„Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég tündérszoknyakék.” Lázár Ervin Kossuth- és József Attila-díjas író 80 éve, 1936. május 5-én született.
„Sohasem kötök nyakkendőt. Sőt a cipőmet sem tisztítom, csak hetente egyszer. Ezek felesleges dolgok. Külsőségek. A szív az első… Értitek? A szív!” (Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok)
Dömdödöm és Berzsián „atyja”, Lázár Ervin 1936. május 5-én Budapesten látta meg a napvilágot, de szülőföldjének a Tolna megyei Alsórácegrespusztát tekintette, ahol családja 1938 és 1951 között lakott. Szekszárdon érettségizett, majd az ELTE bölcsészkarán, újságíró szakon tanult, később magyartanári diplomát szerzett. 1956-ban Nyíregyházára, majd néhány vargabetű után Pécsre került, és az 1959-ben megindult Esti Pécsi Napló című lap munkatársa lett. Közben írásokat publikált a Dunántúli Naplóban is, egy ideig a Jelenkor szerkesztője volt, itt jelent meg első novellája.
Első meseregényét, A kisfiú meg az oroszlánok című könyvet a Móra Könyvkiadó adta ki 1964-ben. Néhány évvel később nagy sikerű tévéfilm is készült a Bruckner Szigfrid nevű oroszlán és egy kisfiú különös barátságának történetéből.
– A szeretet olyan, mint a varázslat?
– Olyan.
– De csak a mesében, igaz?
– Nem. Nemcsak a mesében. A valóságban is olyan.” (Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika)
1965-ben az Élet és Irodalomhoz került tördelőszerkesztőnek, 1971-ig volt a lap munkatársa, ezt követően szabadfoglalkozású író lett. Első novelláskötetét Csonka csütörtök címmel a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg (a Magvetőnél azzal utasították vissza írásait, hogy úgy rosszak, ahogy vannak, de legfőképpen életidegenek). Ettől kezdve felváltva írt meséket és felnőtteknek szóló novellákat, valamint hang- és bábjátékokat. Írásaira jellemző egyedi, a valóságot egyszerre a gyermek és a felnőtt szemszögéből szemlélő látásmódja, sajátos humora, nyelvének játékossága, ötletes szócsavarásai. 1973-ban jelent meg a Buddha szomorú című novellás, valamint A hétfejű tündér című mesekötete.
1979-ben került a boltokba egyik legnépszerűbb műve, a Berzsián és Dideki, amelyben a főhősök nevét Fruzsina leányától „kölcsönözte”. Meseregényéért 1982-ben Andersen-diplomával tüntették ki. Ugyancsak nagy sikert aratott A Négyszögletű Kerek Erdő című kötete, amelynek ötletes nevű szereplőiben a felnőtt olvasók könnyen ráismerhettek bizonyos embertípusokra, a különböző helyzetekben megnyilvánuló emberi magatartásformákra. A könyv 1986-ban megkapta az Év Könyve jutalmat, amelyet 1989-ben, majd 1996-ban a Bab Berci kalandjai és a Csillagmajor című kötetek is elnyertek.
„Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm.
Így szavalt:
Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm
– Nem ér! – rikoltozott Bruckner Szigfrid. – Akkor én meg azt mondom, hogy:
Prampapam, prampapam,
prampa-prampa-prampapam
– Nono – mondta Mikkamakka –, csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse.
– Miért, mit jelent?
– Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.
– Engem is? – kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.
– Persze, téged név szerint is megemlített – mondta Mikkamakka.
– Éljen Dömdödöm – kiáltott Bruckner Szigfrid –, adjuk neki az első díjat!
– Adjuk! – kiabálták a többiek.”
(Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő – Dömdö-dömdö-dömdödöm)
A Franka cirkusz címmel 1990-ben jelent meg hangjátékainak gyűjteményes kiadása. Lovak, kutyák, madarak és A manógyár című kötetei elnyerték az Év Gyermekkönyve kitüntetést. Szegény Dzsoni és Árnika című meséjéből mozifilm is készült, a Csillagmajor című novelláskötet három elbeszélése alapján készült A porcelánbaba című film. 1989-től ismét különböző irodalmi folyóiratoknál töltött be állást, 1995-ben beválasztották a Magyar Írószövetség elnökségébe, a Magyar Művészeti Akadémia 1994-ben választotta tagjai sorába. Munkásságáért 1974-ben József Attila-díjat, 1990-ben Déry Tibor-jutalmat, 1992-ben Soros-életműdíjat, 1996-ban Kossuth-, 1998-ban Magyar Művészetért, 2005-ben pedig Prima Primissima Díjat kapott. Budapesten halt meg 2006. december 22-én.
