, de a czélt előmozdító eszközökhöz elég hűtlennek tünteté föl. Mind a mellett bécsi élete fejté ki benne a szunnyadó drámaírót, a ki pár év mulva eladdig hallatlan sikert arat egy ma már csak irodalomtörténeti becsű drámájával.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 6. sz. február 5.)
Tüdőbajban halt meg Pesten, Váci utcai lakásán (a Kappel-házban, ahol később Heckenast Gusztáv könyvárus boltja volt) 1830. november 21-én, mindössze 42 évesen. meghalt. Halála előtt 4 nappal a Pozsonyban megalakuló Magyar Tudományos Akadémia első rendes tagjává választják. Halála után hat évvel, 1836 novemberében Toldy Ferenc irodalomtörténész kezdeményezésére létrehozták a Kisfaludy Társaságot, amely a magyar irodalom fejlesztését és a műízlés nemesítését tűzte ki céljául.
„Megható kép az a régi rajz, melyen Vörösmarty, Toldy és Bajza legbensőbb barátjuk, Kisfaludy Károly halálos ágyánál állanak, szomorúan, mély gondolatokba merülve. A kép Barabás Miklós 1830-ik évi rajza után készült.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1900. deczember 2.)
