„Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk, de lényünkben és e jelekben a magyarázat” – vallotta a 85 éve született Kondor Béla Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, költő, posztumusz Kossuth-díjas.
KONDOR BÉLA: HIMNUSZ NŐI HANGRA
Te vagy a világ legszentebb szentje,
te vagy az én apró boldogságom,
te vagy az én egyetlenségem,
te, mert te vagy egyedül enyém,
és én vagyok neked a te,
és te vagy nekem az én,
szörnyűséges boldog sírásom,
és te vagy, te vagy
az én múló fájdalmam is,
te vagy, aki messze is rajtam van,
te vagy a rémült lehetetlenség,
a rajtakapott szégyen-boldogság,
ágyban a takaró, a földön lepedő,
a zárban kulcs; mind te vagy.
Aki bennem lész és bennem voltál.
1931. február 17-én Pestszentlőrincen született, villanyszerelőként dolgozott a Ganz Hajógyárban, részt vett a gyár képzőművészeti körében, innen került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol festészetet és grafikát tanult. Festett vászonra, fára, üvegre, falra, írt verset, ritkábban prózát. Kitűnően orgonált, ezért is nevezték uomo universalenak. Megalkudni nem tudó, saját törvényei szerint élő és alkotó személyisége miatt már a főiskolán vihart kavart maga körül. Harmadéves korában eltanácsolták, 1956-ban Koffán Károly irányításával grafikus oklevelet szerzett. 1959-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, és tanulmányutat tett Párizsban.
Rendszeresen dolgozott a miskolci és a kecskeméti művésztelepen, illusztrálta Thomas Mann Varázshegyét, Dürrenmatt A balesetét, Hemingway Az öreg halász és a tenger című művét, a magyarok közül Janus Pannonius, Heltai Gáspár, Petőfi Sándor, Babits Mihály és József Attila verseit, Madách Imre Az ember tragédiáját. Életét és életművét alapvetően meghatározta a vérbe fojtott 1956-os forradalmat követő évtizedek légköre.
A magyar képzőművészetbe új színt hozó művészete első felléptekor vihart keltett, többen már életében is a modern magyar művészet legnagyobbjai közé sorolták, de sok meg nem értés is kísérte munkáját. Indulásakor a kompozíciós szerkezetet hangsúlyozó, gótizáló elemeket is elegyítő stílus jellemezte. Művészete kapcsolódott a szürrealizmushoz, de mindvégig megőrizte a ráció ellenőrző szerepét. A grafika minden technikáját mesteri fokon és egyéni módon művelte, festményei a magyar képzőművészet legmagasabb rendű alkotásai közé tartoznak.
Az 1960-as években ikonok hangulatát keltő képeket, majd vizionárius műveket alkotott. Gazdag képzeletvilágából egyéni szimbólumvilágot teremtett, merítve az emberiség szimbólumkincséből, különösen a középkori szimbolikából. A klasszikus mitológia és a kereszténység szimbólumait ellentmondásos, nyugtalanító képekben fogalmazta újra. 1968-ban készült a Szent Margit legendáját feldolgozó monumentális margitszigeti falikép.
„Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk, de lényünkben és e jelekben a magyarázat” – vallotta. Bár az elégedettség és a jó közérzet bel cantója hiányzik belőle, gazdag élményvilágú költészet ez. S az irodalomtörténet mégis megkockáztatja azt az állítást, hogy: „Szuverén költői világ teremtéséhez anyaga sem elég gazdag” Kondor Bélának. Mintha a költő Kondor nem lett volna azonos századunk egyik legmélyebben intellektuális és lelki alkatánál fogva is nyugtalan, zaklatott életű, sok élményű, sok tapasztalatú, mélyre és magasra egyaránt látó, világismerő és világteremtő festőóriásával, vagy mintha a képíró és a versíró művész az egyik Babits-regény, a Gólyakalifa hősének tudathasadásos, kettős életét élte volna.
A művészetének csúcspontjaként számon tartott A szentek bevonulása a városba című alkotását szintén faliképnek szánta, de végül múzeumba került. Stílust és egyéni mitológiát teremtett, amely követhetetlen volt, de sokan kerültek hatása alá a kortársak és következő művésznemzedék tagjai közül. Ismertebb alkotásai: Pléhkrisztus, Darázskirály, Ítélkező (Késes Angyal), Bohóc, Rakétakilövő állvány (Bomba). Jelentősek fotográfiái és verseskötetei, amelyek közül néhány csak halála után jelent meg.
Több nemzetközi kitüntetés mellett 1965-ben és 1971-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Az önpusztító életet élő, tragikus sorsú művész 1972. december 12-én, negyvenegy évesen halt meg Budapesten.
