10 éve, 2005. január 14-én sikeresen leszállt a Huygens, az Európai Űrügynökség űrszondája a Titánra, a Szaturnusz legnagyobb holdjára.
A Huygens európai űrszonda a Cassini amerikai űrszondával 1997. október 15-én indult el küldetésére a floridai Cape Canaveral-i űrközpontból. (A Huygens a Titán felfedezőjéről, Christiaan Huygens (1629-1695) holland csillagász-matematikusról kapta nevét. Anyaszondája Huygens egyik kortársának, az olasz származású francia Jean-Dominique Cassini (1625-1712) asztronómusnak állít emléket, aki a Szaturnusz gyűrűrendszerének osztályozásában jeleskedett, az óriásbolygó holdjai közül négyet fedezett fel.) A Huygens-Cassini űrszonda-páros 3,5 milliárd kilométer megtétele után, 2004 júliusában érte el a Szaturnuszt.
Az expedícióban használt tudományos berendezések közül kettő – a magnetométer és a plazma spektrométer – kifejlesztésében magyar szakemberek is részt vettek. A gyűrűkkel és holdakkal körülvett Szaturnusz a Földtől 1,25 milliárd kilométerre járja pályáját a Nap körül; ez a Naprendszer hatodik bolygója, főként hidrogénből és héliumból áll.
A 320 kilogramm tömegű, 2,7 méteres átmérőjű, kagyló alakú Huygens 2004 karácsonyán vált le az őt szállító Cassiniről, és 2005. január 14-én a felszíntől 1270 kilométeres magasságban lépett be óránkénti 22 ezer kilométeres sebességgel a Titán sűrű, barnás narancssárga légkörébe. A Titán a Szaturnusz első felfedezett holdja, amelytől 1 millió 200 ezer kilométerre kering, s ez a Naprendszer egyetlen olyan holdja, amelynek számottevő légköre van. Atmoszférája nitrogénban dús, akárcsak a Föld légköre. Az égitesten nagyon hideg van, az átlaghőmérséklet mínusz 180 Celsius-fok.
A Huygens leereszkedése az 5150 kilométeres átmérőjű Titán felszínére két és fél órán át tartott, közben három ejtőernyőt használt el: előbb 180 kilométeres magasságban kinyitotta első, 2,6 méteres ejtőernyőjét, amelyet mindössze 2,5 másodpercig használt. Ez az ernyő rántotta ki a 8,3 méter átmérőjű főernyőt, amelyet 110 kilométeres magasságban ledobott, majd kibontotta a már a leszállást biztosító, 3 méter átmérőjű ejtőernyőjét. Az űrszonda az ereszkedés közben, majd a leszállást követően légköri méréseket végzett, fényképeket készített és hanghatásokat rögzített, amelyeket anyaszondáján, a Cassinin keresztül küldött el a Földre, az Európai Űrügynökség (ESA) darmstadti irányító központjába.
A Huygens leszállását a Titánra az űrutazás egyik legjelentősebb mérföldkövének nevezték világszerte. A Hold, a Vénusz, a Mars és az Eros kisbolygó után a Titán az ötödik olyan égitest, amelynek felszínét ember alkotta szerkezet érte el.
A szonda igazolta azt az elképzelést, hogy a rendkívül hideg égitest felszínén a metán folyékony halmazállapotban folyókat, tavakat és tengereket alkot, amelyek között szélfútta dűnék húzódnak. (Az amerikai Nature tudományos magazinban egy 2014 decemberében publikált kutatás szerint ezeket a homokdűnéket viharos szelek formálják, amelyek sebessége legalább ötven százalékkal nagyobb annál, mint amit a kutatók korábban gondoltak.) A Huygens alig három órai működés után befejezte küldetését, űrkutatási szakemberek ugyanakkor úgy vélik, hogy legalább három tudós nemzedék kell a Huygens adatainak a kielemzéséhez.
