„Ha dolgozom valamin, általában csak arra figyelek.” Barátai, tanítványai, munkatársai és tisztelői köszöntik a 85. születésnapján Lator Lászlót 2012. november 19-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Lator László Kossuth-díjas költő 1927. november 19-én született Tiszasasváron. Az egyetem elvégzése után a körmendi gimnáziumban tanított. 1955-től az Európa Könyvkiadó lektora, később főszerkesztője. Első verseit a Magyarok és a Válasz című folyóiratban közölték, költészete mégis egyértelműen az Újhold köréhez sorolja. Sokáig műfordítóként volt jelent az irodalmi életben.
Első, Sárangyal című kötete 1969-ben jelent meg. A verselemzéseiről is jól ismert költő mesteri biztonsággal, öntörvényűen csúsztatja egymásra, akár egy-egy mondatban is, a többféle időt, szabadon követi az emlékezés ismeretlen vonzástörvényei szerint alakuló, egyszerre érzéki és szellemi történetet. Szűkszavú lírája – a pályatárs és barát, Fodor András szavaival – „a feleslegéből alkotó művész vállalt puritanizmusáról, szikár biztonságáról” tanúskodik. A hetvenes évektől a kilencvenes évekig műfordítói szemináriumokat vezetett az ELTE bölcsészkarán, tanítványa volt Ferencz Győző, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Vörös István, Lackfi János. Több televízió- és rádióműsor közreműködője, szerkesztője. A Széchenyi Művészeti és Irodalmi Akadémia egyik alapítója, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
A megmaradt világ
„Honnan vettem az anyagukat, képeiket, milyen szándékok, milyen véletlenek alakítják szerkezetüket, külső-belső világukat, hol van többnyire személytelen tárgyiasságuk hátterében a mégiscsak nélkülözhetetlen személyes, a csakis-az-enyém?”
A megmaradt világ című „múltidéző könyve” 2011-ben jelent meg az Európa Könyvkiadónál. A megmaradt világ című kötetét körülbelül tíz évig írta Lator László költő, irodalomtörténész. „Nem önéletrajz vagy memoár a szó szoros értelmében, hiszen a történet nem az elején kezdődik és nem a mában végződik. És nem is esszé, noha esszészerűen írtam, mert történetek vannak benne.” Az író annak megfogalmazására tett kísérletet, hogy mi minden formálta a költői alkatát, egyéniségét, miként épülnek bele az élete történetei a vers alapanyagába. A szerző szerint kétségkívül a háború és a fogolytábor borzalmai voltak legnagyobb hatással a költészetére. „Kamaszfejjel éltem át a háborút, a határon való átszökést, természetes, hogy mindez rányomta a bélyegét az életemre.”
A 240 oldalas, CD-melléklettel ellátott kötet két nagyobb egységre osztható. 1945 elején járunk a kötet elején, onnan ágazik el erre-arra a szöveg. Nincs olyan fejezet, amely vegytisztán egyetlen korszakról szólna. A Visszajátszás című fejezet szól a visszaemlékezésről, a másodikban, a Zsinórpadlásban a költő saját verseit elemzi. „Ez nagyon kényes műfaj. Kiválasztottam néhány versemet, és megpróbáltam visszafele megfejteni őket, rámutatni, mit akartam, milyen eszközöket használtam. Visszakötöm a verset az életrajzhoz.”
Lator László ünneplése
Időpont: 2012. november 19. 18:00
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
