Itt a jubileumi, 90. Ünnepi Könyvhét. A könyv, az olvasás dicsérete sugárzik jeles gondolkodók és tollforgatók elmés megállapításaiból is. Ezekből állítottunk össze egy csokorra valót, a szerzőket is betűrendbe sorolva.
Nincs megállás, alighogy véget ér az olvasnivalók impozáns seregszemléje, a könyvfesztivál, máris kezdhettünk gyűjteni a nyár eleji könyvhét újdonságaira. Néhány szerző, néhány idézet arról, mennyire és miért fontos a könyv és az olvasás.
Aquinói Tamás így írt: „Óh ne mondjátok azt, hogy a könyv ma nem kell, / hogy a könyvnél több az Élet és az Ember: / mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember – / így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”
Paul Auster hitt abban, hogy „A könyvekkel tisztelettel kell bánni, még azokkal is, amiktől rosszul leszünk.”
Babits Mihály véleménye ma időszerűbb, mint valaha: „A magas példányszámban kiadott, úgynevezett szórakoztató művekkel vagy lektűrökkel nagyon nehéz versenyezni. És nem is lehet elítélni azokat, akik ezeket olvassák. Hogyan lehetne bármi módon követ vetni a háziasszonyra, az értelmiségire – nőre vagy férfira -, aki munkából hazafelé menet valami könnyed hangvételű dolgot olvas, hiszen nagy szüksége van a kikapcsolódásra.”
Honoré de Balzac figyelmezetetése: „Ne ítéld meg a könyvet borítólapjáról.”
Bartis Attila így írt: „Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz.”
Ray Bradbury szerint „A könyveknek egyszer… a maguk lábán kell megállniuk. Minél hamarabb kezdik, annál jobb.”
Samuel Butler azt tartotta: „Egy jó könyv egy emberi lélek legtisztább lényege.”
Carlyle megfigyelése: „[A jó könyvet] a gyermekek kezükbe veszik, az ifjak olvassák, a férfiak értik s az öregek magasztalják.”
Cervantes szavai a Don Quijote mai olvasóinak is szólhatnának: „Tudtam már annyit, magamról is, a klasszikusokról is, hogy különböző életkorokban újraolvasva más-más hatást tesznek rám, talán, mert közben beléjük ivódott az én időm is.”
Csiki László napjainkra is érvényes gondolata: „Magyarországon nemcsak az a gond, mint ahogy Európában is, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, hanem az is, hogy nem jó könyveket.”
Descartes észrevétele: „Ha könyvek nélkül magunkra hagynak bennünket, mindjárt zavarba esünk, eltévedünk: nem tudjuk, mihez tartsuk magunkat, hová pártoljunk, mit szeressünk, mit gyűlöljünk, mit tiszteljünk, mit nézzünk le.”
Dosztojevszkij tanácsa a szerzőkhöz: „Azok a legszebb könyvek, amelyekben a legkevesebb az anyag: minél közelebb esik a kifejezés a gondolathoz, minél jobban rátapad a szó, olyannyira, hogy el is tűnik: annál szebb.”
Esterházy Péter arra is fehívta a figyelmet, hogy „A jó író mindenféle életeket megváltoztat. Olvasni veszélyes.”
Flaubert intelme: „Szeressétek a könyvet, a tudás forrását.”
Maxim Gorkij szerint „Nagy tévedés azt hinni, hogy ma, mivel a könyvnyomtatás ikszedik évét éljük, ami nyomtatva a könyvespolcainkon hever – esetleg fölvágatlanul -, az már szellemi tulajdonunk is egyúttal.”
Hevesi Sándor nem bújik ki színházrendezői köpönyegéből e szavaival sem: „A jelenkor gesztusának nézem a könyvet tartó embert, mint ahogy más kor gesztusa az összetett kézzel térdelő ember volt.”
Hoffmannstahlnak „a könyv hideg, de biztos barát”-ja volt.
Victor Hugo azt tartja, hogy „az olvasás olyan a szellemnek, mint a tornagyakorlat a testnek.”
Juhász Gyula hitt abban, hogy „A lélek hőmérője: a könyv. Mondd meg, mit olvasol, s megmondom: mi vagy, megmondom: mi az akaratod, célod, vágyad, álmod.”
Kölcsey Ferenc bölcsessége: „Sokat kell olvasnod ahhoz, hogy megtudd, milyen keveset tudsz.”
Majakovszkij gondolatát a diákok érzik át igazán: „A kötelező irodalom érdekes dolog. Mindenki szeretné, ha olvasta volna, de senki sem szeretné elolvasni.”
Moldova György elismeri: „Nincs olyan rossz könyv, amely valamilyen tekintetben hasznos ne volna.”
Plinius szállóigévé vált sora: „A könyveknek megvan a maguk sorsa.”
Terentianus Maurus igazsága: „Ha pedig egy könyvet nem lehet újra meg újra elolvasván élvezni, hát az első olvasásra sincs már valami sok értelme.”
Mark Twain lélektani megállapítása: „Az olvasónak hízeleg, ha komolyan veszik, méltónak tartják arra, hogy megítélje azokat a dolgokat, amelyeket a történet során elébe tárnak majd.
Mark Twain azt is vallotta, hogy „Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.”
Kurt Vonnegut az olvasás azért is fontos, „Mert nagy megnyugvás, ha időnként kilépünk saját tudatunkból. A televízió és társai ellenére mindig szeretni fogják a könyvet azok, akik fáradtságos munkával eljutottak oda, hogy könnyedén olvasnak.”
